A meghamisíthatóság kritériuma a tudományfilozófiában a tudományos elméletek értékelésének mércéje, amely szerint egy elmélet csak akkor valóban tudományos, ha elvileg megállapítható, hogy hamis. Sir Karl Popper (1902-94) brit filozófus az empirikus tudományok egyik alapmódszereként javasolta a kritériumot. Úgy vélte, hogy a valóban tudományos elméleteket soha nem lehet véglegesen megerősíteni, mert a cáfoló megfigyelések (az elmélet empirikus előrejelzéseivel összeegyeztethetetlen megfigyelések) mindig lehetségesek, függetlenül attól, hogy hány megerősítő megfigyelés történt. A tudományos elméleteket ehelyett fokozatosan erősítik meg azáltal, hogy számos jól megtervezett kísérlet során nem találnak megcáfoló bizonyítékokat. Popper szerint egyes tudományágak, amelyek tudományos érvényességre tartanak igényt – például az asztrológia, a metafizika, a marxizmus és a pszichoanalízis – nem empirikus tudományok, mert tárgyuk nem hamisítható ilyen módon.