A méhen kívüli terhesség: Olyan terhesség, amely nem a méhben van. A megtermékenyített petesejt a méh belső nyálkahártyájától eltérő helyen telepszik meg és növekszik. A méhen kívüli terhességek nagy többsége (95%) a petevezetékben történik. Előfordulhatnak azonban más helyeken is, például a petefészekben, a méhnyakon és a hasüregben.
A méhen kívüli terhesség körülbelül 60 terhességből 1 esetben fordul elő. A legtöbb méhen kívüli terhesség 35 és 44 év közötti nőknél fordul elő. A “méhen kívüli” kifejezés a görög “ektopis” szóból származik, ami “elmozdulást” jelent (“ek”, ki + “toposz”, hely = a helyéről). Az első, aki az “ektopikus” kifejezést orvosi kontextusban használta, Robert Barnes (1817-1907) angol szülészorvos volt, aki a méhen kívüli terhességre alkalmazta: méhen kívüli terhesség.
A méhen kívüli terhesség oka gyakran az, hogy a megtermékenyített petesejt nem képes a petevezetéken keresztül a méhbe jutni. A méhen kívüli terhességre hajlamosító kockázati tényezők közé tartoznak:
- Kismedencei gyulladásos betegség (PID), amely károsíthatja a petevezeték működését, illetve részben vagy teljesen elzárva hagyhatja;
- Műtét a petevezetéken;
- Műtét a petevezeték szomszédságában, amely összenövéseket (a felületeket összekötő szövetszalagokat) hagyhat maga után;
- Endometriózis, olyan állapot, amelyben a méhet normálisan bélelő szövethez hasonló szövetek találhatók a méhen kívül;
- Egy korábbi méhen kívüli terhesség;
- Egy ismételt művi vetélés;
- Egy korábbi meddőségi probléma vagy peteérést serkentő gyógyszerek; és
- A petevezeték alakjának rendellenessége, mint a veleszületett rendellenesség (születési rendellenesség).
A méhen kívüli terhességgel kapcsolatos legfőbb aggodalom a belső vérzés. Ha bármilyen kétség merül fel, azonnal forduljon orvoshoz.
A méhen kívüli terhesség első tünete általában a fájdalom. A fájdalom általában éles és szúró. Gyakran az egyik oldalon jelentkezik, és lehet a medencében, a hasban vagy akár a vállban vagy a nyakban (a megrepedt méhen kívüli terhességből származó vér felgyülemlik a rekeszizom alatt, és a fájdalom a vállba vagy a nyakba “irányul”). A gyengeség, a szédülés vagy a szédülés, valamint az ájulás érzése álláskor súlyos belső vérzést jelenthet, amely azonnali orvosi ellátást igényel.
A méhen kívüli terhesség diagnosztizálása magában foglalja a kismedencei vizsgálatot, hogy megvizsgálják, van-e fájdalom, érzékenység vagy tömeg a hasüregben. A leghasznosabb laboratóriumi vizsgálat a hCG (humán koriongonadotropin) hormon mérése. Normális terhességben a hCG szintje az első 10 hét alatt körülbelül kétnaponta megduplázódik, míg méhen kívüli terhességben a hCG emelkedése általában lassabb és alacsonyabb a normálisnál. Az ultrahang is segíthet annak megállapításában, hogy a terhesség méhen kívüli-e, ahogyan néha a kuldocentézis is, azaz egy tű hüvelyen keresztül történő bevezetése a méh mögötti térbe, hogy megnézzük, van-e ott vér a megrepedt petevezetékből.
A méhen kívüli terhesség kezelése a műtét, ma már gyakran laparoszkópiával, a rosszul sikerült terhesség eltávolítására. A megrepedt petevezetéket általában el kell távolítani. Ha a petevezeték még nem szakadt el, esetleg helyre lehet hozni.
A műtét mértékétől függ a prognózis (kilátások) a későbbi terhességek tekintetében. Ha a petevezetéket megkímélték, a sikeres terhesség esélye általában jobb, mint 50%. Ha egy petevezetéket távolítottak el, a petesejt a másik csőben is megtermékenyülhet, és a sikeres terhesség esélye valamivel 50% alá csökken.
SLIDESHOW
Conception: Diavetítés: A csodálatos utazás a petesejtből az embrióba Lásd diavetítés