Értékelés | Biopszichológia | Összehasonlító | Kognitív | Fejlődés | Nyelv | Egyéni különbségek | Személyiség | Filozófia | Szociális |
Módszerek | Statisztika | Klinikai | Oktatási | Oktatási | Ipari | Szakmai tételek | Világpszichológia |
Kognitív pszichológia:A kognitív pszichológia: Figyelem – Döntéshozatal -Tanulás – Ítéletalkotás – Emlékezet – Motiváció – Érzékelés – Érvelés – Gondolkodás -Kognitív folyamatokKogníció -VázlatIndex
The Magical Number Seven, Plus or Minus Two: Some Limits on Our Capacity for Processing Information is a cognitive psychologist George A., 1956-ban megjelent tanulmánya. Miller. Ebben Miller számos figyelemre méltó egybeesést mutatott ki számos emberi kognitív és észlelési feladat csatornakapacitása között. A hatékony csatornakapacitás minden esetben 5 és 9 egyenlő súlyozású hibamentes választásnak felel meg: átlagosan körülbelül 2,5 bit információnak. Miller feltételezte, hogy mindez valamilyen közös, de ismeretlen mögöttes mechanizmusnak köszönhető.
Városi legendák a 7±2 körül
A 7±2-es szám és a különböző kognitív feladatokban nyújtott emberi teljesítmény körül számos városi legenda alakult ki. Bár Miller tanulmányát idézik a leggyakrabban, véletlenül a rövid távú memóriával kapcsolatos kutatások is felszínre hoztak egy 7±2-es eredményt, ami úgy tűnik, további lendületet adott az állításoknak.
Amint fentebb vázoltuk, Miller tanulmánya egyszerűen rámutatott, hogy a csatornakapacitás különböző feladatokban 2,5 bit információ körül van. Az emberi rövid távú memória kapacitásának mérései szintén 7±2-es határt találtak. Ezt a határt azonban végül úgy találták, hogy angolul beszélő alanyok segítségével egyszámjegyű sorozatokra emlékeztek. Kiderült, hogy az emberi munkamemória egyik összetevője, a fonológiai hurok körülbelül 2 másodpercnyi hangot képes tárolni. Két másodperc a 7±2 számjegy angol beszélt formájának időtartama (a kínaiban ez 9, a walesiben 6 körül van), az eltérés erősen korrelál az emberek beszédsebességével.
A 7±2 városi legendák különböző szabályok, amelyek egy adott kontextusban előforduló elemek maximális számát határozzák meg (pl. a szoftverfejlesztésbena főprogramból meghívható alprogramok maximális száma). Azt, hogy ezek a 7±2 szabályok biztosítják-e az állítólagos előnyöket, csak kísérletekkel lehet ellenőrizni. Azonban sem Miller tanulmánya, sem a korai rövidtávú memória kutatások valószínűleg nem szolgáltatják az ilyen állítások alátámasztásához szükséges elsődleges kísérleti bizonyítékot.
Egyéb kognitív numerikus korlátok
A korlát fogalmát egy kocka (dice) lapjain lévő minták elképzelésével szemléltetjük. Sok ember számára könnyű elképzelni a hat oldal mindegyikét. Most képzeljünk el hét pontot, nyolc pontot, kilenc pontot, tíz pontot, és így tovább. Egy bizonyos ponton lehetetlenné válik, hogy a pontokat egyetlen mintaként képzeljük el (ezt a folyamatot nevezzük szubitizálásnak), és mondjuk a nyolcat két négyes csoportként képzeljük el. A pontokként ábrázolt szám vizualizációjának felső határa az adott feladatra vonatkozó szubitizációs határ.”
A Dustin Hoffman főszereplésével készült Esőember című filmben egy autista savantot ábrázoltak, aki képes volt vizualizálni azt a számot, amelyet egy egész doboznyi, a padlóra kiöntött fogpiszkáló jelentett. Hasonló teljesítményt Oliver Sacks neuropszichológus klinikailag is megfigyelt, és a The Man Who Mistook His Wife for a Hat című könyvében számolt be róla. Ezért feltételezhetjük, hogy ez a határ a megismerésünk által felállított önkényes határ, nem pedig szükségszerűen fizikai határ.
Hrair a Watership Downból és a programozáson belüli alkalmazások
A Hrair egy szám, amely túl nagy ahhoz, hogy megszámoljuk. Ez a kifejezés a fiktív nyelvből származik, amelyet Lapine Richard Adams Watership Down című művében használt. Ebben a regényben egy nyúl hrairje nagyobb, mint 4, míg az emberek esetében a hrair nagyobb, mint 7 plusz-mínusz 2.
Pszichológiai szempontból a hrair az a pont, amikor a személyt túlterhelik a fogalmak vagy a változás. A hrair pont elérésével kapcsolatban az az érdekes, hogy nemcsak képtelenek vagyunk megérteni az új fogalmat vagy ingert, amikor bevezetik, hanem képtelenné tesz minket arra, hogy ugyanolyan hatékonyan folytassuk azt, amit korábban csináltunk.
A hrair-határ kifejezés, ahogy Ed Yourdon használja a Modern Structured Analysis (Prentice Hall, 1979) című könyvében, a főprogramból hívható alprogramok maximális száma, amelyet szintén 5 és 9 között határoz meg. Ezt a heurisztikát nem valamilyen számítógépes korlát miatt javasolta; inkább azt sugallta, hogy a programozó összezavarodik, amikor megpróbálja megérteni a programot.
A szervezetelméletben a határértéknek hasonló jelentése van: az a maximális számú projekt, amelyben valaki egyszerre részt vehet, mielőtt káosz alakulna ki.
Lásd még
- Fitts törvénye
- Hick törvénye
- Subitizing
- Munkamemória
.