A Lyme-kór nevét arról a connecticuti városról kapta, ahol a betegség tüneteit az 1970-es években dokumentálták és tanulmányozták. Ez azonban csak egy kis része a Lyme-kór történetének az Egyesült Államokban és azon túl. Ebben a cikkben megismerheti a Lyme-kór történetét a történelem előtti időktől a mai, az éghajlatváltozás és más tényezők miatt megnövekedett esetekig.
Lyme és az ősi történelem
2017-ben a Yale School of Public Health kutatócsoportja a Lyme-kór észak-amerikai történetét tanulmányozta a Lyme-kór baktérium – a Borrelia néven ismert spirális alakú baktériumok vagy spirochéták egy fajcsoportja – DNS-ének elemzésével. (A Borrelia-nak több faja és törzse is okozhat Lyme-kórt, amelyekkel a cikk későbbi részében foglalkozunk.)
A Yale kutatói szekvenálták a szarvas kullancsokból vett Borrelia burgdorferi sensu stricto teljes genomját. Ennek a teljes Lyme-baktérium genomnak mind az egymillió betűjét leolvasták, így legalább 60 000 évre visszamenőleg vissza tudták követni a jelenlétét. Ez azt jelenti, hogy a Lyme-baktérium már jóval azelőtt keringett Észak-Amerikában, hogy az ember egyáltalán megérkezett volna a kontinensre.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a baktérium valószínűleg az Egyesült Államok északkeleti részéből terjedt el délre és nyugatra, Kaliforniáig. Ez megerősíti, hogy az Egyesült Államokban ma a Lyme-kór nem korlátozódik New Englandre, hanem valójában mind az 50 államban jelen van.
A 20. század előtt: Észak-Amerikában a Lyme-kór és az ember története legalább a gyarmati időkig nyúlik vissza. A 17. és 18. századi észak-amerikai gyarmatosítók és látogatók írtak a kullancsok északkeleti erdős területeken való elterjedtségéről, valamint a Lyme-szerű tüneteket mutató emberekről.
Tény, hogy ezek a beszámolók a fenti Yale-kutatással együtt arra utalnak, hogy a Lyme nem evolúciós folyamatok révén alakult ki, hanem inkább a körülbelül ebben az időben kezdődő ökológiai változások miatt változott és terjedt el földrajzilag.
A kutatók a kullancspopulációk és így a Lyme-kór múlt századi növekedésének lehetséges okaként a gyarmati időszak alatti erdőirtás és intenzív vadászat, majd a fehérfarkú szarvas populáció “robbanása” közötti összefüggést említik.
Az 1900-as évek eleje: Erythema migrans kiütés leírása Európában
1909 és 1912 között Arvid Afzelius svéd bőrgyógyász bemutatta a ma bikaszem alakú erythema migrans (EM) kiütésként ismert kutatásait. Ekkor azt feltételezte, hogy a kiütés az Ixodes kullancsok csípésével hozható összefüggésbe. Ez a megfigyelés vezetett ahhoz a kutatáshoz, amely megerősítette a penicillin mérsékelt sikerét az EM kezelésében a 20. század első felében, ami korai lépés volt az antibiotikumok szerepének felismerésében a Lyme-kór kezelésében.
A Lyme-kórokozó Borrelia három fő fajának egyikét, a Borrelia afzelii-t Afzeliusról nevezték el.
1976: Lyme-tüneteket dokumentáltak a Connecticut állambeli Lyme környékén
1975 őszétől kezdve a Connecticut állambeli Old Lyme, Lyme és East Haddam környéki családokat hirtelen rejtélyes ízületi gyulladás és fiatalkori ízületi gyulladás rejtélyes esetei sújtották.
Az ízületi tünetek mellett e családok felnőttjeinél és gyermekeinél számos más, látszólag megmagyarázhatatlan tünet is jelentkezett, köztük (a betegek 25%-ánál) az erythema migrans kiütés.
A családok mivel nem tudtak olyan diagnózist kapni, amely megmagyarázta volna ezeket a különös tüneteket, Connecticut állam egészségügyi minisztériumának és a Yale School of Medicine-nek a segítségét kérték. Ezzel megkezdődött az a vizsgálat, amely 1976-ban a Lyme-kór dokumentálásában és elnevezésében csúcsosodott ki.
Ez az 1976-os tanulmány nemcsak a Lyme-kórt jellemezte, hanem a kullancsokat is a betegség vektoraként javasolta.
1980: Bár azt, amit ma Lyme-kórként ismerünk, először a fent említett 1976-os tanulmányban jellemezték, a betegség bakteriális okát csak az 1980-as években értették meg teljesen. Ekkor állapították meg a fenti 1976-os tanulmány kutatói, Allan C. Steere, MD és Stephen E. Malawista, MD, hogy az antibiotikumos kezelés hatékony az EM kiütéssel és más Lyme-tünetekkel küzdő betegek kezelésében.
Ez csak évek kérdése volt, amíg egy másik tudós megerősítette a sejtésüket, hogy a Lyme-kórt egy ízeltlábú, például kullancs csípése által terjesztett bakteriális fertőzés okozza. Olvasson tovább, hogy többet megtudjon.
1982: felfedezték a Borrelia burgdorferit
A Rocky Mountain Spotted Fever – egy halálos kullancs által terjesztett betegség, amely szintén endemikus az Egyesült Államokban – tanulmányozása közben, 1981-ben William Burgdorfer tudós elkezdte tanulmányozni a Lyme-kórt. Burgdorfer és csapata 1982-ben izolálta a Lyme-kórt okozó kórokozót. Kutatásai segítettek az orvostársadalomnak nem csak a Lyme-kór bakteriális okát, hanem a baktérium és a szarvas kullancsok közötti kapcsolatot is megerősíteni.
Ezt a baktériumot később Burgdorfer tiszteletére Borrelia burgdorferinek nevezték el.
Lyme-kór ma
A Lyme-kór története még messze nem ért véget. A kutatások nem csak a betegséget okozó Borrelia új fajait fedezik fel, hanem a betegség változó földrajzának, valamint a jobb diagnosztikának és kezelésnek a fejlődését is.
A Borrelia további fajait fedezték fel
A Lyme-kórt okozó ismert Borrelia-fajokat együttesen Borrelia burgdorferi sensu lato néven emlegetik. Ez a széles körű besorolás azonban a betegséget okozó baktériumok számos faját és törzsét foglalja magában, amelyek földrajzilag és az őket hordozó kullancsok típusai szerint változnak.
A közelmúltig a tudósok csak három fő Lyme-kórokozó Borrelia-fajt ismertek el:
- afzelii – A svéd bőrgyógyászról nevezték el, aki felfedezte a bikaszem kiütést és a kullancscsípéssel való kapcsolatát, ez a Borrelia faj Európában és Ázsiában Lyme-kórt okoz
- garinii – Egy másik, Eurázsiában gyakori Borrelia faj
- burgderfori sensu stricto – Mint már említettük, ezt a fajt 1982-ben fedezték fel, és Észak-Amerikában dominál, de Európában is jelen van
Mindezidáig azonban világszerte legalább tizenhárom különböző genomikai osztályozású Lyme-ot okozó Borrelia-fajt fedeztek fel, amelyek közül néhány kontinens- vagy országspecifikus. Észak-Amerikában például számos Lyme-kórt nem a B. burgdorferi, hanem a különálló B. mayonii faj okozta. Nem is beszélve a Borrelia-fajok teljesen különálló csoportjáról, amelyek a kullancs által terjesztett relapszusos láz (TBRF) néven ismert, “Lyme-szerű” tünetekkel jelentkező borreliózis egy külön típusát okozzák.
A Borrelia ezen különböző fajai és törzsei komoly hatással vannak mind a Lyme-kór, mind a TBRF diagnosztikai vizsgálatára, mivel a tesztek kihagyhatják a fertőzést, ha nem alkalmasak a betegséget okozó baktériumok bizonyos fajainak vagy törzseinek kimutatására.
Gyakori Lyme és TBRF Borrelia fajok*
| NÉV | IDENTIFIED BY | YEAR IDENTIFIED | DISEASE FAMILY | |
| B. afzelii | Manuela Marin Canica et al. | 1994 | Lyme | |
| B. americana | Rudenko et al. | 2010 | TBRF | |
| B. andersonii | Marconi et al. | 1995 | Lyme | |
| B. anserina | Sakharoff; Bergev et al. | 1891; 1925 | TBRF | |
| B. bissettii | Postic et al. | 1998 | Lyme | |
| B. burgdorferi B31 | Willy Burgdorfer | 1982 | Lyme | |
| B. burgdorferi 297 | Steere et al.; Hughes et al. | 1983; 1992 | Lyme | |
| B. californiensis | Postic et al. | 2007 | Lyme | |
| B. coriaceae | Johnson et al. | 1987 | TBRF | |
| B. crocidurae | Leger; Davis | 1917; 1957 | TBRF | |
| B. duttonii | Novy és Knapp; Bergev et al. | 1906; 1925 | TBRF | |
| B. garinii | Baranton et al. | 1992 | Lyme | |
| B. hermsii | Davis; Steinhaus | 1942; 1946 | TBRF | |
| B. japonica | Kawabata et al. | 1994 | Lyme | |
| B. lonestari | Barbour et al. | 1996 | TBRF | |
| B. lusitaniae | Le Fleche et al. | 1997 | Lyme | |
| B. mayonii | Pritt et al. | 2016 | Lyme | |
| B. miyamotoi | Fukunaga et al. | 1995 | TBRF | |
| B. parkeri | Davis; Steinhaus | 1942; 1946 | TBRF | |
| B. persica | Dschunkowsky; Steinhaus | 1913; 1946 | TBRF | |
| B. recurrentis | Lebert; Bergev | 1874; 1925 | TBRF | |
| B. sinica | Masuzawa et al. | 2001 | TBRF | |
| B. spielmanii | Richter et al. | 2006 | Lyme | |
| B. theileri | Laveran; Bergev | 1903; 1925 | TBRF | |
| B. turcica | Güner et al. | 2004 | TBRF | |
| B. turicatae | Brumpt; Steinhaus | 1933; 1946 | TBRF | |
| B. turicatae | B. valaisiana | Wang et al. | 1997 | TBRF |
| B. valenciana | ismeretlen | ismeretlen | Lyme | |
| Candidatus Borrelia texasensis | Lin et al. | 2005 | TBRF |
*A fenti információ pontosságát az IGeneX nem tudja megerősíteni, de jól szemlélteti, hogy 1994 óta számos Lyme-kórt és TBRF-et okozó borreliafajt fedeztek fel, és hogy átfogó vizsgálatokra van szükség.
A klímaváltozás növeli a Lyme-kór veszélyét
A CDC szerint a Lyme-kór a leggyakoribb vektorok által terjesztett betegség az Egyesült Államokban. A CDC becslése szerint évente legalább 300 000 Lyme-kóros eset fordul elő az Egyesült Államokban, és elismeri, hogy az esetek 1995 óta megháromszorozódtak.
A szakértők egyre inkább elismerik, hogy az éghajlatváltozás az esetek számának növekedésének egyik fő oka. A melegebb telek lehetővé teszik, hogy a kullancsok a szokásosnál északabbra is túléljenek, ami kiterjeszti a betegség földrajzi területét, a hosszabb nyarak pedig meghosszabbítják a betegség csúcsidőszakát.
A jobb diagnosztika iránti igény
A Lyme-kór eseteinek növekedésének másik lehetséges oka, hogy a diagnosztikai tesztek egyre jobbak a betegség kimutatásában. Még mindig sok a tennivaló ezen a téren. Még mindig túl sok Lyme-kóros beteget diagnosztizálnak félre, ami súlyos pénzügyi és egészségügyi következményekkel jár. És még mindig túl keveset tudunk a krónikus Lyme-kór okairól, következményeiről és legjobb kezeléséről. A tudományos és orvosi közösségeknek folytatniuk kell a Lyme-kór diagnosztizálásának és kezelésének kutatását.
AIGeneX elkötelezett amellett, hogy érzékenyebb és pontosabb Lyme-kór tesztek kifejlesztésével hozzájáruljon ehhez a kutatáshoz. Tudjon meg többet még ma az IGeneX Borrelia-tesztjeiről.