Ohiói kutatók megállapították, hogy az ágyékcsont szélessége és az ágyúcsont kerülete összefügg a teherbíró képességgel. A szélesebb ágyékkal és nagyobb ágyékcsont-körfogattal rendelkező lovaknak a súlyterhelés növekedésével kevésbé fájtak az izmaik. Ez az eredmény azt jelzi, hogy a 20 százalékos szabály jó kiindulópont.
Egy másik tanulmány arab állóképességi lovakat vizsgált, amelyek testsúlyuk 20 és 30 százaléka közötti terhelést viseltek. E lovak között a sántaság gyakoribb volt a kisebb kánoncsontokkal (azaz kisebb kánoncsont-körfogattal) rendelkező lovaknál.
Az átlagos arab lovakhoz képest az izlandi lovak tömörebbek és általában vastagabb kánoncsontokkal rendelkeznek. Ráadásul az izlandi lovakat kis termetük ellenére rendszeresen látni felnőtt lovasokat cipelni. Az ilyen típusú munka hatásainak felmérésére a kutatók izlandi lovakat vizsgáltak, amelyek testsúlyuk 20 és 35 százaléka között hordoztak. Azt találták, hogy a lovak egy-két napos munka után nem éreztek izomfájdalmat, és a legtöbb ló képes volt aerob (oxigénnel történő) munkára egészen 23 százalékos súlyterhelésig.
Az aerob izomfunkció lehetővé teszi a ló számára, hogy tartalék energiát és oxigént használjon az izmok fáradtság nélküli összehúzódásához. Oxigénhiány esetén a lónak alternatív utakat kell használnia, ami tejsav felhalmozódásához és izomfájdalomhoz vezethet.
A kutatók azt is megállapították, hogy a lépéshossz a súlyterhelés növekedésével csökkent. A lépéshossz csökkenése azonban nem befolyásolta a lépésszimmetriát.
Az olyan ló leírásakor, amely könnyedén képes a 20 százalékos szabály feletti súlyt cipelni, gondoljunk egy kiegyensúlyozott lóra, amelynek rövid, jól izmolt háta és vastag ágyúcsontjai vannak. Ennek a lónak alacsonyabb lesz a súlypontja is egy hosszú lábú és hosszú, gyenge hátú lóhoz képest. Összességében a lovasoknak tisztában kell lenniük a lovaik szerkezeti gyengeségeivel, és ügyelniük kell arra, hogy a fitneszterveik foglalkozzanak ezekkel a gyengeségekkel.