Egy legenda születése
A “Hasfelmetsző Jack” név csak Elizabeth Stride és Catherine Eddowes 1888. szeptember 30-i, úgynevezett “kettős gyilkosságának” éjszakája után került be a nyomozásba.
Addig a gyilkost többféleképpen ismerték: “Vörös Ördög”, “A Whitechapel-gyilkos” és “Bőrkötény”.”
Egy kárörvendő levél megérkezése volt az, amelyet 1888 szeptemberének végén adtak fel egy londoni hírügynökségnek, és amely bevezette a “Hasfelmetsző Jack” nevet a történetbe.
A szóban forgó levél 1888. szeptember 27-én érkezett a Central News ügynökséghez a londoni Cityben lévő telephelyén.
Elsőre nem vették tudomásul
A hírügynökség munkatársai eleinte nem foglalkoztak túlságosan a levéllel, és két nap múlva, szeptember 29-én úgy döntöttek, hogy továbbítják azt a Metropolitan Police-nak.
A dicsekvő hangnemben írt levelet a “Főnöknek, Central News Office, London, City.”
címezték.”
Így szólt:-
Kedves Főnök,
Folyamatosan azt hallom, hogy a rendőrség elkapott, de egyelőre nem fognak elintézni. Nevettem, amikor olyan okosnak tűnnek, és arról beszélnek, hogy jó úton járnak. Az a vicc a Bőrkötényről valóságos görcsöt okozott nekem. A kurvákra vagyok rászállva, és addig nem hagyom abba a tépkedésüket, amíg nem kapom meg a bakancsot. Nagyszerű munka volt a legutóbbi. Nem hagytam időt a hölgynek, hogy beköpjön.
Hogyan tudnának most elkapni. Szeretem a munkámat és újra akarom kezdeni. Hamarosan hallani fogtok rólam a vicces kis játékaimmal. A legutóbbi meló fölött egy gyömbéres sörösüvegben félretettem egy kis megfelelő piros anyagot, hogy írjak vele, de sűrű lett, mint a ragasztó, és nem tudom használni. A vörös tinta elég jó, remélem, ha-ha-ha. A következő munkámnál levágom a hölgyek fülét, és elküldöm a rendőröknek, csak úgy a jókedv kedvéért, nem igaz? Tartsd vissza ezt a levelet, amíg egy kicsit több munkát végzek, aztán add ki egyenesen.
A késem olyan szép és éles, hogy azonnal munkához akarok látni, ha lesz rá lehetőségem.
Good Luck.
Yours truly
Jack the Ripper
Ne bánja, hogy megadom a kereskedelmi nevet. Nem volt elég jó, hogy tegye ezt, mielőtt kaptam az összes piros tinta le a kezem átkozódjon meg Nincs szerencsém még. Azt mondják, most már orvos vagyok. Ha ha ha”
MAGYAR BOSS LEVELE
POLICE SCEPTICISM
A rendőrség kezdetben kételkedett abban, hogy ezt a levelezést valóban a gyilkos írta, és azt hitte, hogy átverés.
De egy nappal azután, hogy az ügynökség átadta nekik, két további nőt – Elizabeth Stride-ot és Catherine Eddowes-t – gyilkoltak meg szeptember 30-án a kora reggeli órákban.
A rendőrségnek nem maradt más választása, minthogy közelebbről is megvizsgálja, mit írt “Hasfelmetsző Jack”.
A “Azonnal munkához akarok látni, ha lehetőségem nyílik rá” kijelentés, tekintettel arra, hogy a jelek szerint éppen ezt tette, nyilvánvalóan alátámasztotta a szerző állítását, hogy ő volt a gyilkos.
Eközben a fenyegetés, hogy “levágja a hölgy fülét, és elküldi a rendőröknek”; amikor a gyilkosa valóban megcsonkította Catharine Eddowes fülcimpáit, a rendőrség szerint túlságosan is prófétai volt ahhoz, hogy ezt üres dicsekvésnek tekintsék.
Amellett, mivel a nyomozásuk akadozott, és a sajtóban egyre több kritika érte őket a sikertelenség miatt, kétségbeesetten szükségük volt egy áttörésre a gyilkos utáni hajszában. Talán ez a levél hozhatná meg az áhított áttörést?
A RENDŐRSÉG KÖZZÉTETTETTE A LEVELET
Október 1-jén tehát a rendőrség nyilvánosságra hozta a Kedves Főnök levelét, és ezzel egy ismeretlen East End-i gyilkos kalandjai és mocskos bűntettei hátborzongató halhatatlanságot kaptak, aminek következtében az ügybe a melodráma szinte bizarr elemei kerültek.
MÁSIK LEVÉL KAPOTT
Október 1-jén, hétfőn a kora reggeli postával egy képeslap érkezett a Központi Hírügynökséghez, amely a “Kedves Főnök” levélhez hasonló kézírással volt írva.
Ez is vörös tintával volt összefirkálva, de ráadásul vérfoltoknak tűnő dolgok voltak rajta.
A levelezőlapon az író nem tüntette fel a dátumot, de rajta volt a LONDON E postabélyegző, és ez október 1-jén kelt.
Ha a szerző nem ugyanaz az író volt, aki a “Kedves Főnök” levelet írta, aligha volt kétséges, hogy legalábbis ismerte annak a levélnek a tartalmát.
SAUCY JACKY
A levelezőlapon ez állt:-
Nem a kedves öreg Főnöknek szántam, amikor a tippet adtam, holnap hallani fogsz a Saucy Jacky munkájáról dupla esemény ezúttal az egyes számú visított egy kicsit nem tudta azonnal befejezni nem volt ideje füleket szerezni a rendőrségnek. Köszönöm, hogy visszatartottad az utolsó levelet, amíg újra munkába nem álltam.
Hasfelmetsző Jack.”
PERUSE THE SAUCY JACK POST CARD
Nyilvánvaló volt, hogy bárki is írta a képeslapot, arra következtetett, hogy azt nagyon röviddel a gyilkosságok után írták, és hogy az író a rendőrségnek dicsekedett a két gyilkossággal, amit állítólag épp most követett el.
Ráadásul azt a gúnyt is tartalmazta, hogy valóban megpróbálta megvalósítani az előző közleményben szereplő fenyegetését, miszerint levágja az áldozat fülét.
A levelek elkezdtek beérkezni
Napokon belül a “Kedves Főnök” levél és képeslap nyilvánosságra kerülése után másolataik elkezdtek megjelenni a világsajtóban.
Ez a hírverés a rendőrségnek a gyilkos elkapására irányuló törekvéseit hátráltatta, mivel olyan nemzeti időtöltést indított el, amelynek során a csalók országszerte tollat ragadtak, és nagyon hamar az ostromlott rendőrségi nyomozást elárasztotta a hamis levelek valóságos áradata, amelyek állítólag a gyilkostól érkeztek.
A rendőrségnek nem maradt más választása, mint elolvasni és értékelni minden egyes levelet, ítéletet alkotni annak valódiságáról, és ha lehetséges, felkutatni és nyomozni az írót.
GEORGE SIMS VÉLEMÉNYE
George Sims, az újságíró a Referee október 7-i, vasárnapi Dagonet rovatában találóan foglalta össze azt a hatást, amelyet a levél és a képeslap nyilvánosságra kerülése – és a Hasfelmetsző Jack nevének a köztudatba kerülése – váltott ki:-
JACK THE RIPPER az óra hőse. Egy hátborzongató tréfamesternek, egy zord tréfamesternek sikerült hatalmas poénra szert tennie azzal a képeslappal, amelyet a Central Newsnak küldött. A móka csak az övé, és senki sem osztozik benne, de jelen pillanatban démoni kárörömmel tölti el az a felzaklatottság, amelybe a közvéleményt sodorta. Súlyos újságok reprodukálták a szomorú tréfát, és megpróbálták komolyan állítani, hogy a borzalmas whitechapeli ördög az a tétlen és pajkos idióta, aki véres képeslapokat küld a hírügynökségnek. Természetesen az egész ügy csak egy bohózat.”
MIT GONDOLT A BIZOTTSÁGOS
A rendőrség ekkorra már biztos volt abban, hogy a levelezést egészen biztosan nem ugyanaz a kéz írta, aki Mary Nichols, Annie Chapman, Elizabeth Stride és Catharine Eddowes gyilkosait. De természetesen kötelességük volt kivizsgálni őket, már csak azért is, hogy a szerzőt felkutassák és kizárják a nyomozásukból.
Október 10-én Sir Charles Warren így tájékoztatta a Belügyminisztériumot:
A jelen pillanatban úgy gondolom, hogy az egészet átverésnek tartom, de természetesen mindenképpen meg kell próbálnunk & kideríteni a szerzőt.”
ROBERT ANDERSON VÉLEMÉNYE
1910-ben Robert Anderson, aki a gyilkosságok idején rendőrkapitány-helyettes és a nyomozóosztály vezetője volt, emlékirataiban még határozottabban állította, hogy a levél átverés volt.
Még azt is kijelentette, hogy a rendőrség ismerte a tréfamester kilétét:-
Itt csak annyit teszek hozzá, hogy a New Scotland Yard rendőrségi múzeumában őrzött “Hasfelmetsző Jack” levél egy vállalkozó kedvű londoni újságíró alkotása.”
Az ÍRÓ TUDTA, HOGY MŰKÖDIK A SAJTÓ
A tény, hogy bárki is volt a felelős a levél elküldéséért és a Hasfelmetsző Jack név megalkotásáért, azt nem egy újságnak, hanem egy hírügynökségnek küldte el, arra utal, hogy az író valójában ismerte a sajtó akkori működését.
Mint George Sims megjegyezte olvasóinak:-
A tény, hogy az önjelölt merénylő a Central News embereinek küldte el vérrel bekent utánzatos közleményét, tág teret nyit az elméletek előtt. Önök közül, kedves olvasóim, vajon hányan találták volna ki, hogy a “Központi Híradó” a bizalmijának befogadója? Elküldhették volna a viccüket a Telegraphnak, a Timesnak, bármelyik reggeli vagy esti lapnak, de fogadni mernék arra, hogy soha nem jutott volna eszükbe, hogy egy sajtóügynökséggel kommunikáljanak. Nem különös, hogy ez a mániákus egy olyan ügynökséghez intézi a közleményét, amely az egész sajtót szolgálja ki? Ez az ötlet talán egy sajtósnak juthatott eszébe; de még akkor is valószínűleg csak egy újság szerkesztőségével kapcsolatban álló személynek jutott volna eszébe, olyasvalakinek, aki tudja, mi a Central News, és milyen helyet tölt be a hírszolgáltatásban. Ez az eljárás Jack részéről olyan belső ismeretekről árulkodik az újságok világáról, amelyek bizonyára meglepőek. Minden jel arra mutat tehát, hogy a tréfamester hivatásos kapcsolatban áll a sajtóval. És ha igazat mond, és nem ver át bennünket, akkor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a whitechapeli gyilkosságokat egy gyakorlati újságíró követte el – talán egy valódi, élő szerkesztő! Ami abszurd, és azt hiszem, ennyiben hagyom a dolgot.”
LEVÉL A Pokolból
George Sims talán elégedetten hagyta a dolgot, de a levélírók egészen biztosan nem.
Amint október haladt előre, egyre több és több levél érkezett.
Akkor, 1888. október 16-án Mr. George Lusk, a Mile End Vigilance Committee elnöke megkapta a ma már a második leghíresebb levelet, a “Pokolból” levelet.”