A Ca Fe felszívódását gátló kísérleti és epidemiológiai bizonyítékokat tekintettük át azzal a céllal, hogy megbecsüljük a Ca-bevitel változásainak lehetséges hatását az étrendi Fe biológiai hozzáférhetőségére, és hogy néhány iránymutatást adjunk a magasabb étrendi Ca-bevitelre vonatkozó legújabb ajánlások Fe-státuszra gyakorolt hatásainak előrejelzéséhez. Állatmodellekben a Ca-sók csökkentették mind a hem-, mind a nem hem-Fe felszívódást, a hatás inkább a beadott Ca mennyiségétől, mint a Ca:Fe moláris aránytól függött; a tejtermékek hatása változó volt; a Ca-n kívül más tényezők is fontosak lehettek. Egyszeri étkezéssel végzett humán felszívódási vizsgálatokban mind a hem-, mind a nem hem-Fe felszívódást gátolták a Ca-kiegészítők és a tejtermékek, a hatás a Ca és a Fe egyidejű jelenlététől függött a felső vékonybél lumenében, és akkor is előfordult, ha a Ca-t és a Fe-t éhgyomri állapotban adták. A mennyiségi hatást, bár dózisfüggő volt, módosította a Ca adagolásának formája és az egyéb étrendi összetevők (például foszfát, fitát és aszkorbinsav), amelyekről ismert, hogy befolyásolják a Fe biológiai hozzáférhetőségét. Nem tisztázott az a mechanizmus, amellyel a Ca befolyásolja a Fe felszívódását. A Fe biológiai hozzáférhetőségét módosító tényezők hatásairól ismert, hogy az egy étkezésen alapuló vizsgálatokban eltúlzottak, és a több étkezésen alapuló mérések nagyobb valószínűséggel tükrözik a valódi táplálkozási hatást. A legtöbb több étkezéses humán vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a Ca-pótlásnak csak kis hatása van a Fe felszívódására, kivéve, ha a szokásos Ca-fogyasztás nagyon alacsony. Az eredményelemzések azt mutatták, hogy a Ca-kiegészítőknek nem volt hatása a Fe-vel dúsított tápszerrel táplált csecsemők, szoptató nők, serdülő lányok, valamint felnőtt férfiak és nők Fe-státuszára. Meg kell azonban jegyezni, hogy a vizsgált alanyok megfelelő mennyiségű biológiailag hasznosuló Fe-vel rendelkeztek, és egy vizsgálat kivételével viszonylag magas volt a szokásos Ca-bevitelük. Bár az európai keresztmetszeti elemzések jelentős fordított összefüggést mutattak ki a (főként tejtermékekből származó) Ca-bevitel és a Fe-raktárak között, a mennyiségi hatás viszonylag kicsi volt. Az általános következtetés az, hogy az étrendi Ca-kiegészítőknek valószínűleg nincs biológiailag jelentős hatása a Fe-egyensúlyra a nyugati társadalmakban, kivéve, ha a Ca-fogyasztás szokásosan nagyon alacsony; azonban a tejtermékek fokozott fogyasztásának lehet egy kis negatív hatása, amely funkcionálisan fontos lehet a terhességben, ha nem szednek Fe-kiegészítőket. Bizonytalan, hogy a tejtermékek fogyasztása és a Fe-státusz közötti fordított kapcsolat kizárólag a megnövekedett Ca-bevitelnek köszönhető-e; a tejfehérjék hús helyettesítésének szintén negatív hatása lehet a Fe-egyensúlyra.