A Homo naledi csak 250 ezer éves – íme, miért számít ez

Szerző: Colin Barras

A 2013-ban, Lee Berger, a johannesburgi Witwatersrand Egyetem munkatársa és kollégái rendkívüli felfedezést tettek: egy dél-afrikai barlangrendszer mélyén több ezer csontot találtak, amelyek a korai ember egy vadonatúj fajához tartoztak – és most végre megtudhatjuk, mikor élt ez a faj, és hogyan illeszkedik az evolúciós fánkba.

2015-re világossá vált, hogy az új faj, amely a Homo naledi nevet kapta, semmihez sem hasonlítható, amit a kutatók korábban felfedeztek. Bár csontvázának egyes részei azonosnak tűntek a modern emberi anatómiánkkal, volt néhány olyan vonása, amely feltűnően primitív volt – beleértve a csimpánzokénál alig nagyobb koponyát.

De Berger és kollégái nehezen tudták megállapítani, hogy a H. naledi fosszíliák milyen idősek voltak. Ezen információ nélkül a legtöbb más kutató egyetértett abban, hogy a H. naledi valódi jelentősége az emberi evolúció megértése szempontjából nem világos. A becslések a 2 millió éves kortól a 100 000 éves korig terjedtek.

Most jött a hír, hogy Berger csapata végre megtalálta a módját annak, hogy datálják a fosszíliákat. A National Geographic magazinban megjelent interjúban Berger elárulta, hogy a H. naledi fosszíliák 300 000 és 200 000 év közöttiek.

“Ez megdöbbentően fiatal egy olyan faj esetében, amely még mindig olyan primitív jellegzetességeket mutat, amelyek a körülbelül 2 millió éves fosszíliákon is megtalálhatóak, mint például a kis agyméret, az ívelt ujjak, a váll, a törzs és a csípőízület formája” – mondta Chris Stringer a londoni Természettudományi Múzeumból.

Itt foglalkozunk a bejelentés néhány következményével, miközben várjuk az eredmények teljes körű közzétételét.

Miért tartott ilyen sokáig a fosszíliák korának megállapítása?

Meglepően nehéz lehet megállapítani, hogy a fosszilis csontok milyen idősek. A kutatók által alkalmazható számos technikához a csontminták izotópos elemzésére van szükség. Berger és kollégái vonakodnak ezeket a technikákat alkalmazni, mivel ezek az értékes fosszilis anyagból származó kis minták elpusztításával járnak.

A másik lehetőség a kőzet vagy üledék datálása, amely azt a réteget takarja, amelyben a fosszíliákat találták. Különösen az ősi lávafolyások tartalmaznak olyan kémiai jeleket, amelyek tökéletesen alkalmasak izotópos kormeghatározásra. A H. naledi maradványait azonban egy olyan barlangban találták, amelyben nem voltak könnyen datálható üledékrétegek, amelyek a fosszíliákat fedték.

A kutatók a fosszíliák durva korát más fajok mellett talált fosszilis maradványainak vizsgálatával is kiszámíthatják, ha e más fajok korát már megállapították. A barlang, amelyben a H. naledi fosszíliákat találták, azonban gyakorlatilag nem tartalmaz más fajok csontjait, így ez a megközelítés nem jöhet szóba.

Hogyan állapították meg Berger és kollégái a fosszíliák korát?

Még nem tudjuk. Még nem jelentek meg azok a tudományos cikkek, amelyekben ez az információ kiderül. A National Geographic interjúja megemlíti, hogy Berger és kollégái találtak egy második barlangkamrát, amely további H. naledi maradványokat tartalmazott – talán ezek a további fosszíliák olyan környezetben maradtak fenn, amely kevésbé tette kihívássá a datálást.

Ha a fosszíliák 300 000-200 000 évesek, mit jelent ez?

A legkorábbi hominin őseink legalább hét millió évvel ezelőtt éltek. Az első olyan fajok, amelyek egy kicsit hasonlítanak a modern emberre, körülbelül két és három millió évvel ezelőtt jelentek meg.

De a mi fajunk – a Homo sapiens – körülbelül 200 000 évvel ezelőtt fejlődött ki.

Az tehát, hogy a H. naledi 300 000 és 200 000 évvel ezelőtt élt, figyelemre méltó felfedezés.

Ez azt jelenti, hogy egy meglepően primitív tulajdonságokkal rendelkező emberfaj – beleértve az apró koponyát és az agyat – a viszonylag közelmúltban is fennmaradt. Elképzelhető, hogy a H. naledi még a mi fajunk, a H. sapiens korai tagjaival is találkozhatott. Akár azt is feltételezhetnénk, hogy közünk volt ahhoz, hogy kihalt.

A kora segít abban, hogy kiderítsük, hol helyezkedik el a H. naledi az emberi evolúciós fán?

Valószínűleg attól függ, kit kérdezünk. Pusztán furcsa anatómiája alapján úgy tűnik, hogy a H. naledi valahol az “igazi ember” családfájának legalsó fokához tartozik – ezt az elképzelést a fosszíliák egyes tanulmányai is sugallják.

De tudjuk, hogy az első korai emberek több mint kétmillió évvel ezelőtt jelentek meg. Ha a H. naledi mindössze 300 000 éves, egyes kutatók azzal érvelhetnek, hogy nem tartozhat a családfánk aljához. Túl fiatal. Talán még modernnek tűnő őse is volt, és később primitívnek tűnő vonásokat fejlesztett ki.

De valójában még mindig tökéletesen lehetséges, hogy a H. naledi valóban valahol az emberi evolúciós fánk aljához tartozik.

A faj több mint kétmillió évvel ezelőtt fejlődött ki, mint a legkorábbi “igazi” emberek egyike, majd változatlanul fennmaradt több százezer évig.

“Közel lehet a Homo nemzetség eredetéhez, ami arra utal, hogy ez egy reliktum faj, amely számos primitív vonást őriz egy sokkal korábbi korból” – mondja Stringer.

Berger korábban már beszélt erről a lehetőségről. Szerinte a H. naledi olyan lehet, mint a coelacanth emberi változata – egy ősökkel rendelkező primitív hal, amely 400 millió évvel ezelőtt jelent meg először, de még ma is megtalálható az óceánokban.

Van erre az elképzelésre precedens az emberi fosszíliákban?

Igen – potenciálisan. Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt a világ másik felén, Indonéziában dolgozó kutatók újabb meghökkentő felfedezést tettek: egy másik ősi emberi faj maradványaira bukkantak, amelynek apró, csimpánz méretű feje volt, és amely szintén csak néhány százezer évvel ezelőtt élt. A Homo floresiensis nevet kapta – bár ismertebb beceneve: a “hobbit”.

A kutatók évek óta vitatkoznak a H. floresiensis helyéről az emberi családfán. A múlt héten egy tanulmány felelevenítette azt az elképzelést, hogy a H. floresiensis gyökerei egy nagyon korai emberfajra, a H. habilisre vezethetők vissza, amelyről tudjuk, hogy több mint kétmillió évvel ezelőtt Afrikában élt.

Az elképzelés szerint a H. habilis egy populációja körülbelül kétmillió évvel ezelőtt hagyta el Afrikát, és fokozatosan átvándorolt Ázsián, végül elérte Indonéziát. Ha ez az elképzelés helyes, akkor a H. floresiensis fiatal kora ellenére az “igazi” emberi családfa egyik legalsó ágára esik, mert közvetlenül a primitív H. habilisből fejlődött ki.

Más szóval az evolúciósan primitív emberfajok bizonyos körülmények között több százezer évig is képesek lehetnek fennmaradni.

“Vannak nyilvánvaló párhuzamok a H. floresiensis késői túlélésével Indonéziában, de ebben az esetben valószínűleg a szigetek elszigeteltsége magyarázza a hosszú életet” – mondja Stringer. “Hogyan maradhatott fenn egy hasonlóan furcsa és kis agyú faj Afrika déli részén, látszólag a “fejlettebb” emberek mellett?”

Mi történt végül a H. naledi fajjal?

Ezekre a kérdésekre egyelőre nincs válasz. De ha a fosszíliák valóban csak 300 000-200 000 évesek, akkor legalább egy lehetséges forgatókönyv van. A mi fajunk, a H. sapiens, kb. 200.000 évvel ezelőtt Afrikában fejlődött ki. Ha ezek a korai H. sapiensek nem sokkal később elérték Dél-Afrikát, akkor hozzájárulhattak a H. naledi kihalásához.

Ezekre is van precedens. A fosszilis feljegyzések a világ más részein azt mutatják, hogy a H. sapiens elhagyta Afrikát, és fokozatosan elterjedt Eurázsiában. Ennek során a H. sapiens olyan területekre érkezett, amelyeket már ősi emberek – olyan fajok, mint a neandervölgyiek – népesítettek be. Néhány ezer évvel azután, hogy a H. sapiens megérkezett ezekre az új területekre, az ősemberek őshonos fajai eltűntek, nyilvánvalóan a H. sapiens által kiszorítva őket.

Úgy tűnik, még a hobbit, a H. floresiensis is erre a sorsra jutott. A legfrissebb információk szerint 50 000 évvel ezelőtt halt ki – nagyjából ugyanabban az időben, amikor a H. sapiens megérkezett Indonézia ezen részére. A H. naledi-t érheti az a kétes megtiszteltetés, hogy ő lehet a legkorábbi ősi emberi faj, amelyet a mi fajunk elterjedése a kihalás szélére sodort. De ez egyelőre még csak spekuláció.

Bővebben: Homo naledi: megválaszolatlan kérdések a legújabb emberi fajról

Tovább ezekről a témákról:

• régészet
• evolúció
• Afrika