A hegesedés, más néven cikarizáció, olyan tartós testmódosítás, amely átalakítja a bőrfelszín (dermisz) textúráját és megjelenését. Bár a hegesedés ellenőrzött sérülésként működik, nem baleset vagy egészségügyi műtét eredménye. A megbélyegzés, a vágás és egyes tetoválási gyakorlatok a hegesedés típusai. A hegesítés során a bőr dermiszét és epidermiszét vágják, égetik (lásd Branding), karcolják, eltávolítják vagy kémiailag megváltoztatják a kívánt minták, szimbólumok vagy minták szerint. Az eredmény egy seb, amely gyógyulás után a bőr felszínén a megnövekedett mennyiségű kollagénből kialakuló domború hegeket vagy keloidokat hoz létre. A sötétebb bőrtónusú személyek jellemzően a hegesítési mintákat választották, mivel a hegek és keloidok jobban láthatóak, mint a tetoválások.
Történelmi hegesítés
A hegesítés legkorábbi bizonyítéka a jordániai Ain Ghazalban található régészeti lelőhely, ahol két paleolitikus (i. e. 8000) termékenységistennő-szobor fej nélküli figuráját találták meg, amelyeken vastag hegesítési vonalak íveltek a fenék és a has körül. Az algériai Tanzoumaitaknál található Tassili N’Ajjer szaharai sziklarajz (Kr. e. 7000 körül) szintén egy szarvaskorszaki istennő mellein, hasán, combján, vállán és vádliján ábrázol hegesedéseket. A figurákon és festményeken ábrázoltakhoz hasonló hegesedési mintákat találtak Nyugat- és Közép-Afrikából származó nőkön.
A hegesedési folyamat és a keletkezett hegek jelentősége kultúránként változik. Történelmileg a hegesítést Afrikában, Ausztráliában, Pápua Új-Guineában, Dél-Amerikában, Közép-Amerikában és Észak-Amerikában gyakorolták. Az ezeken a területeken élő kulturális csoportok a hegesedést a társadalmi és politikai szerepek állandóságának, a rituális és kulturális értékeknek, az átmenet rítusainak és a korosztályi besorolásoknak, a test erotizálásának, a szexuális vonzalom elősegítésének és a szexuális öröm fokozásának, a csoport- és kulturális identitásnak, a spirituális kapcsolatoknak és az esztétikai értékeknek a hangsúlyozására használták. Gyógyászati és gyógyító rituálék részeként is használták, valamint a fájdalom elviselésére való képesség demonstrálására. A változó kultúrák és a globalizáció eredményeképpen a helyi önkormányzatok a legtöbb ilyen skarifikációs gyakorlatot törvényen kívül helyezték vagy betiltották.
Kortárs skarifikáció
A huszadik és huszonegyedik században a nyugati mikrokultúrák, például a modern primitívek és a punkok, valamint a diákszövetségek és diákszövetségek gyakorolják a skarifikációt. A hegesedés e kulturális csoportok között különböző jelentőségű, például a csoportidentitás, a személyes identitás, az átmenet rítusa, a spirituális hit és a törzsi kultúrákkal való kapcsolat szempontjából. Ezek a mikrokultúrák a skarifikáció különböző módszereit használják, mint például a vágás, a pakolás, a tintadörzsölés, a nyúzás, a kopás és a kémiai szerek a kívánt skarifikációs minták vagy minták megszerzésére.
Vágás
A vágás a skarifikáció olyan formája, amely a bőr felszínének egy éles eszközzel, például egy kihegyezett csonttal, kis orvosi szikével vagy borotvapengével, úgynevezett skarifikátorral történő vágását jelenti. A korabeli vágóeszközök lehetnek egy darabból álló, eldobható egységek vagy különféle markolatokra szerelhető pengék. A vágások körülbelül egy tizenhatod hüvelyk mélyek; a mélyebb vágások növelik a hegesedés mértékét és a szövődmények esélyét, míg a sekély vágások hegesedés nélkül is begyógyulhatnak, ami a módosítás célját semmissé teszi.
A hegek hangsúlyozása
A nyílt seb fenntartása a gyógyuló bőr ismételt visszavágásával kifejezettebb heget eredményez; ez késlelteti a gyógyulási folyamatot is, és súlyos egészségügyi szövődményekhez vezethet. A pakolás is kifejezettebb hegeket hoz létre azáltal, hogy inert anyagokat, például hamut vagy agyagot juttat a nyitott bemetszésekbe, vagy megemeli a vágott bőrfelületeket, és hagyja, hogy a hegek köré vagy fölé gyógyuljanak. Bár a cikarizáció bármilyen hegre vonatkozhat, általában a pakolásból eredő kifejezettebb hegekkel kapcsolatban használják.
A tintadörzsölés olyan vágás, amely során kitörölhetetlen tetoválótintát vagy más pigmentet dörzsölnek a friss vágásba. A tinta a gyógyulás során a vágásban marad, ami színes heget eredményez. Bár az intenzitás személyenként változik, ez a módszer világosabb bőrtónusúaknál láthatóbb hegeket eredményez.
Nyúzás
A nyúzás egy gyakori módszer, amellyel nagy felületű hegeket lehet létrehozni. A hegesedésre kijelölt terület körvonalát kivágják. Ezután a szkarifikátort vagy egy emelőszerszámot a bőr felszíne alá helyezik, hogy kezelhető szakaszokban megemeljék és eltávolítsák azt. Egy alternatív nyúzási módszer a hegesedés növelése érdekében az, hogy inert anyagokat pakolnak az emelt bőr alá, és hagyják gyógyulni. A gyógyulási folyamat hosszadalmas, és komplikációk léphetnek fel. Ez a módszer nagy és pontosabb hegesedési területeket hoz létre.
Abráziós hegesedés
Az abráziós hegesedés úgy érhető el, hogy súrlódással eltávolítják a bőr dermis rétegeit, hogy hegesedést hozzanak létre. A csiszolópapírral, acélgyapottal vagy csiszolókővel felszerelt elektromos szerszámok csak néhány az abráziós hegképzéshez használt eszközök közül. A dörzsöléses hegesedés kézi nyomással is elérhető, de az elektromos szerszámok felgyorsítják a folyamatot. Ez a módszer finom hegeket hoz létre, hacsak nem alkalmaznak túlzott nyomást a koptatós hegképzővel.
Kémiai hegképzés
A kémiai hegképzés kémiai vegyületeket, például folyékony nitrogént használ a bőr károsítására és égetésére, ami hegképződést eredményez. A bonyolult minták nehezen érhetők el folyékony kémiai szerekkel, egyébként az eredmények hasonlóak a más típusú hegképzéshez. Ez a módszer viszonylag új, és kevés kutatás van róla.
A hegesítés kockázatai
Mint a legtöbb maradandó testmódosítás esetében, a hegesítés is esztétikai és egészségügyi kockázatokkal jár. A hegek eredő megjelenése változó, mivel a gyógyulási folyamatban nagyon sok változó van. A hegesedés teljes gyógyulása egy évig is eltarthat, és hosszabb ideig, ha nyúzással vagy pakolással jár. A kezdeti gyógyulási folyamat során gondos gondoskodásra van szükség a fertőzések elkerülése érdekében.
További egészségügyi kockázatok közé tartozik a helytelen technika, például a túl mély vágás, vagy a vér útján terjedő fertőzések, például a hepatitis B és C fertőzések elkapása. Azokat a berendezéseket és eszközöket, amelyeket egynél több ügyfélnél használnak, autoklávban, azaz magas hőmérsékletű gőzölőben sterilizálják, amely elpusztítja a vérrel terjedő kórokozókat és baktériumokat. A hegeszteni kívánt bőrfelületet a sebész fertőtleníti és előkészíti. A skarifikációs folyamat során a bőrt folyamatosan megtisztítják a felesleges vértől és fertőtlenítik.
Lásd még: Testpiercing; Branding; Modern primitívek; Tetoválás.
Bibliográfia
Beck, Peggy, Nia Francisco és Anna Lee Walters, szerk. A szakrális: A tudás útjai, az élet forrásai. Tsaile, Ariz: Navajo Community College Press, 1995.
Bohannon, Paul. “Beauty and Scarification among the Tiv” (Szépség és sebhelyesedés a tiveknél). Man 51 (1956): 117-121.
Camphausen, Rufus C. Return to the Tribal: A Celebration of Body Adornment. Rochester, Vt: Park Street Press, 1997.
Rubin, Arnold, szerk. A civilizáció jegyei: Az emberi test művészi átalakítása. Los Angeles: Museum of Cultural History, University of California, 1988.
Vale, V. Modern Primitives: An Investigation of Contemporary Adornment and Ritual. San Francisco Re/Search Publications, 1989.