A hárompennysopera (angol adaptáció 1954)

Színdarab zenével.
Bertolt Brecht és Kurt Weill, Elisabeth Hauptmann közreműködésével, John Gay Koldusopera című műve után.
Az angol adaptációt Marc Blitzstein készítette.

Marc Blitzstein honlapja

Eljátszási információk
Szinopszis
Dallista
Felvételek
Sajtómegjelenések

Scott Merrill és Lotte Lenya
az 1954-es off-Broadway produkcióból.

Információk az előadásról

Szereplőgárda: (tenor vagy magas bariton), Macheath (magas bariton), Mr. J.J. Peachum (basszbariton), Mrs. Peachum (alt), Polly Peachum (szoprán), Tiger Brown (bariton), Lucy Brown (mezzo), Jenny (mezzo), Smith, együttes.
Szerepek — Filch, Kimball tiszteletes, a tolvajbanda, koldusok, prostituáltak, rendőrök.
Zenekar: Reed 1 (cl, altszaxofon), Reed 2 (cl, ten. szaxofon); 2 tpt, tbn; banjo (gtr, hawaii gtr) timp & perk, zongora (harmónium és celesta).
Duration: egész estés, 55 perc zene
Kiadott kiadások: Vocal Selections, Warner Bros. SF0137
Előadási jogok és kölcsönzés: USA, UK, BREV: EAMC
Első produkció: Első bemutató: 1954. március 10., New York, Theater de Lys, Carmen Capalbo, rend, Samuel Matlowsky, vezényel.

Útmutató a hangszereléshez, területi rövidítésekhez és kiadói jelzésekhez.

Szinopszis

Prológus

A nyitány után az utcai énekes egy hordóorgonával lép a színpadra, és a hírhedt bandita és nőcsábász Macheath, Mack the Knife bűneiről énekel (“Ballad of Mack the Knife”). A helyszín egy vásár a Sohóban (London), közvetlenül Viktória királynő koronázása előtt.

I. felvonás

Az első felvonás Jonathan Peachum (“Morning Anthem”) boltjában kezdődik, aki London koldusait irányítja, felszereli és kiképzi őket, cserébe a “keresetükből” való részesedésért. Felesége segítségével beírat egy új koldust, ami után észreveszik, hogy felnőtt lányuk, Polly nem jött haza előző este (“Dal helyett”). A jelenet egy üres istállóba helyeződik át, ahol Macheath éppen feleségül készül venni Pollyt, amint bandája ellopta és elhozta az összes szükséges élelmet és berendezési tárgyat (“Esküvői dal”). Esküt nem váltanak, de Polly elégedett, és mindenki leül a lakomához. Mivel a banda egyik tagja sem tud megfelelő szórakozást biztosítani, Polly maga gondoskodik róla (“Kalóz Jenny”). A banda ideges lesz, amikor Tiger Brown rendőrfőnök megérkezik, de Brownról kiderül, hogy Mack régi katonatársa (“Army Song”), aki éveken át megakadályozta, hogy letartóztassák. Mindenki más távozik, Mack és Polly pedig megünneplik szerelmüket (“Love Song”). Ezután Polly hazatér, és dacosan bejelenti házasságát, miközben szülei a válást sürgetik, Mrs. Peachum pedig elhatározza, hogy megvesztegeti Mack kedvenc prostituáltjait (“Ballad of Dependency”). Polly felfedi Mack Brownhoz fűződő kapcsolatait, ami ötletet ad Mr. és Mrs. Peachumnak, hogyan ejthetnék csapdába Macket, és a trió a világ romlottságáról elmélkedik (“A világ gonosz”).

II. felvonás

Polly elmondja Macknek, hogy az apja le fogja tartóztatni. Elintézi, hogy elhagyja Londont, elmagyarázza Pollynak a bandita “üzletét”, hogy a távollétében ő irányíthassa azt, és elutazik (“Melodráma” és “Polly dala”). Polly határozottan átveszi a banda irányítását, miközben Mrs. Peachum megvesztegeti Jennyt, Mack régi szeretőjét, hogy feladja őt (“A függőség balladája” repríz). Londonból kifelé menet Mack megáll kedvenc bordélyházánál, hogy meglátogassa Jennyt (“Tangó ballada”). Brown megérkezik, és bocsánatkérően letartóztatja Macket, aki börtönbe kerül. Megvesztegeti az őrt, hogy vegye le a bilincseit (“Ballada a könnyű életről”); majd megérkezik a barátnője, Lucy – Brown lánya – és szerelmet vall (“Barbara Song”). Polly is megérkezik, és Lucyval összevesznek (“Féltékenységi duett”). Miután Polly elmegy, Lucy megszervezi Mack szökését. Amikor Mr. Peachum rájön, megfenyegeti Brownt, és arra kényszeríti, hogy küldje a rendőrséget Mack után. A cselekmény megáll egy újabb elmélkedésre a kellemetlen emberi állapotról (“Hogyan éljük túl”).

III. felvonás

Jenny eljön Peachumék boltjába, hogy követelje a kenőpénzét, amit Peachumné nem hajlandó kifizetni. Jenny elárulja, hogy Mack Suky Tawdry házában van. Amikor Brown megérkezik, azzal az elhatározással, hogy letartóztatja Peachumot és a koldusokat, elborzadva tapasztalja, hogy a koldusok már a helyükön vannak, és csak Peachum úr tudja megállítani őket (“Haszontalan dal”). Hogy megbékítse Peachumot, Brown egyetlen lehetősége, hogy letartóztatja Macket, és kivégezteti. Jenny gyászolja Mack sorsát (“Salamon éneke”). A következő jelenetben Mack ismét börtönben van (“Hívás a sírból”). Könyörög a bandának, hogy szerezzenek elegendő kenőpénzt, de nem tudnak (“Call from the Grave” 2. rész). Látogatók felvonulása – Brown, Jenny, Peachum és Polly – lép be, amikor Mack a halálra készül (“Halálüzenet”). Aztán hirtelen fordulat következik: Lovas hírnök érkezik, aki bejelenti, hogy Macheath-et a királynő megkegyelmezett, kastélyt és nyugdíjat kapott (“A lovas hírnök”). Az utcai énekes adja elő a záróakkordot (“Mack the Knife balladája” repríz).

Dallista

Ballada Mack the Knife-ról
Morning Anthem
Instead Of Song
Wedding Song
Pirate Jenny
Army Song
Love Song
Ballad of Dependency
First Threepenny Finale – Az első hárompennys finálé… A világ gonosz
Polly dala
Tangó ballada
Ballada a könnyű életről
Barbara dala
Féltékenységi duett
Második Hárompennys finálé – How to Survive
Haszontalan dal
Solomon Song
Call from the Grave
Death Message
Third Threepenny Finale – Mounted Messenger
Ballad of Mack the Knife: Reprise

Recordings

Decca Broadway CD 012 159 463-2 (európai újrakiadás Line Music/Cantus Classics 5.00951)	Lotte Lenya, Scott Merrill, Original Off-Broadway Cast, Samuel Matlowsky, cond.
West Hill Radio Archives CD WHRA-6048	Lotte Lenya, Marc Blitzstein, David Brooks, Jo Sullivan, Leonard Bernstein, vez. (a dalszöveg korai változatának felvétele narrációval, 1952)

Sajtócikkek

“Kiváló és elragadó műalkotás, markáns, szardónikus, eredeti, humoros és mindig érdekes.”
–New York Post, 1954

“A tour de force. Weill néha sanzonosan ír, bármelyik jazz-csicskás pimaszságával, közömbösségével és fáradt rutinjával. De nem boltban készült jazzt hallgat. Mesteri mestert hallgatsz, aki a partitúrájában mindenféle dolgokat mond … világfáradtsággal, együttérzéssel és kétségbeeséssel, egy olyan tonális dialektusban, amely magában foglal néhány elragadó dallamot és néhány találó disszonanciát. . . . Ez az opera, singspiel, ahogy tetszik … talán ugyanolyan hosszú életű, mint tizennyolcadik századi elődei.”
–New York Times, 1954

“Ez a mocskos és gyönyörű vaudeville egy viktoriánus londoni nyomornegyed életéről, Kurt Weill harsány és panaszos music-hall dallamainak váltakozásával, nem datálódik.”
–Cue, 1954

“A Hárompenny-opera csodálatosan ellenáll az erénynek.”
–New York Times, 1956

“Bertolt Brecht és Kurt Weill 1928-as, a kapitalizmus, az önzés és a burzsoázia korszakalkotó kritikája megfelel . . . a mai zavaros idők hangneméhez . . . az a fajta színház, amely felrázza a közönséget.”
–Chicago Daily Herald, 2008

“Brecht metszően szatirikus pillantása az erkölcs értelmére egy olyan társadalomban, amelyet gengszterek, koldusok, prostituáltak és korrupt zsaruk népesítenek be, és Weill éles, operát és kabarét idéző zenéje . . ez az előadás szinte ellenállhatatlan.”
–Chicago Sun-Times, 2008

“Micsoda élvezet! . . . A legviccesebb, legfogósabb, legmaróbb ódák . . . amelyek valaha is zenés vígjátékot díszítettek. . . . Vannak olyan kiugró sorok (például a bankárok és a bűnözők szemérmetlen egyenlővé tétele), amelyeket akár tegnap is írhattak volna. De a Hárompennysopera örök ellentmondása az, hogy a politikailag blaszfémizált polgár kezébe harap, miközben csiklandozza is azt.”
–Seattle Times, 2011

“Abszolút diadal … . Egy teljesen magával ragadó, ha nem is mindig szép zenés színházi este.”
–Broadway World, 2011

“A Hárompenny-opera azon ritka példák egyike, amikor egy korszak nagy színházi műve egy későbbi korszak sikeres művévé alakul át. . . . Brecht társadalmi és gazdasági prédikációja korunkban is szúrósan aktuális.”
–Madison Daily Page, 2011

“Okos, szardónikus és rendkívül szórakoztató.”
–Madison Capital Times, 2011

A német nyelvű eredeti változatot lásd még: Die Dreigroschenoper.