Dacára annak, hogy a lehető leghosszabb ideig kell olvasnod, ha csak rákattintottál erre a linkre, és internalizáltad a címet: mindent elnyeltél, amit tudnod kell. Komolyan mondom. A beégés nem jelent gondot az új fejhallgatók esetében.
Ez valószínűleg minden idők egyik legnépszerűbb audio mítosza, így az audiofilok nagy része esküszik arra, hogy ez a fejhallgató élményének egy döntő fontosságú része. Ez nem így van, de mint minden jó mítosznak, ennek is van egy magnyi igazsága. Egy icipici, apró, szinte észrevehetetlen igazság magja.
Az online különböző csatornák által végzett összes teszt eddig még nem talált objektív adatokat annak alátámasztására, hogy a fejhallgatók belseje valóban hallhatóan változik bizonyos időtartamok alatt. Sok gyártó nem nyilatkozik erről a jelenségről, vagy ha mégis: visszariadnak attól, hogy megmondják az audiofiloknak, hogy tévednek.
A szerkesztő megjegyzése: ezt a cikket 2020. április 21-én frissítettük, hogy tükrözze a gyártók véleményét a témában.
A “beégés” mítosza
A népszerű hiedelem, hogy egy fejhallgatót több órányi hangos mintahangokkal, például rózsaszín zajjal kell “beégetni”, mielőtt a legjobban szólna, pontosan ez: egy mítosz. Részben igaz, de a mítosz azt állítja, hogy a beégetésre szoruló alkatrész a hangszóróelem és annak háza. Az elképzelés elég egyszerű – a fejhallgatók anyagai idővel veszítenek merevségükből, mivel ismételt erőhatásnak és tartós hőhatásnak vannak kitéve. Ez a merevségvesztés állítólag megkönnyíti a hangszóróelem gyorsabb mozgását, ami jobb teljesítményt eredményez.
Már majdnem igaz: a fejhallgató hangszórói és házai idővel veszítenek merevségükből, de ez nem okoz hallható változást a fejhallgató mért teljesítményében – legalábbis nem a javulás irányába. Bár igaz, hogy a nagyobb hangsugárzók meghajtóinál nagyobb mennyiségű anyagváltozás történik az idő múlásával (különösen a hangszóróelem “surround”-nak nevezett hajlékony részén), nevetséges, hogy a fejhallgató hangminőségének mérhető módon történő megváltoztatásához mennyi használatra lenne szükség. Valójában a jelenségre vonatkozó objektív “bizonyítékok” nagy része 1 dB-es vagy annál kisebb skálájú diagramokon látható. Ezt nem lehet hallani.
Flickr user autohistorian Ami a gyártóüzemben történik, az nem feltétlenül ismétlődik meg a termék megvásárlása után.
A hangszóróalkatrészek “beégetésének” gyakorlata egy egyszerű minőségbiztosítási tesztből ered, amelyet egyes gyártóüzemekben végeznek, ahol az alkatrészeket egy ideig futtatják, hogy lássák, a fejhallgató meghajtók bírják-e a tartós használatot. Az elképzelés az, hogy ha a teljesítmény megváltozik vagy romlik ezután az idő után: elromlott a fejhallgató. Ennek van értelme – ezt teszik az autók, fényképezőgépek és más gépek esetében is, miért ne lehetne a fejhallgató is?
A hangzás olyan mértékű változása, amely elég drámai ahhoz, hogy Ön meghallja, aggodalomra ad okot. Ha a fejhallgatód hangja rövid idő alatt, például 50 óra alatt megváltozik, akkor az anyagok varázsütésre megszűnnek veszíteni a merevségükből? Nem. A hangszóró anyagainak merevségvesztése azt is jelentené, hogy a hangszórónak hosszabb időbe telne, mire megállna a mozgása. Ez csengést, visszhangot és megnövekedett zajt jelentene. A “beégésnek” ez a magyarázata nem egészen elég.
Egy szakértő véleménye
Személyes megérzésem a beégéssel kapcsolatban, ami javítja a hangzást, kettős:
- Mivel hajlamosak vagyunk elhinni, amit a barátaink mondanak, itt a megerősítési torzítás működik
- A legtöbb fejhallgató illeszkedése idővel változik.
Az első ponthoz: ez egy olyan érv, amit már halálra gázoltak. Azonban még akkor is, ha kontrollálod a megerősítési torzítást, egyes felhasználók egy bizonyos hallgatási időszak után is javuló hangzásról számolnak be. Nagyon bosszant, hogy ezt gyakran a beégés bizonyítékaként tartják számon, mert a második pontra szinte soha nem térnek ki.
Ha úgy hangzik, mint egy bolond, az is vagyok – de meg kellene hallgatnod. Azok számára, akik nem tudják, több mint 5 évig teszteltem audio termékeket a USAToday számára. Egy 4128-C típusú fej- és törzsszimulátort használtam, a legmodernebb mérőhardverekkel és a Listen, Inc. ipari szabványú elemző szoftverével együtt. Több ezer órát töltöttem fejhallgatók tesztelésével ezen az eszközön, és ez idő alatt sokat tanultam az objektív audiotesztelés természetéről.
A fejhallgatóknak tömítésre van szükségük ahhoz, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsák, és a rossz illeszkedés tönkreteszi a basszus reprodukciót, növeli a zajt és a szivárgást.
Most, amikor mi is hasonló módon tesztelünk fejhallgatókat itt a SoundGuys-nál, az a dolog, ami a legtöbb bosszúságot, a legtöbb bosszúságot és a legtöbb elfuserált tesztet okozza nekünk, hogy az illeszkedés apró eltérései is gigantikus mértékben megváltoztatják azt, ami eljut a fülünkbe. Ez tényleg hihetetlen. A fejhallgatóknak tömítésre van szükségük ahhoz, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsák, és a rossz illeszkedés tönkreteszi a basszus reprodukciót, valamint növeli a zajt és a szivárgást. Amikor olyan fejhallgatókat tesztelünk, amelyek nem tudnak megfelelően illeszkedni, mert a hab túl merev – és ezért nem illeszkednek a fejhez -, akkor a leolvasás óriási hátrányt szenved. Utálom a fülhallgatók tesztelését, mert hihetetlenül nehéz elfogadható mérést végezni hosszú próbálkozások és hibák nélkül. Ezt szem előtt tartva hadd fessek egy szavas képet arról, hogy mi lehet itt a háttérben.
A fülhallgatók kevésbé tartósak, mint gondolnád
Míg nyilvánvalónak tűnik, hogy az illeszkedés a használat után megváltozik, ez a fő oka annak, hogy oly sok on- és over-ear fejhallgató “beégni” látszik. Gondolj bele: a hab, a szövet és a műanyag könnyebben deformálódik, mint a fém, nem? Miért olyan hihetetlen tehát azt hinni, hogy egy fejhallgató, amely végre a fejedhez idomítja a párnázatát, és jobb tömítést hoz létre, a felelős azért, hogy a fejhallgatók jobban szólnak a beégés helyett?
Vetettél már valaha fenéknyomot a kanapédra, ami nem múlik el, mert minden nap beleülsz? Pontosan ugyanez a helyzet.
Az ok az, hogy a fejhallgató fülpárnáiban lévő párna anyaga egyfajta viszkoelasztikus hab. A viszkoelasztikus habnak van egy vicces tulajdonsága, az úgynevezett “relaxáció”, amikor idővel egyre kevésbé képes megtartani eredeti alakját vagy ellenállni az erőnek, mint korábban. Volt már valaha fenéknyom a kanapéján, ami nem tűnik el, mert minden nap beleül? Ez pontosan ugyanez a dolog. Az ellazulás a hő hatására felgyorsulhat, és ez az egyik oka annak, hogy a memóriahabos matracok annál kevésbé keményednek meg, minél melegebbek. Ez gyorsabban történik az olyan olcsóbb párnázással, mint ami a fejhallgatójában van.
A lazább fülpárnákkal ellátott fejhallgató jobban illeszkedik a fejéhez, egyszerűen azért, mert kevésbé képes ellenállni a feje természetes kontúrjainak. A jobb illeszkedés jobb tömítést jelent, és nemcsak az izoláció lesz sokkal nagyobb, de a fejhallgató hangja is sokkal jobban fog szólni – mivel biztosíthatja, hogy minden, amit a fejhallgató kipumpál, valóban a fülébe jut, és nem a körülötte lévő levegőbe. Tekintettel arra, hogy a teszteléssel töltött órák nagy részét arra pazaroltam, hogy megpróbáltam jó illeszkedést elérni azon az átkozott próbafejen: a jó illeszkedés a legfontosabb dolog, ha fejhallgatóról van szó.
Itt hangsúlyos basszusokat, meglehetősen egyenletes középhangokat látunk, és a magas felharmonikus hangok kicsit fura, de nem szokatlanok. Szereztem egy tesztfejet, és egy over-ear fejhallgatót használtam a frekvenciaválasz tesztelésére. Először 84 dB-es célértéknél mértem, mint általában, aztán szemüveget tettem a fejre, mint egy emberre, és újra mértem. A fejhallgató a helyén maradt, és festőszalaggal irányítottam a pozicionálást.
Ez a fejhallgató tehát meglehetősen basszusos (rózsaszín), és az említett basszus hangok hangosabbak, mint a zöld középhangok. Ez a legfontosabb része a legtöbb zenének, ezért egyelőre a diagramnak erre a bal oldali részére koncentrálunk. Ez a diagram szolgál majd kontrollként: mit ad egy jó tömítés. De nézzük meg, mi történik, ha a szemüveg változója miatt a fejhallgató tökéletlen tömítésű lesz pontosan ugyanabban a pozícióban.
A fejhallgató tökéletlen tömítése miatt a zene sokkal rosszabbul szól, mint kellene.
Jé! Ez a tökéletlen illeszkedés 10-20 dB-rel az eredeti értékük alá dobta le azokat a basszushangokat. A te fülednek ezek a hangok fele-negyede olyan hangosan fognak szólni, mint tökéletes illesztés esetén. Ez egy hatalmas, szuper észrevehető változás a hangminőségben. Bár a fülpárnák változása a vadonatúj és a betört fülpárna között a legtöbb esetben nem lesz ilyen drámai, ez mindenképpen olyasmi, ami megváltoztathatja a hallgatási élményt – mert ez mérhetően így is van. Ne feledje, ez a mérés itt csak néhány milliméteres “törött” tömítést jelent.
Itt nézzük meg a fenti két diagramot összehasonlítva. Színesen a kontroll, szürkén a változó.
Ha egymásra helyezve nézzük a diagramokat, jobban látszik a különbség. Ne feledje, ez még csak nem is egy szélsőséges példa, csak egy gyakori. Idővel a viszkoelasztikus hab már nem fog olyan nagy ellenállást tanúsítani a szemüveggel és a fejeddel szemben, így a hang egyre közelebb kerül a kontrollértékhez. Minél többet használja a fejhallgatót, annál jobban fog szólni. Ez sokkal nagyobb különbség a hangzásban, mint 1dB ide vagy oda az állítólagos beégés által.
Mit kell tennie
Ahelyett, hogy beégetné a fejhallgatóját azzal, hogy 50 órán át ismétlődően rózsaszín zajt játszik, egyszerűen kezdje el használni, mint egy normális ember. A beégés a legjobb esetben is áltudományos, és a fülpárnák betörése sokkal kifejezettebb hatással lesz a zenére – és ennek egyetlen módja, hogy használd a fejhallgatót.
Azért vetted a fejhallgatót, hogy élvezd, úgyhogy csináld már!