A sárkány az ókortól kezdve fontos lény és szimbólum volt az északi mitológiához kapcsolódó, majd később a skandináv országok népmeséibe is beépült és leírásra került.
Művészi lenyomat egy sárkányfejről a havas hegyek felett. Kép forrása: www..com
A sárkányokat tehát mind Izlandon, mind Dániában a magas középkorban különböző legendákban, mondákban, krónikákban és skaldikus költeményekben említették és ábrázolták. Ilyen kiemelkedő irodalmi művek a szóban forgó időszakból, amelyek részletesen ismertetik a sárkányoknak az északi mitológiában tulajdonított szerepet, például a Völuspá (az egyik legkorábbi és legismertebb ó-norvég nyelven írt költemény), a Völsung-ciklus (a középkori Izlandon irodalmi formában és a mai Norvégia, Svédország és Anglia területén sziklarajzokként rögzített híres északi legendák sorozata) vagy a Gesta Danorum (a Saxo Grammaticus által írt 12. századi krónika, amely a dánok történetét meséli el).
Viking kori hosszúhajó, amelynek orrát sárkányfej díszíti. Illusztráció a bayeux-i faliszőnyegről. Kép forrása: www.commons.wikimedia.org
A fent említett forrásokban számon tartott legismertebb északi sárkányok messze a következők: Níðhǫggr (vagy Nidhogg az angol és a modern norvég nyelvben), Jǫrmungandr (közismert nevén a Midgard-kígyó), Fáfnir (a Sigurd által megölt mitikus sárkány), és egy bizonyos sárkány, amelyet I. Frotho, a Gesta Danorumban ábrázolt legendás dán király ölt meg.
Níðhǫggr (angolul szó szerint ‘malice striker’, mivel az ónorvég ‘níð’ kifejezés az északi társadalomban a becsület elvesztését, illetve a ‘höggr’ striker-t jelentette) az ónorvég szövegekben a világfa, nevezetesen az Yggdrasil gyökereit rágó szörnyetegként jelenik meg. Következésképpen a megjelenése és a Hel (az északi kozmológiában a becstelen halottak birodalma) becstelen lakói felé tanúsított félelmetes viselkedése miatt kapta ezt a nevet.
Nidhogg, ahogyan egy 17. századi izlandi kéziratban ábrázolják. Kép forrása: www.commons.wikimedia.org
Jǫrmungandr (szó szerint ‘nagy fenevad’), Angrboða (Angrbroda) óriásnő és Loki szélhámos isten egyik ivadéka, az óriási tengeri kígyó, amely a Midgardot (az emberiség birodalmát az északi kozmológiában) körülvevő óceánban lakik. Nemezisét Thor, a villámok és mennydörgések istene, az emberiség védelmezője képviseli.
A tengeri kígyóval harcoló Thor művészi ábrázolása az “Asgardi történetekből”: Tales from Norse Mythology’ by Foster, Mary H. (1901), 105. oldal. Kép forrása: www.commons.wikimedia.org
Fáfnir, aki eredetileg a törpék Hreiðmarr (Hreidmar) királyának fia volt, állítólag valamikor egy Andvari nevű varázsló törpe által készített varázsgyűrűvel átkozott meg, amely sárkánnyá változtatta. Ezt követően Sigurd, egy legendás északi hős megöli őt.
Érdekes módon ő lehetett az alapja J.R.R. Tolkien 1937-ben megjelent első high fantasy regényének, “A hobbit”-nak, a Smaug fantáziasárkánynak, ami tovább magyarázza az arany iránti úgynevezett “sárkánybetegséget”.
Tény, hogy a törpékre vonatkozó, az északi mitológiából származó információk nagy része átkerült Tolkien művébe, különösen “A hobbit”-ban, ahol egyes törpék maguk is sok olyan tulajdonságot mutatnak, mint a Völsunga saga-ban vagy Snorri Sturluson prózai Eddájában található nemesek.
Sigurd harcol Fafnirral, ahogyan Arthur Rackham angol illusztrátor elképzelte. Kép forrása: www.commons.wikimedia.org
Végül, de nem utolsósorban, Fáfnir és aranykincse esetéhez hasonlóan, Saxo Grammaticus 12. századi Gesta Danorum (szó szerint “A dánok tettei”) című művében I. Frode (angolul Frotho I) legendás dán királyról is beszámol, aki valamikor egy szigetre utazott, ahol egy hegy egyik barlangjában egy sárkány élt, aki egy hatalmas kincseskamra bőséges kincseit őrizte.
A méreg ellen való védekezéshez Frothónak az összecsapás előtt egy különleges tehénbőrből készült pajzzsal kellett felszerelkeznie. A törpékhez hasonlóan Frotho is inspirálhatta Tolkient a hobbit Frodó megalkotásakor (bár ez lehet, hogy csak véletlen egybeesés a nevek tekintetében).
A sárkány valós használatáról az északi kultúrában meg kell említeni, hogy a leggazdagabbnak tartott hosszúhajók orrát és tatját sárkányfejek díszítették, az erő, a hatalom és a bátorság jeleként. Emellett a csatatéren az északiak (és az angolszászok is) néha lengő drakonzászlót lobogtattak, hogy megfélemlítsék ellenségeiket. A sárkány tehát egyértelműen a viking korszakot meghatározó fő szimbólum volt.
Dokumentációs források és külső linkek:
- Norse dragon on ww.wikipedia.org (in English)
- Nidhogg on www.norse-mythology.org
- Jormungand on www.norse-mythology.org
- Rings, dwarves, elfek és sárkányok: J.R.R. Tolkien’s influences on www.uhi.ac.uk (University of the Highlands and Islands)
- Viking Age dragon’s head found at Birka on www.su.se (Stockholm University)
- Fafnir in ‘Encyclopedia of Beasts and Monsters in Myth, Legend and Folklore’, page 122 by Theresa Bane (on Google Books)
- Beowulf and the Dragon: Parallels and Analogues, The Dragon Episode, 42-43. oldal by Christine Rauer (on Google Books)