A CIA kockázati tőkecége, akárcsak szponzora, az árnyékban működik

A Q-Tel pénzt pumpált bele, a Forterra kifejlesztett néhány, a hadsereg számára hasznos eszközt, és a kormányzati szerződések elkezdtek beérkezni.

A CIA által finanszírozott kockázati tőkecég, akárcsak az ügynökség, amely alapította, nagyrészt az árnyékban működik. Az In-Q-Tel tisztviselői a céget függetlennek tekintik, mégis rendkívül szoros kapcsolatokat ápol a CIA-val, és szinte minden befektetési döntést a kémügynökség irányít. A cég keveset hoz nyilvánosságra arról, hogy hogyan választja ki a befektetésre szánt vállalatokat, soha nem mondja meg, hogy mennyit, és néha egyáltalán nem hozza nyilvánosságra a befektetéseket.

Még kevésbé ismertek a megállapodással járó potenciális összeférhetetlenségek, amint az ebben a Forterra-példában és más, a mai napig tartó példákban is látható. Az In-Q-Tel vagyonkezelőinek közel fele valamilyen pénzügyi kapcsolatban áll egy olyan céggel, amelyet az In-Q-Tel finanszírozott, derült ki a Wall Street Journal által a befektetésekről készített vizsgálatból.

Az In-Q-Tel ígéretes technológiák utáni vadászata legalább 17 alkalommal vezetett oda, hogy a cég olyan vállalkozásokat finanszírozott, amelyek valamilyen pénzügyi kapcsolatban álltak egy In-Q-Tel vagyonkezelővel. A Journal vizsgálata szerint, amely a befektetési nyilvántartások áttekintésén, valamint a kockázati tőke és az In-Q-Tel korábbi és jelenlegi tisztviselőivel készített interjúkon alapult, három esetben egy vagyonkezelő olyan vállalat igazgatótanácsában ült, amely In-Q-Tel befektetéssel rendelkezett, mint például a Forterra esetében.

Az In-Q-Tel egy fontos dologban különbözik más kockázati tőkecégektől: Nonprofit szervezet. Ahelyett, hogy pénzt keresne, a CIA hírszerzési küldetése szempontjából hasznos technológia fejlesztését igyekszik ösztönözni.

A kockázati tőke üzletágban, ahol a sikerhez elengedhetetlen a bensőséges iparági ismeret, végig jelen vannak a szövevényes kapcsolatok. Más kockázati tőkebefektető cégek azonban a saját vagy magánbefektetők pénzével játszanak.

Az In-Q-Tel közpénzeket használ, amelyekre szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak – a cég pénzügyi adatait ismerő személyek szerint legalább évi 120 millió dollárt. Ezt a tőkét néha olyan módon használja fel, amely – még ha nem is szándékosan, de – a technológiai iparban betöltött egyéb szerepeik révén a cég saját vagyonkezelőinek előnyére válhat.

AzIn-Q-Tel befektetései gyakran vonzanak más finanszírozást. Minden egyes dollár, amelyet az In-Q-Tel befektet egy kisvállalkozásba, általában 15 dollárt kap máshonnan – állapította meg a cég. Ez valószínűbbé teszi a kisvállalkozás sikerét, és értékesebbé teszi a részvényopciókat annak, akinek van belőlük.

Az In-Q-Tel elmondta, hogy olyan emberekkel kell együtt dolgoznia, akiknek ipari kapcsolataik vannak, ha azt reméli, hogy ígéretes technológiát talál. Elmondása szerint egyes kurátorai olyannyira összefonódtak a technológiai világgal, hogy nehéz lenne elkerülni minden olyan kapcsolatot, amelyet konfliktusosnak lehetne értelmezni. A technológia mellett a kurátorok különböző háttérrel rendelkeznek, beleértve a tudományos életet, a nemzetbiztonságot és a kockázati tőkét.

“Az In-Q-Tel szigorú irányelveket vezetett be az adófizetők pénzének védelme, az esetleges összeférhetetlenségek megelőzése és a küldetés követelményeinek megfelelő technológia fejlesztésére való összpontosítás érdekében” – mondta a CIA szóvivője, Ryan Trapani. “Örülünk, hogy mind az In-Q-Tel modellje, mind a bevezetett biztosítékok ilyen jól működtek.”

A cég megengedi a megbízottjainak, hogy olyan vállalkozásokba való befektetést javasoljanak, amelyekhez kötődnek, feltéve, hogy ezeket belsőleg és a CIA felé is nyilvánosságra hozzák. A kurátorok az ilyen ajánlások után kötelesek kivonni magukat a felülvizsgálatokból és a szavazásokból.”

A sikerhez “olyan igazgatótanácsra van szükség, amely tudja, hogy mi a fenét csinál” – mondta Jeffrey Smith, aki segített az In-Q-Tel tervezésében, amikor a CIA főtanácsosa volt, és most annak külső tanácsadója, valamint az Arnold & Porter ügyvédi iroda vezető tanácsadója. “Ez bizonyos mértékig egy egyensúly, és ezt mi is tudjuk” – mondta.”

A Forterra-ügyben Charles Boyd, a légierő nyugalmazott négycsillagos tábornoka 2006-ban csatlakozott mind a Forterra, mind az In-Q-Tel igazgatótanácsához. A következő évben az In-Q-Tel pénzt süllyesztett a Forterrába, az In-Q-Tel akkori sajtóközleménye szerint. Az összeget nem lehetett meghatározni.

Boyd tábornok elmondta, hogy kezdetben ő javasolta az In-Q-Telnek a befektetést, de nem vett részt a döntés meghozatalában. Elmondta, hogy nem kapott ellentételezést a Forterra-tól azért, hogy az In-Q-Telnek azt ajánlotta, hogy fektessen be az induló vállalkozásba.

“A mi szempontunkból mindenképpen előnyös volt, hogy Charles az igazgatótanácsban volt, és megnyitotta előttünk ezeket az ajtókat” – mondta Chris Badger, aki a Forterra marketingért felelős alelnöke volt. Elmondása szerint a Forterrán belül vita folyt arról, hogy “az In-Q-Tel finanszírozási modellje valóban jó hasznot hoz-e az adófizetők számára.”

Az In-Q-Telből származó pénz és a későbbi szövetségi szerződések elégtelennek bizonyultak. A Forterra nem vonzotta a kereskedelmi érdeklődést, és 2010-ben bezárt, miután darabjait eladta.

A vásárló egy másik vállalat volt, amelynek igazgatótanácsában egy In-Q-Tel megbízott is helyet foglalt.

A Forterra befektetői, köztük az In-Q-Tel is, súlyos veszteségeket szenvedtek el a felszámolásban részt vevő személyek szerint. Boyd tábornoknak nem volt személyes befektetése a Forterrában, mondta az In-Q-Tel.

Az In-Q-Tel szerint nem minősített részvényopciói voltak, és az In-Q-Tel szerint az ilyen opciók tulajdonosai nem kaptak semmit, amikor a Forterra leállt. Boyd tábornok azt mondta, hogy az egyetlen kompenzáció, amit a kisvállalkozástól kapott, 5000 dollár volt, amikor az bezárt. 2013-ban kilépett az In-Q-Tel kuratóriumából.

A CIA számára a saját kockázati tőkecég egy módja annak, hogy a technológiai fejlesztéseket ösztönözze és alakítsa anélkül, hogy a bürokrácia megakadna.

Az In-Q-Tel kezdetei az 1990-es évek végén George Tenet, a CIA akkori igazgatójának tervére vezethetők vissza, aki csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy az úttörő technológiához való hozzáférést a kormányzati beszerzési szabályok bonyolultsága hátráltatta.

A kongresszus jóváhagyta az In-Q-Tel létrehozását azzal, hogy beleegyezett, hogy pénzt irányítson a szervezethez, és a későbbi években jelentősen nőtt a finanszírozás mértéke.

A kockázati tőkecég 2000-ben kezdett befektetni műholdakat gyártó, adatokat elemző, nyelveket fordító és adatokat tároló vállalkozásokba, esélyt kapva a technológia alakítására.

Az In-Q-Tel időnként más ügynökségektől, többek között a Nemzetbiztonsági Ügynökségtől, a Szövetségi Nyomozó Irodától és a Védelmi Minisztériumtól is kapott befektetési forrásokat, de a CIA továbbra is a fő forrása marad.

Az In-Q-Tel egy esetben egy olyan vállalkozásba fektetett be, amely szőnyegekben lévő kémiai vegyületeket elemzett, aminek eredményeként olyan módszert fejlesztett ki, amellyel halálos vegyi anyagokat lehet kimutatni Afganisztánban és Irakban – mondta a kockázati tőkecég vezérigazgatója, Christopher Darby.

Egy másik alkalommal egy műholdas antennagyártó cégbe fektetett pénzt, ami végül olyan hordozható műholdas antennák kifejlesztéséhez vezetett, amelyek segíthetik a katonák vagy hírszerzők kommunikációját távoli helyeken – tette hozzá Darby úr.

“Azt mondták az ügyfeleink, hogy az általunk szállított technológia számtalan életet mentett meg” – mondta.

Egy példa arra, hogy egyes kurátorok milyen pénzügyi kapcsolatokkal rendelkeznek a technológiai világban: Darby úr egy profitorientált technológiai vállalat igazgatótanácsában is helyet foglal.

Az In-Q-Tel nem fektet be ebbe a vállalatba, amelynek neve Endgame Inc. A vállalat azonban versenyez más cégekkel a maga területén – a kiberbiztonság területén -, amelyek néha az In-Q-Tel pénzéért folyamodnak. Ha ez megtörténik, Darby úr nem vesz részt a finanszírozási kérelmek elbírálásában, mondta.

Az Endgame igazgatótanácsában Darby úr nem ügyvezető elnökként tevékenykedik. Azt mondta, hogy a részvényopciók, amelyeket kap, “de minimis” a nagyjából évi 2 millió dollárhoz képest, amit az In-Q-Tel vezérigazgatójaként keres.

A CIA felülvizsgálta az Endgame-ben betöltött szerepét, és jóváhagyta az ottani munkáját, mondták a megállapodást ismerő személyek.

Az In-Q-Tel állítása szerint az alapítása óta végrehajtott mintegy 325 befektetés közül több mint 100-at nem jelentettek be, bár néhány vállalat kiléte már kiszivárgott. A nyilvánosságra hozatal elmaradása nemzetbiztonsági aggályokra vezethető vissza, vagy egyszerűen csak arra, hogy egy induló vállalkozás nem akarja, hogy a hírszerzéshez fűződő pénzügyi kapcsolatai nyilvánosságra kerüljenek – mondták a megállapodásokkal tisztában lévő személyek.

Míg a pénzszerzés nem az In-Q-Tel célja, amikor ez megtörténik, például amikor egy általa finanszírozott induló vállalkozás tőzsdére megy, az In-Q-Tel megtarthatja a nyereséget, és azt új projektekbe forgathatja. Nem szerez jogot a technológiára vagy találmányokra.

A Va. állambeli Arlingtonban, egy irodapark hátsó részében megbújó In-Q-Tel székhelyén az előcsarnok gyér, három üres digitális képernyővel a falon és egy amerikai zászlóval az állványon. Néhány vezető farmert visel, ami a Szilícium-völgyi ethoszt tükrözi. A kémvilághoz fűződő kapcsolatai is nyilvánvalóak, a matt ablakok és az egyes helyiségekbe való belépéshez szükséges ujjlenyomatszkennelés.

Az In-Q-Tel befektetései közé tartozik egy tavalyi befektetés a CyPhy Works-be, egy massachusettsi cégbe, amely kis megfigyelő drónokat gyárt.

A CyPhy igazgatótanácsának tagja Anita Jones informatikus és korábbi védelmi minisztériumi tisztviselő. Ő az In-Q-Tel kuratóriumi tagja is, 2002-ben nevezték ki.

Jones asszony nem hozta kapcsolatba a CyPhy-t az In-Q-Tel-lel, mondta a CyPhy vezérigazgatója, Helen Greiner. A javaslat, hogy az In-Q-Tel finanszírozását kérjék, egy másik befektetőtől érkezett. Az In-Q-Telnél Jones asszony kimaradt a befektetéssel kapcsolatos megbeszélésekből – közölte a cég.

Az In-Q-Tel a befektetett pénz után bizonyos módosításokat javasolt a CyPhy egyik megfigyelő drónján, egy olyan modellen, amely több száz órán át képes a levegőben maradni, mivel mikroszálas kötéllel működik. Az így létrejött új drónt, a Persistent Aerial Reconnaissance and Communications, vagy PARC nevet viseli az amerikai kormány, és kereskedelmi forgalomban is megvásárolható.

Az In-Q-Tel “meglátta a katonai lehetőséget” – mondta Greiner asszony. “Együtt dolgoznak az ügyfélkörükkel, hogy azt mondják: “Ezt csinálják most ezek a fickók, de mi lenne a leghasznosabb?””

A kérdésre, hogy az In-Q-Tel befektetése növelte-e az In-Q-Tel által birtokolt részvényopciók értékét, Ms. Jones, ő és a CyPhy írásos nyilatkozatában azt mondta, hogy “a tranzakció hatással lehetett vagy nem lehetett az általa birtokolt opciók értékére”.

A kockázatitőke-társaság szerint a Forterra esete volt az egyetlen eset, amikor az In-Q-Tel olyan vállalkozást finanszírozott, amelyet egy olyan vagyonkezelő ajánlott, aki tagja volt az adott vállalkozás igazgatótanácsának. Elmondta, hogy máskor, amikor olyan vállalkozásokat finanszírozott, ahol egy vagyonkezelő igazgató volt, nem a vagyonkezelő javasolta a befektetést.

A vagyonkezelők és a finanszírozott vállalkozások közötti kapcsolatok gyakran közvetettek, például az In-Q-Tel és az In-Q-Tel vagyonkezelő fő munkaadójának párhuzamos befektetései.

Az In-Q-Tel 12 vagyonkezelője közül hárman más, nagyobb kockázati tőkecégeknél dolgoznak. Az In-Q-Tel legalább 13 olyan vállalkozásba fektetett be, amelyben ezek a más cégek már részesedéssel rendelkeztek.

Az In-Q-Tel kurátora, Peter Barris a New Enterprise Associates, az egyik legnagyobb kockázatitőke-társaság társigazgatója.

Mr. Barris 2006-ban csatlakozott az In-Q-Tel igazgatótanácsához. Négy évvel később az In-Q-Tel befektetett egy olyan adattároló startupba, amelyben a New Enterprise már részesedéssel rendelkezett, a Cleversafe nevű vállalatba.

Mr. Barris nem javasolta a befektetést, és nem is szavazott róla, elmondása és más In-Q-Tel tisztviselők szerint.

Pár évvel később a New Enterprise Associates 25%-ra növelte részesedését a Cleversafe-ben, és Mr. Barris csatlakozott a Cleversafe igazgatótanácsához.

Még később részt vett a Cleversafe átszervezésében, amely az adattárolási üzletágat egy 1,3 milliárd dolláros eladásra csiszolta. A 2015-ös eladás idején Barris úr tagja volt a Cleversafe igazgatótanácsának, valamint két befektető igazgatótanácsának is: In-Q-Tel és a Northwestern University.

Mr. Barris szerint ez a hármas kapcsolat szokatlan volt, de a befektetők érdekei egyeztek. “Azt állíthatnám, hogy az In-Q-Tel inkább profitált belőle, mint fordítva” – mondta.”

Mr. Barris hozzátette, hogy legalább három alkalommal javasolta az In-Q-Telnek, hogy nézzen utána, hogy olyan cégekbe fektessen be, amelyekhez a New Enterprise Associatesnek kapcsolata volt, de az In-Q-Tel nem fektetett be.

Ronald Gilson, a Columbia Law School professzora, aki a kormányzásról és a kockázati tőkéről írt, azt mondta, hogy az In-Q-Tel egyedülálló félkormányzati modellje olyan helyzetbe hozza, hogy szakértői tanácsra van szüksége, ugyanakkor próbálja elkerülni a túlságosan bizalmas pénzügyi kapcsolatokat.

“Egyrészt, ha valóban érintetlen függetlenséget akar, akkor olyan emberekre van szüksége, akiknek nincsenek kereskedelmi kapcsolatai az iparággal” – mondta Gilson úr. “Másrészt, ha vannak olyan emberek, akiknek nincsenek kereskedelmi kötődéseik az iparághoz, akkor nem sok hasznukat vesszük.”