A Chippendale bútorok a 16. századból származó amerikai design. Elsősorban a lábak és a lábak stílusa jellemzi, és gyakran sötét színű fából készül. Vannak hatásai a Queen Ann stílusból, valamint a kínai designból; a Chippendale-esztétika kiállta az idők próbáját, mivel a kezdetektől fogva folyamatosan a lakberendezés része. A Chippendale stílusban készült jelentős darabok milliós nagyságrendben kelhetnek el, de ez a stílus az 1700-as évek óta többször is újjáéledt, és többféle árkategóriában is megtalálható.
A Chippendale eredete
A Chippendale stílusban készült amerikai bútorok az 1700-as évek közepén Thomas Chippendale londoni asztalosmester munkásságáról kapták a nevüket. A maga idejében meglehetősen híressé vált, miután kiadta a The Gentleman and Cabinet-Maker’s Director című művét, amely különféle bútordarabok elkészítéséhez nyújtott útmutatót.
A Chippendale stílusban készült amerikai bútorok, amelyek a gyarmati korszakba tartoznak, konzervatívak voltak az ugyanebből az időszakból származó angol mintákhoz képest. A Chippendale szorosan kapcsolódik a korábbi Queen Anne stílushoz, és fontos megjegyezni, hogy a bútortervek elemei néha átfedik egymást, mivel az ízlés korszakról korszakra változik. Így előfordulhat, hogy olyan darabot talál, amely összességében a Chippendale kategóriába tartozik, de egy-két Queen Anne elemet is tartalmaz.
Mindazonáltal van néhány árulkodó jellemző, amelyre a Chippendale-darabok azonosításakor figyelni kell, beleértve a felhasznált faanyagokat, a láb- és lábfejformákat és egyéb díszítéseket.
A Chippendale stílusú darabokban használt faanyagok
A Chippendale stílusú darabokat általában mahagóniból készítették, de más faanyagokat is használtak, például diót, cseresznyét és juhart, hogy megfizethetőbb, ebben a stílusban készült bútorokat készítsenek. A későbbi változatok gyakran sokféle fafajtát tartalmaznak, és általában sötét felületűek, hogy a régebbi darabokat utánozzák.
Chippendale stílusú lábak és lábfejek
Sok Chippendale darabnak kabriólábai vannak, amelyek íveltek. A Rhode Island-i Newportból származó amerikai asztalosok gyakran használtak klasszikus stílusú nádazott vagy bordázott lábakat is. A philadelphiai bútorkészítők a rokokó hatását is magukban foglalták, aminek eredményeképpen a lábak kidolgozottabb faragásúak lettek. Egyes darabok, például az oldalsó székek és a Pembroke stílusú kis asztalok egyenes lábakkal rendelkeznek, de a Chippendale stílus egyéb elemei továbbra is jelen vannak.
A Chippendale bútorok lábainak és lábainak valójában hat különböző stílusa létezik: az oroszlánmancs, a gömbláb, a késői Chippendale, a Marlborough, a klub és az ásó. Az oroszlánmancs, amely a formájáról kapta a nevét, és a gömbláb a kabrióláb formáján alapult. Az amerikai asztalosok a labdát és a karmot részesítették előnyben, mivel a karom a sashoz tartozott. A késői Chippendale stílusban a négyzet alakú láb négyzet alakú lábbal rendelkezik. A legegyszerűbb a klub, egy egyszerű kerek lábbal; a spade egy kerek, kúpos láb négyzet vagy trapéz alakú lábbal.
Frank Farmer Loomis IV, az In Antiques 101 című könyv szerzője nagyra értékelte a régóta bevált Queen Anne stílust, de azt is felismerte, hogy az innovatív formatervek tartják virágzóban az eladásokat. Így ez a vállalkozó kedvű asztalos a kínai és a gótikus stílusból is merített ihletet, és olyan tervezési elemeket épített be, mint az egyenes Marlborough láb.
Egyéb Chippendale stílusjegyek
Míg a lábak és a lábak gyakran jó kiindulópontot jelentenek a Chippendale darabok azonosításához, számos más jellemzőt is érdemes keresni. Ami a fa részleteit illeti, a székek felső korlátja gyakran járom alakú. A kar- és oldalfotelek hátsó lécei (a szék háttámlájának közepén lévő vékony fadarab) bonyolultan áttörtek és szalagmotívumokkal faragottak lehetnek, bár néhány széknek kevésbé díszes lécei is vannak. A Queen Anne-korszakból átvett kagylómotívumok jelen lehetnek, de ebben a stílusban nem annyira elterjedtek, mint korábban az 1700-as években.
A textil tekintetében pedig a Chippendale stílusú ülőgarnitúrákat, székeket és székeket gyakran a legfinomabb szövetekkel, köztük gyönyörű selyemmel kárpitozták.
Későbbi Chippendale stílusok
A Chippendale stílus számos másolatát 1900 körül, a késő viktoriánus időszakban gyártották. Bár ezek ma már önmagukban is régiségnek számítanak, összehasonlításképpen nem rendelkeznek a korai Chippendale stílusú darabok finom kidolgozású részleteivel, és nem is érik el a valódi korabeli bútorok árát. Mivel a legtöbb ember nem engedheti meg magának a felső kategóriás darabokat, a későbbi példányok antik alternatívát jelentenek azok számára, akik nagy költségvetés nélkül szeretik a stílust.
A Chippendale hatása még mindig széles körben megtalálható a formális bútorok tervezésében és gyártásában, beleértve a cabriole lábak és a gömblábak használatát. Egyes modern darabok teljesen lemásolják a régebbi formaterveket, míg mások ebből a klasszikus stílusból merítenek ihletet, modern hatásokkal ötvözve azokat.
Mindenképpen kérje ki egy antik bútorszakértő véleményét, ha nem biztos a bútor eredetében, különösen, ha a darab felújítását vagy bármilyen módon történő megváltoztatását tervezi. Sok antik bútor eredeti állapotban sokkal értékesebb.