A NYU Langone-on tüdőgyógyászaink nagy tapasztalattal rendelkeznek a bronchiectasis diagnosztizálásában és kezelésében, amely olyan tüdőbetegség, amely hegesedést és tágulást okoz a légutakban.
A tüdőben hörgőknek nevezett csövek találhatók, amelyek több ezer kisebb csőre, az úgynevezett bronchiolákra ágaznak szét. A nyálka, amelyet köpetnek is neveznek, bevonja e csövek bélését, hogy nedvesen tartsa azokat, és csapdába ejtse a tüdőbe jutó idegen részecskéket. A légutakat szegélyező, csillóknak nevezett apró szőrszálak felelősek azért, hogy a felesleges nyálkát kisöpörjék a tüdőből, hogy azt kiköhöghessék és kiüríthessék a szervezetből.
Hörgőtágulatban a légutak falai megvastagodnak és kitágulnak, ami megnehezíti a nyálka távozását. Ennek következtében a nyálka felhalmozódik a légutakban, ami lehetővé teszi a baktériumok elszaporodását, és növeli a súlyos fertőzések kockázatát. A hörgőtágulatban szenvedő embereknél gyakran jelentkezik köhögés, általában köpetürítéssel, és légszomj is előfordulhat.
A bronchiectasisnak számos lehetséges oka van. Az egyik a cisztás fibrózis, egy öröklött állapot, amely a tüdőben és a melléküregekben sűrű, nehezen tisztítható váladékhoz vezet.
Az immunglobulinhiány – amikor az emberből hiányzik egy olyan antitest, amely véd a szájat, az orrot és a légutakat bélelő nyálkahártyák fertőzése ellen – szintén veszélyeztetett. Az immunglobulinhiány kialakulhat spontán, vagy öröklődhet családon belül.
Sok embernél akkor alakul ki bronchiectasis, amikor egy súlyos fertőzés, például tuberkulózis, szamárköhögés vagy tüdőgyulladás károsítja a légutak falát. Az állapot autoimmun betegséggel, például reumás ízületi gyulladással vagy Sjögren-szindrómával együtt is előfordulhat. Ezek a betegségek az ízületeket és a kötőszöveteket érintik, és gyulladást okoznak az egész testben, beleértve a tüdőt is.
A krónikus gastrooesophagealis refluxbetegség, más néven GERD kiválthatja a bronchiectasis tüneteit. Amikor a gyomorsav visszakerül a nyelőcsőbe, sav kerülhet a tüdőbe, irritálva azt.
A bronchiectasis diagnosztizálásához a NYU Langone pulmonológusa először felveszi a kórtörténetet. Megkérdezi, hogy van-e Önnek a bronchiektázissal összefüggő betegsége, például reumás ízületi gyulladása, vagy volt-e gyermekkorában súlyos tüdőfertőzése. Orvosa a következő vizsgálatokat is javasolhatja.
Mellkasröntgen
A mellkasröntgen elektromágneses sugárzás segítségével képet készít a mellkasban lévő struktúrákról, például a szívéről és a tüdejéről. Kimutatja a tüdő hegesedését, ami a bronchiectasis egyik jele, és segíthet kizárni más tüdőbetegségeket.
CT-vizsgálat
Ha a mellkasröntgen nem nyújt elég részletgazdag képet, a pulmonológusa CT-vizsgálatot rendelhet, amely röntgensugarak és számítógép segítségével háromdimenziós, keresztmetszeti képeket készít a testről. A CT-vizsgálat feltárhatja a kitágult, megvastagodott légutakat, amelyek a bronchiectasisban gyakran előfordulnak.
Köpetkultúra
Tüdőgyógyásza esetleg meg akarja vizsgálni köpetét vagy nyálkáját baktériumokra, hogy megállapítsa, van-e tüdőfertőzése. Mintát vesz a kiköhögött váladékból, és elküldi a laboratóriumba vizsgálatra. Ha szokatlan baktériumokat találnak, orvosa hörgőtágulásra gyanakodhat.
A hörgőgyulladással diagnosztizált emberek számára a tüdőgyógyász rendszeres köpetvizsgálatot javasolhat bizonyos típusú fertőzések, például gombás vagy atipikus mikobakteriális fertőzések keresésére.
Tüdőfunkciós vizsgálat
A tüdőfunkciós vizsgálat a tüdőfunkció és az esetleges károsodás felmérésére szolgáló vizsgálatok csoportja. A tesztek azt mérik, hogy a tüdő mennyi levegőt képes befogadni, milyen gyorsan történik a levegő be- és kilégzése, és mennyi oxigén jut a tüdőn keresztül a vérbe.
A leggyakrabban alkalmazott vizsgálat az úgynevezett spirometria. Ez azt méri, hogy mennyi és milyen gyorsan tudja mozgatni a levegőt a tüdejéből. A vizsgálat során egy regisztráló készülékhez, vagy spirométerhez csatlakoztatott szájkosárba lélegzik be. A tüdőkárosodásban szenvedő emberek általában nehezen lélegeznek ki.
Bronchoszkópia
Ha bronchiektázisa van, és nem reagál a kezelésre, a pulmonológusa esetleg bronchoszkópiát szeretne végezni, hogy a további értékeléshez jobban megnézhesse a tüdejét. A bronchoszkópot – egy hosszú, vékony, hajlékony csövet, amelyhez egy fény csatlakozik – az orron vagy a szájon keresztül vezetik be a légutakba.
A vezetőként szolgáló videomonitor segítségével az orvos végigvezeti a bronchoszkópot a légutakon, hogy megkeresse a túlzott, sűrű nyálka okozta elzáródást. A legtöbb ember nyugtatót kap az eljáráshoz, és még aznap hazatérhet.