A diót gyümölcsösökben termesztik, a földimogyorót pedig el lehet ültetni, de a brazil dió felneveléséhez egy erdő kell.
A félhold alakú, krémes magok ugyan világszerte bekerültek az emberek szívébe és szájába, de egy szívós, kerek maghüvelyből származnak, amely csak az Amazonas fáinak lombkoronájában található. A globális brazil dióipar a méhek, a fák, az esőzések és egy különösen fogas rágcsáló finom egyenletén alapul.
A brazil diófa az Amazonas alföldi területein szétszórva, az esőerdő távoli részein nő Bolíviában, Brazíliában és Peruban. Más növényfajok fölé magasodva félelmetes, 150-200 láb magasra nő, és akár több száz évig is élhet. Az erdőt nem ismerők számára azonban fajként való fennmaradásuk zavarba ejtő. Csak szinte érintetlen, háborítatlan erdőkben teremnek – és amikor ez megtörténik, a magok csapdába esnek, a ourico-ba zárva, egy gömb alakú, kókuszdiószerű héjba, amely olyan kemény, hogy egy machete erejével is fel lehet törni. A magok szétszóródása lehetetlennek tűnik.
Amikor egy ourico leesik, gyorsan leesik. Az ötkilós héj közel 50 mérföld per órával lő lefelé, és olyan erővel csapódik a földbe, hogy kissé beágyazódik a talajba. A brazildió-gyűjtők figyelnek erre. Széles, fából készült kalapot viselnek, és szeles napokon otthon maradnak, mivel az ourico fejre mért ütése szinte mindig halálos.
Míg az ember már régóta szedi a brazil diót, egy emlős már sokkal régebb óta tördeli a maghüvelyt machete nélkül. A szorgalmas aguti, egy hatalmas, mókusszerű, gyöngyszemekkel és hihetetlenül éles fogakkal rendelkező, földbe ásó rágcsáló, a brazil diófa titkos fegyvere, amikor a magok terjesztéséről van szó. A leeső ouricos hangjára reagál, és lenyűgöző metszőfogaival felrágja a héjat. Az aguti azonban általában nem eszi meg egyszerre az összes magot – néhányat elvisz a fáról, és elássa őket későbbre. Az elásott brazil diók egy része elkerülhetetlenül feledésbe merül, és új fáknak ad helyet. F.N. Howes 1948-ban megjelent, Diófélék című könyvében ezt írja: “Így ezek a kis állatok az erdő egyik legnagyobb és leghasznosabb fájának szaporításában és terjesztésében vannak segítségünkre.”
Az aguti azonban nem az egyetlen élőlény, amely biztosítja a brazil diófa fennmaradását. Ahhoz, hogy termést hozzon, a fa virágainak beporzására az orchidea méhnek van szüksége – azon kevés méhek egyikének, amelyek nyelve elég hosszú ahhoz, hogy belenyúljon a fa hosszú, fedeles virágaiba. Ezeknek a méheknek azonban egy bizonyos amazóniai orchidea illatára van szükségük a párzáshoz. Ha az orchidea eltűnik, valószínűleg a méhek és a magok is eltűnnek, a brazil diótól függő számtalan élőlénnyel együtt.
Ez a bonyolult ökoszisztéma az oka annak, hogy a brazil diót egyszerűen nem lehet elválasztani az Amazonastól. Az Oxford Companion to Food and Drink szerint néhány brazíliai ültetvényen kívül senki sem tudta kereskedelmi méretekben termeszteni a fákat. Ez időnként biztosítékot jelentett a fenyegető erdőirtás ellen. Amíg a brazil dió iránti kereslet magas marad, addig az iparágban tevékenykedőket arra ösztönzik, hogy az erdő egyes részeit érintetlenül tartsák.
A természetvédők ezt kihasználják, azt állítva, hogy az iparág támogatása módot adhat az erdőirtás lassítására. Az Amazonas Természetvédelmi Szövetség még a “Mentsd meg az Amazonast, egyél brazil diót!” szlogent is használni kezdte. Néhány kutató azonban azon tűnődött, hogy van-e valami csapda: A túl sok brazil dió betakarítása arra késztetheti az agutit, hogy a kevesebb magra való tekintettel már korán faljon. Egy 2010-es tanulmány szerint a túlzásba vitt betakarítás vagy az időjárási viszonyok miatt csökkent magok elérhetősége arra készteti az agutit, hogy több brazil diót egyen, és kevesebbet ásson el.
Ez 2017-ben különösen aktuális volt. A szárazság miatt a gyümölcsök korábban lehullottak, ami maghiányt okozott, amit az agutik és az emberek egyaránt éreztek. Az árak több mint 60%-kal megugrottak, ami arra késztette a nagy müzli- és müzliszeletgyártó cégeket, hogy megváltoztassák a recepteket, és elhagyják a magot. A kereslet azonban továbbra is magas maradt, mivel az emberek a magot a nemrégiben kiemelt szuperélelmiszer tulajdonságai miatt keresték.
A mag sorsa nemcsak a jövőbeli müzlik tartalmát határozza meg, hanem számtalan amazóniai életet is. A World Wide Fund For Nature szerint az üres maghüvelyek megtelnek esővízzel, és szaporodási helyet biztosítanak a damiloknak, varangyoknak, sőt még egy mérges békafajnak is. És bár ma már törvényellenes a brazil diófa kivágása, az illegális fakitermelés és égetés még mindig veszélyezteti a magokat és a tőlük függő élővilágot.
Az agutinak köszönhetjük a krémes nassolnivaló magot, amit ma élvezünk, de most már az embereknek is szerepet kell játszaniuk a brazil dió gazdaságának fenntartható módon történő megroppantásában.