A mai napon, július 2-án emlékezünk meg a Boldogságos Szűz Mária látogatásáról Erzsébetnél. A mai napra vonatkozó evangéliumnak (Lk 1,39-45) van egy lélegzetelállító minősége. A szakasz tele van akcióval: Az újonnan terhes Mária idősebb rokonához, Erzsébethez siet, aki szintén várandós az isteni beavatkozás eredményeként. A találkozás dinamikus: Mária üdvözlése Erzsébetnél láncreakciót indít el. A hat hónapos magzat a méhében örömében együtt ugrál édesanyjával. Erzsébet eltelik Lélekkel, és áldást kiált Máriára, amit le kell fordítani: “Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.” A méltatlanság érzése keríti hatalmába, hogy az ő Urának anyja (szó szerint) meglátogatja őt. Ez vezet el Mária nagyszerű énekéhez, a Magnificathoz, amely szintén tele van isteni cselekvéssel, amely felforgatja és átalakítja a jelenlegi rendet a szegények és alázatosak javára, mint amilyen maga Mária is.
Mint mindig a Bibliában, sőt a legjobb hagyományban is, Mária Jézus miatt magasztosul. Kegyelemben részesült, felkészült és meglátogatott annak kedvéért, aki tőle fog megszületni. Ezt gyakran úgy ábrázolják a Madonnát és a Gyermeket ábrázoló ikonokon, hogy Mária a csecsemő Jézusra mutat. Mindazonáltal fel kell ismernünk, hogy Mária különleges helyet foglal el Isten céljainak rendszerében. Őt itt “a legáldottabbnak az asszonyok között” és a megtestesült Isten anyjának nevezik. Énekében Mária megismétli, amit Erzsébet mondott, és hozzáteszi, hogy “minden nemzedék” áldottnak fogja őt nevezni, ahogyan valóban így is tettek.
Az, hogy Erzsébet “az Úr anyjának” nevezi őt, egyben a szentírási alapját adja annak a címnek, amelyet az Efezusi Zsinaton (Kr. u. 431) adományoztak Máriának: “Theotokos” vagy “Istenszülő”, amelyet a köznyelvben “Isten anyjának” fordítanak, de pontosabban a megtestesült Isten anyjának. Ennek ismét elsősorban a megtestesüléshez és az Úr emberi és isteni természetének egységéhez van köze, nem pedig Mária bármilyen belső tulajdonságához, amelyet nem a kegyelem munkája hozott létre az életében.”
Aki az emberi személy szentségével kezdettől fogva foglalkozik, láthatja, hogy a meg nem született Keresztelő Jánost ugyanúgy csecsemőként említik, mint a következő fejezetben az újonnan született Jézust. Ebben az elbeszélésben Jézus még csak egy néhány hetes embrió, mégis teljesen emberi és isteni kifejezésekkel hivatkoznak rá! Ez természetesen egybecseng a Biblia többi részével, ahol a magzatokról öntudatlanul személyként beszélnek (Zsolt139:13-16, Jer1:5, Gal1:15). Ezért ellenezte az Egyház mind a gyermekgyilkosságot, mind az abortuszt az idők folyamán, még akkor is, ha bocsánatot és helyreállítást ajánlott azoknak, akik megszakították a terhességet.
Imádkozzunk, hogy nekünk is legyen Erzsébet szeme és füle, hogy felismerjük Isten munkáját a hétköznapokban és az alázatosokban. Imádkozzunk Máriával együtt azért is, hogy készek legyünk meghallani Isten szavát, bármilyen következményekkel is jár ez életmódunkra, szabadidőnkre és munkánkra nézve.