Paul Simon 50 éves pályafutása a könnyűzene történetének egyik legimpozánsabb dalszerzői katalógusát tartalmazza. Akár Art Garfunkellel dolgozott együtt egy sor mesteri albumon a ’60-as években, akár szólókarrierjét építette fel, tele eklektikus zenével és egyedülállóan hatásos dalszövegekkel, Simon soha nem tántorodott el a kiválóságtól. Számos dalát a kultúrába beivódott remekművekként tartják számon, de egy ilyen hosszú és termékeny karrier szükségszerűen tartogat néhány ismeretlen, alulértékelt gyöngyszemet, amelyek újragondolásért könyörögnek. Íme a 10 legemlékezetesebb példa Paul Simon dalaira, amelyek ugyanolyan nagyszerűek, mint a legismertebb slágerei.
1. “April Come She Will” (1966)
Parks & A rekreációs rajongók valószínűleg úgy ismerik ezt a dalt, mint a szeretett különcök, April és Andy esküvői dalát. De ez a gyönyörű kis meditáció a szerelem múlandóságáról egyébként elveszhet a Sounds Of Silence súlyos slágerei között. Art Garfunkel egyszerre könnyed és gyengéd vokáljával, a dalszöveg egy lány útját követi végig valaki életébe és életéből néhány hónap leforgása alatt a dalban és alig két percnyi keserédes szépségben a lemezjátszónkon.
2. “Flowers Never Bend With The Rainfall” (1966)
Simon korai dalszerzői munkásságának nagy része tele van azokkal a súlyos gondolatokkal, amelyek a fiatal mély gondolkodókat zavarják. Ebben a dalban, amely a Parsley, Sage, Rosemary and Thyme című lemezen található, a dallami könnyedség és a szellős, középtempós ritmus egész szépen ellensúlyozza a sok töprengést. A dal másik jellemzője, ahogy Paul és Artie olyan ügyesen cserélgetik a vokálokat, felváltva előtérbe kerülve és visszalépve, mielőtt együtt emelkednek fel a dicsőséges harmóniában.
3. “Save The Life Of My Child” (1968)
Egy korai példa (a Bookends-ről) arra, hogy Simon mennyire dörzsölte az úgynevezett “folk rock” korlátait. Primitív szintetizátoreffektek és bőgős háttérvokálok teszik tiszteletüket ebben a furcsán funky számban. A balközép háttér épp a megfelelő kísérőzene a dalszöveg sötét humorához, hiszen egy párkányon álló gyerekről kiderül, hogy Simon lehetőséget ad arra, hogy vágó pillantást vessen a környékbeli bámészkodókra, akik végignézik a tragédia kibontakozását.
4. “Peace Like A River” (1972)
Simon önálló szóló debütálása megmutatta, hogy nem egy átlagos énekes-dalszerző lesz, mivel zenei aláfestései gyakran ugyanannyi, ha nem több jelentést közvetítenek, mint a dalszövegek. Ebben az esetben a zord akusztikus ritmusa adja meg az alaphangot a rugalmas érzelmekhez. Ahogy a zene felduzzad az inspiráló refrénben, reményt ad egy jobb napra, de Simon narrátora mindazonáltal úgy tűnik, mintha a dal utolsó pillanataiban felpörgetné magát a sötét erők elleni hosszú küzdelemre.
5. “How The Heart Approaches What It Yearns” (1980)
A One-Trick Pony volt az első Paul Simon szólólemez, amely időnként kedvetlennek és ötlettelennek tűnt, talán azért, mert a soundtrack és a rendes album esetlen kombinációja volt. Ennek ellenére van néhány nagyszerű pillanata, köztük a “Late In The Evening” című sodró lendületű sláger, a kemény címadó dal és ez az órák utáni értekezés a párkapcsolat velejáró nehézségeiről. Nem követeli meg a figyelmedet, de ennek ellenére jóval azután is megmarad benned, hogy elment.
6. “Rene And George Magritte With Their Dog After The War” (1983)
A doo-wopot hallgató szürrealista festők időutazós románcainak listáján ez elég magasan kell, hogy álljon. Komolyan, egészen elképesztő, ahogy Simon összehegeszti ezeket a fantasztikus elemeket, beledobja őket az egyik legszebb dallamába, és tiszta varázslat jön ki belőle. A Hearts And Bones című, befelé forduló albumon található, amely sajnos elveszett az MTV-korszak élénk zenei színeiben, ez a dal Simon egyik legnagyobb teljesítménye, és több szeretetre szorul.
7. “Born At The Right Time” (1990)
Simon az 1986-os Graceland című zseniális albumát a The Rhythm of The Saints követte, amely elődjéhez hasonlóan a világ minden tájáról származó zenei hatások keverékét importálta. A Saints egy kicsit hidegebb, mint a Graceland, de ez a dal pontosan eltalálja az egyensúlyt a zenei leleményesség és az érzelmi melegség között. A születés ártatlanságát ünnepli egy lendületes dallammal és egy pezsgő ritmikai alappal. Lehetetlen, hogy ne ragadjon magával a vidám ringatózás.
8. “Darling Lorraine” (2000)
A You’re The One talán a legátjárhatatlanabb Simon albumok közül, csupa sűrű narratíva és összetett zenei ötlet. Ez a szám messze az album többi része fölé emelkedik. Ez egy kósza eposz, amely egy románc kanyargós útját követi végig, beleértve a boldog kezdetet, a veszekedéseket, a kibéküléseket, és igen, még a halált is. Vicces, éleslátó és szívszorító, így ez az egyik legőszintébb szerelmes dal, amit valaha is hallhatsz.
9. “Another Galaxy” (2006)
2006-ban Simon együttműködött Brian Enóval a Surprise című remek albumon. A hangszobrászat két titánja valószínűleg időnként kiverte a biztosítékot, de az album zenéje profitál együttes szakértelmükből, különösen ezen a kísérteties számon. Finom elektronika és komor gitárakkordok alkotják a hátteret a szökött menyasszony történetéhez. Simon a dalban világossá teszi, milyen traumatikus lehet hátrahagyni mindent, amit ismerünk és szeretünk. De azt is részletezi, hogy ez milyen felemelő is lehet.
10. “Rewrite” (2011)
A felszínen néhány vidám akusztikus gitárt és álmodozó üveghárfát hallunk egy kitartó ritmuson, amely mindig előre trappol. Mégis, a So Beautiful or So What eme lenyűgöző dalának főszereplője megrekedt, amikor egy olyan forgatókönyvet próbál tökéletesíteni, amely valószínűleg olvasatlanul marad. Ugyanígy azok az emberek, akik csak egy autómosót látnak benne, teljesen figyelmen kívül hagyják mind azt a mély személyes fájdalmat, amit elrejt, mind azt a vágyát, hogy újraírja nemcsak a forgatókönyvét, hanem az egész élettörténetét.
– Jim Beviglia
PS. Paul Simon 2016-os Stranger to Stranger című albumáról szóló írásunkat itt olvashatod. Plusz, néhány más nagyszerű dalért, amiről talán lemaradtál, nézd meg a The 10 Best Rolling Stones Songs You May Have Never Have Never Heard.
Fotó: The 10 Best Rolling Stones Songs You May Have Never Heard.
Photo: Jim Dyson/Stringer (a Getty Images jóvoltából)