Azt talán már tudod, hogy a pókok bonyolult hálót tudnak szőni és megmérgezni a zsákmányukat. De ez még csak meg sem közelíti az összes alattomos képességet, amit a pókok adaptáltak, hogy a legfélelmetesebb nyolclábú élőlényekké váljanak. Íme néhány trükk, amivel a pókok elkapják az ételüket, miközben elkerülik, hogy maguk is vacsorává váljanak.
1. Szuperképes érzékekkel rendelkeznek.
A pókok érzékeit nem csak a képregényekhez találták ki. Az ugrópókok a való életben is éles látással és kiváló hallással rendelkeznek, ami ellensúlyozza, hogy nem tudnak hálót szőni. A tudósok sokáig azt feltételezték, hogy a pókok azért nem hallanak, mert nincs fülük. De amint arról a kutatók egy 2016-os tanulmányban beszámoltak, az ugrópókok tökéletesen “hallanak” – csak a lábaikon lévő szuperérzékeny szőrszálakat használják erre. Ugyanezek a pókok meglepően jól látnak is, amint azt Jamie Lomax csillagász bebizonyította, amikor lézermutatókkal úgy csalogatta el őket az íróasztalától, mintha apró macskák lennének.
2. Hangyákat utánoznak.
A tény, hogy a Myrmarachne formicaria nevű ugrópókfaj a megjelenésük utánzásával ráveszi a ragadozókat, hogy hangyának higgyék, nem új felfedezés. De hogy ezt pontosan hogyan éri el, egészen a közelmúltig nem volt világos. A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban közzétett harvardi tanulmány szerint a pók úgy hajtja végre ezt a megtévesztő mutatványt, hogy mind a nyolc lábát használja a járáshoz. Előadása során 100 millimásodperces szüneteket tart, hogy két első végtagját a fejéhez emelje, így azok antennákhoz hasonlítanak. A váltás olyan gyors, hogy egy felülről szemlélődő ember számára úgy tűnik, mintha a pók egyszerűen a hátsó hat lábával járna, miközben az elülső lábait felemeli a földről. A tudósoknak nagysebességű kamerákat kellett használniuk, hogy bebizonyítsák, hogy ez nem így van.
3. MEGHANGOLJÁK A HANGJAIKAT.
A pókok fülük hiánya ellenére lenyűgöző zenei tehetséggel rendelkeznek. Úgy bánnak a hálójuk szálaival, mint a gitár húrjaival, pontosan úgy hangolják őket, hogy bizonyos rezgéseket érzékelni tudjanak. A Journal of the Royal Society Interface című folyóiratban megjelent tanulmányukhoz az Oxfordi Egyetem és a madridi III. Károly Egyetem kutatói megfigyelték a kerti keresztespókokat, amint karbantartják hálójukat. Megtudták, hogy a selyem feszességének és merevségének beállítása lehetővé teszi a pókok számára, hogy felismerhető frekvenciákat érzékeljenek. Az egyik jel azt jelentheti, hogy zsákmány van a közelben, míg egy másik a háló szerkezeti problémáihoz kapcsolódhat.
4. MADÁRPÓKÁKNAK TALÁLHATÓK.
A pókok között nem egyedülálló az álcázás, de a legemlékezetesebb álcázás díját talán a gömbszövő pókok nyerik. Fiatal életszakaszában a pók vastag, fehér anyaggal veszi körül magát a hálója közepén. Fehéres hasa beleolvad a “díszítésbe”, így a pók úgy tűnik, mintha madárürülék-fröccsenésbe temetkezett volna. Az étvágytalan kinézet általában elég ahhoz, hogy a ragadozókat meggyőzze arról, hogy máshol keressenek könnyebben emészthető ételt.
5. HÁLÓT VESZNEK.
A nagyobb nem mindig jobb, ha hálóról van szó. Vegyük például a hálót vető pókot: A selyemcsapda, amellyel a táplálékot befogja, elég kicsi ahhoz, hogy beférjen a végtagjai közé. A pók egy sápadt “célpontot” rak ki az erdő talajára, majd fölötte lógva várja, néha órákig, hogy egy rovar jöjjön, és beindítsa a földhöz csatlakozó “kioldódrótot”. Ha eljön ez a pillanat, nem vesztegeti az időt, ráveti magát zsákmányára, és hálójába burkolja azt. Ezután megharapja és megbénítja zsákmányát, mielőtt megkezdené a lakomát.
6. A SZŐREIKET KÉPESEK TŰZNI, MINT PIKI DÖRÖGÖTT Lándzsákat.
Ha minden más nem sikerül, legalább a tarantuláknak ott vannak a lándzsaszerű szőrszálaik, amelyekre támaszkodhatnak. A tarantulák akkor vetik be “bosszantó szőrszálaikat”, amikor fenyegetve érzik magukat. Ha a hátsó lábait a hasához csiszolja, a szúrós szőrszálakat apró dobócsillagok záporaként lövi a célpontjára. Nem kell ragadozónak lenni ahhoz, hogy ez a védekező mechanizmus beinduljon, amint azt sok tarantula-állattulajdonos a saját bőrén tapasztalhatta meg.
7. SZEMÉLYESEK.
Amikor a legtöbb póknak menekülnie kell egy veszélyes helyzetből, nyolc végtagjára támaszkodik, hogy biztonságba szökkentse őket. Az aranykerekű pók összegömbölyíti a testét, és lefelé gurul a dombokon, hogy még gyorsabban elmenekülhessen. Ez a pókfajta a dél-afrikai Namíb-sivatagban honos, ahol a meredek, homokos dűnékben bővelkedik. Amikor gömbbe húzódik, a pók másodpercenként 3,2 méteres bukdácsolási sebességet is elérhet.
8. BUBORÉKOS SUBMARINÁT ÉS BÚvárruhát KÉSZÍtenek.
A pókok kopoltyú nélkül is elég okos módszereket sajátítottak el a víz alatti hosszú ideig tartó túléléshez. A búvárharangpók olyan hálóballonokat sző, amelyek a körülötte lévő vízből oldott oxigént vonnak el, miközben kiszűrik a szén-dioxidot. Ezt a rögtönzött búvárruhát használva a pók akár egy egész napot is kibír, mielőtt levegőért kellene feljönnie. Aztán ott vannak a farkaspókok, amelyek sokkal drámaibb túlélési taktikát alkalmaznak. Egy 2009-es tanulmány szerint a farkaspókok mocsárban élő fajtái úgy tűnik, hogy megfulladnak, ha hosszabb ideig a víz alatt vannak. De amint a szárazföldre kerülnek, visszarándulnak az életbe. A víz alatti kómába esés az, amivel képesek elkerülni a halált.