A parancsgazdaság, más néven tervgazdaság, olyan gazdasági rendszer, amelyben egy központi hatóság ellenőrzi a megtermelt termékek mennyiségét, valamint egy nemzet egyéb gazdasági tevékenységeit, beleértve az áruk árait is. Ezt a gazdasági rendszert követi a legtöbb kommunista társadalom, például Kína, Észak-Korea és Kuba. Bár ezekben az országokban bevált, ennek a fajta gazdasági rendszernek vannak nyilvánvaló hátulütői. Hogy legyen egy elképzelésünk, itt van néhány a parancsgazdaság előnyei és hátrányai közül.
A parancsgazdaság előnyeinek listája
1. Nincs helye a monopóliumnak.
Mivel a kormány által kiválasztott központi hatóság diktálja a gyártandó áruk számát és a gyártók által kérhető árakat, az alapvető termékek beszállítóinak nehéz lesz ellenőrizni a piacot. Végeredményben a fogyasztók lesznek azok, akik profitálnak az ilyen típusú rendszerből.
2. Az erőforrások mozgósítása ésszerűsödik.
A parancsgazdaság másik előnye, hogy a központi hatóságnak hatalma van arra, hogy vészhelyzetek, például éhínség és háború esetén megkövetelje a szükséges javak nagyobb termelését. Így az érintett régiók lakói gyorsabban hozzájuthatnak a szükséges ellátáshoz, mivel a kormányzat dönti el, hogy az érintett területeknek mekkora mennyiségű termékre van szükségük. Ez azt jelenti, hogy a lakosság könnyebben és gyorsabban juthat ezekhez az árukhoz a kormányzó szerv által meghatározott áron.
3. Lehetővé és elérhetővé teszi a célmeghatározást.
A központi hatóság jelenléte önmagában is előny. Mivel van egy szerv, amelynek hatalmában áll a gazdasági tevékenységeket ellenőrizni, képes arra is, hogy jól meghatározott célokat tűzzön ki, és ütemezze a célok elérésének időkeretét.
A parancsgazdaság hátrányainak felsorolása
1. Termékhiányt vagy termékfelesleget eredményezhet.
A központi hatóságnak nincs módja arra, hogy pontos információkkal rendelkezzen a piacról és a fogyasztók által igényelt áruk pontos mennyiségéről. Ennek következtében előfordulhat, hogy egyes gyártók nem tudnak elegendő terméket szállítani, ha megengedik nekik, hogy sokkal kisebb mennyiségű árut állítsanak elő, mint amennyire a lakosságnak valójában szüksége van. Ennek az ellenkezője is bekövetkezhet, ha a központi hatalom arra kötelezi őket, hogy nagy mennyiségű, de kisebb piaci keresletű árut állítsanak elő.
2. Túlságosan irányítóvá válik.
Mivel a kormánynak hatalma van a gazdasági tevékenységek ellenőrzésére, a vállalkozások esetleg nem tudnak elegendő profitra szert tenni, és végül csődbe mennek. Ez elriaszthatja az egyéneket attól is, hogy befektessenek vállalkozásindításba, mert attól tartanak, hogy nem kapják meg időben a megtérülésüket. Ez végső soron az ország gazdaságára is hatással lehet.
3. Nem támogatja az innovációt.
Mivel a központi hatalom teljes mértékben ellenőrzi az áruk előállítását és értékesítését, a gyártók nem próbálkoznak innovációval a termékeiken. Ha ez megtörténik, az áruk minősége olyan marad, amilyen. Ez bizonyos értelemben a vállalkozók szabadságát is elnyomja, valamint megfosztja a fogyasztókat attól, hogy jobb termékekhez jussanak.
Minden típusú gazdasági rendszernek vannak előnyei és hátrányai, de mindegyik azzal a szándékkal jött létre, hogy inkább jót tegyen, mint rosszat. Egy kérdés azonban még mindig fennáll. Kinek az érdekeit védik ezek a gazdasági rendszerek?
Keith Miller több mint 25 éves tapasztalattal rendelkezik vezérigazgatóként és sorozatvállalkozóként. Vállalkozóként több több millió dolláros vállalatot alapított. Íróként Keith munkásságát a CIO Magazine, a Workable, a BizTech és a Charlotte Observer is megemlítette. Ha bármilyen kérdése van a blogbejegyzés tartalmával kapcsolatban, akkor kérjük, küldjön üzenetet a tartalomszerkesztő csapatunknak itt.
—