What is Systems Thinking?
A WPI professzorok, Jamie Monat és Thomas Gannon legújabb tanulmánya szerint ez egy olyan mérnöki megközelítés, amely az adott probléma teljes kontextusát figyelembe veszi.
És talán segített volna elkerülni a mérnöki történelem néhány leghírhedtebb katasztrófáját.
Itt egy összefoglaló öt katasztrófáról, amelyek Monat és Gannon szerint nem történtek volna meg, ha az érintettek egy kicsit aktívabban alkalmazzák a rendszergondolkodást.
A Microsoft Zune
Nem gondolnánk, hogy az Apple iPoddal való versenyre tett sikertelen kísérlet “katasztrófa” volt, de 289 millió dollárba került. Képzeljük el, ha ez a pénz helyette a Bill & Melinda Gates Alapítványhoz került volna.
Mi történt: A Zune-t jellemzően gyakrabban idézik marketingórákon, mint mérnöki esettanulmányként, de a popkultúrában még mindig viccelődnek rajta – különösen a 2017-es Guardians of the Galaxy 2-ben -, mivel nem rendelkezik az iPod esztétikai vonzerejével vagy “cool” tényezőjével. Valójában a Zune a Slate technológiai rovatvezetője, Farhad Manjoo szerint “tökéletesen rendben volt”, mint egy elszigetelt eszköz.
Sajnos a felhasználók ma már semmit sem tapasztalnak “elszigetelt eszközként”, különösen nem egy streaming előtti hanglejátszó eszközt, amely annak idején megkövetelte a felhasználóktól, hogy saját médiatárukat egy eszközökből és szolgáltatásokból álló ökoszisztémán keresztül tartsák fenn. A Microsoft nem helyezte megfelelően a Zune-t egy teljes felhasználói élményrendszer kontextusába, míg az Apple különböző iPod bevezetései igen. Az olyan rendszerszintű előnyök kihasználásával, mint az intuitív és stílusos dizájn, a több eszközön közös paraméterek, a letölthető zenék licencelt könyvtára és a könnyen érthető árképzés, az Apple rövidre zárta a Zune-t, amely mindössze 5 évet élt, mielőtt megszűnt volna.
Hogyan segíthetett volna a rendszergondolkodás: A Microsoft talán jobb hírnevet szerezhetett volna hardvergyártóként, ha a Zune-t nem önálló eszközként, hanem egy teljes felhasználói élményt nyújtó rendszer egyik funkcionális komponenseként építi fel. Ahelyett, hogy minden alkalommal kuncogást vált ki, amikor valaki azt mondja, hogy “Zune.”
Az ayoléi víz
Egy kis nyugat-afrikai falu újonnan kiépített vízellátási infrastruktúrája három év után összeomlott, és a lakosok kénytelenek voltak parazitákkal fertőzött folyóvizet használni.
Mi történt: A togói Ayolé vidéki falu az Amou folyóra támaszkodott vízforrásként, ami kitette a lakosokat a gyöngyféregnek, apró parazitáknak, amelyek kínzó fájdalmat okoznak. A kormány és a nemzetközi segélyszervezetek új kutak ásásával és telepítésével reagáltak a válságra. Néhány év rendszeres működés után a kutak leálltak.
Hogyan? A falu egyszerűen nem volt felkészülve arra, hogy kezelje az új infrastruktúrájuk normális elhasználódását. Nem álltak rendelkezésre pótalkatrészek, nem állt rendelkezésre műszaki szakértelem a szivattyúk javításához vagy karbantartásához, és nem volt pénz a javításokra.
Hogyan segített volna a rendszerszemléletű gondolkodás: Az érdekeltek végül a Rendszergondolkodást alkalmazták, miután a kezdeti kútépítési projekt a vízkérdést pusztán mérnöki problémaként kezelte. A togói tanácsadók kiképezték a falusiakat a kút karbantartására és javítására, a helyi barkácsbolt létrehozta a javítási alkatrészek ellátási láncát, a falu asszonyai pedig mezőgazdasági termelési és értékesítési rendszert szerveztek, hogy segítsenek kifizetni az alkatrészeket. Ez feltárja a rendszergondolkodás egyik legfontosabb tanulságát: a problémákat akkor lehet a legjobban megoldani, ha figyelembe vesszük a mérnöki munka, a társadalmi-gazdasági feltételek, a logisztika és maguk a felhasználók közötti összefüggéseket.
20 Fenchurch Street, London
A magas irodaház ívelt homlokzatai az ablakokról visszaverődő napfényt koncentrált “halálsugárrá” fókuszálják.
Mi történt: A Rafael Viñoly által tervezett és 2014-ben elkészült 38 emeletes londoni irodakomplexum parabolikus formája naponta több órán keresztül hatalmas sávban veri vissza a napfényt egy kis területre az utcaszinten, ami a kirakatokban 200 fokot meghaladó hőmérsékletet eredményez. Egy autó részben megolvadt, egy riporter pedig tojást sütött a járdán. A termikus viselkedés miatt a helyiek a “Fryscraper” becenevet adták az épületnek.”
Hogyan segített volna a rendszergondolkodás: A rendszergondolkodás azt jelenti, hogy a releváns környezeti összetevők közötti összefüggéseket – például “a nap forró” – bevonjuk a tervezésbe. Ennek elmulasztása ebben az esetben különösen bosszantó volt, mivel Viñoly mindössze 6 évvel a Fryscraper előtt részt vett a hasonlóan perzselő Vdara Hotel tervezésében Las Vegasban.
Az orosz K-141 Kurszk tengeralattjáró katasztrófája
Egy 2000. augusztusi kiképzési gyakorlat során az orosz haditengerészet történetének legnagyobb tragédiája 118 ember elvesztésével végződött.
Mi történt: A hajó egyik torpedójából kiszivárgó hidrogén-peroxid (H2O2) reakcióba lépett a torpedócsőben lévő szennyeződésekkel, ami a hajó lőszerének robbanását váltotta ki. A tengeralattjáró perceken belül elárasztotta és elsüllyedt, szörnyű sorsra ítélve azt a néhány legénységi tagot, aki túlélte a kezdeti robbanást.
Hogyan segített volna a rendszergondolkodás: Ebben az esetben ez a 2000-es évek elején a pénzszűkében lévő orosz haditengerészet lett volna. A torpedók hidrogén-peroxidos meghajtásával kapcsolatos kockázatok ismertek és jól dokumentáltak voltak, de az eltávolítás vagy tisztítás költségei megfizethetetlennek bizonyultak. Ahelyett, hogy riasztást léptettek volna életbe a haditengerészeti tevékenység visszafogására vagy a H2O2-t tartalmazó tengeralattjárók leszerelésére, a veszélyt egyszerűen figyelmen kívül hagyták.
“Galloping Gertie”, más néven a Tacoma Narrows Bridge
Mindenki látta már az ikonikus felvételeket erről a jól ismert mérnöki katasztrófáról.
Mi történt: A Tacoma Narrows-on átcsapó szélnyírások szélsőséges aerolasztikus torziós rezdüléseket (a “valóságos rajzfilmként imbolygó” szinonimája) gyakoroltak erre a szerencsétlenül járt függőhídra. Az enyhe kilengések megnövelték a széllökéseknek kitett felület nagyságát, ami megsokszorozta az erőt, ami tovább csavarta a hidat, és nagyobb rugalmasságot igényelt, hogy visszatérjen eredeti alakjába.
A lengéseket két fő tényező súlyosbította: a fedélzet szerkezete nem volt elég merev a csavarodás csillapításához, valamint a híd szél alatti örvények, amelyek lényegében egy óriási csapkodó repülőgépszárnnyá változtatták a hidat. Miután egy kábel végül elszakadt, a Gertie utoljára galoppozott, és mindössze két évvel az 1938-as kezdeti építése után összeomlott.
Hogyan segített volna a rendszergondolkodás: A “környezet” a rendszergondolkodás egyik legfontosabb inputja, és ebben az esetben ez a környezet kiszámítható erőket jelentett, amelyek elég erővel hatottak a rendszer elemeire ahhoz, hogy szerkezeti meghibásodást okozzanak. A költségekkel kapcsolatos aggályok az eredeti terv csökkentéséhez vezettek, amely olyan tartószerkezeteket írt elő, amelyek megakadályozták volna az összeomlást. De a rendszerelemek kölcsönös függőségének értékelésének elmulasztása végül a híd végzetét okozta.