A. Az áldás és az erő évei.
1. (1-5) Uzziás uralkodásának áttekintése.
Ezután Júda egész népe magához vette Uzziást, aki tizenhat éves volt, és őt tette királlyá apja, Amazja helyett. Megépítette Elathot, és visszaadta Júdának, miután a király megpihent atyáival. Uzziás tizenhat éves volt, amikor király lett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját a jeruzsálemi Jecholiának hívták. És azt cselekedte, ami helyes volt az Úr előtt, mindazok szerint, amit apja, Amazja tett. Kereste Istent Zakariás napjaiban, akinek megértése volt Isten látomásaiban; és amíg kereste az Urat, addig Isten boldoggá tette őt.
a. Azt tette, ami helyes volt az ÚR szemében: Uzziás uralkodását nagyrészt az jellemezte, hogy milyen jót tett az ÚR szemében. Istentiszteletét hosszú, 52 évig tartó uralkodással jutalmazta.
i. Uzziás nehéz korszakban került a trónra: “A tragikus eseményeket követően, amelyek Amazja király uralkodásának véget vetettek, Jeruzsálem romokban hevert, védőfalának egy jelentős részét lerombolták, templomát és palotáját kiürítették kincseikből, lakóinak egy részét pedig túszként Izraelbe hurcolták”. (Dilday)
ii. Knapp azt sugallja, hogy Uzziás szokatlan módon lett király: “Úgy tűnik, hogy a trónra nem a rendes öröklés útján került, hanem a nép közvetlen választása révén. A fejedelmeket nagyapja, Joás nagyapja uralkodásának vége felé a szírek elpusztították (2Krón 24:23), így a nép szabad kezet kapott.”
iii. Most Júda egész népe magához vette Uzziást: “Az a gondolat, hogy a királyt a nép akaratából is meg lehet választani, soha nem veszett el teljesen Júdában”. (Selman)
b. Amíg kereste az Urat, addig Isten boldoggá tette őt: Uzziás uralkodásának ezt az általánosan vegyes megítélését jelzi a 2Királyok 15:1-4 is, amely arról szól, hogy Uzziás (akit a 2Királyok könyvében Azariásnak is neveznek) nem távolította el a magaslatokat, az Úrnak szánt hagyományos áldozati helyeket, amelyek néha a bálványimádás kapui voltak.
i. “A két nevet leginkább két, egymással szorosan összefüggő héber gyök felcserélhetőségéből eredő változatként értelmezhetjük.” (Selman)
2. (6-15) Uzziás uralkodásának ereje, biztonsága és hírneve.
Ezután kiment és háborút indított a filiszteusok ellen, és lerombolta Gát falát, Jabne falát és Asdód falát, és városokat épített Asdód körül és a filiszteusok között. Isten megsegítette őt a filiszteusok ellen, az arabok ellen, akik Gúr-Baálban laktak, és a meuniták ellen. Az ammoniták is adót hoztak Uzziásnak. Hírneve egészen Egyiptom bejáratáig terjedt, mert rendkívül erős lett. Uzziás tornyokat épített Jeruzsálemben a Sarokkapunál, a Völgykapunál és a fal sarokbástyájánál, majd megerősítette azokat. Tornyokat épített a pusztában is. Sok kutat ásatott, mert sok jószága volt, mind az alföldön, mind a síkságon; a hegyekben és a Kármelben is voltak földművelői és szőlőművelői, mert szerette a földet. Volt továbbá Uzziásnak egy hadserege, amely harcoló férfiakból állt, akik századonként vonultak ki a háborúba, aszerint a szám szerint, amelyet Jéiel írástudó és Maasejáhú, a tiszt készített nekik, Hanániának, a király egyik kapitányának a keze alatt. A hatalmas vitézek főtisztjeinek száma összesen kétezer-hatszáz volt. És az ő fennhatóságuk alatt háromszázhétezer-ötszáz fős hadsereg állt, amely hatalmas erővel hadakozott, hogy segítse a királyt az ellenség ellen. Akkor Uzziás elkészítette számukra, az egész sereg számára a pajzsokat, lándzsákat, sisakokat, testpáncélokat, íjakat és parittyákat, hogy köveket dobáljanak. Jeruzsálemben pedig ügyes emberek által kitalált eszközöket készített a tornyokra és a sarkokra, amelyekkel nyilakat és nagy köveket lehetett kilőni. Így terjedt el híre messze földön, mert csodálatosan segítettek rajta, amíg erőssé nem vált.
a. Elindult, és háborút indított a filiszteusok ellen: Uzziás aktívan fellépett az izraeliták ősi ellenségei ellen. A filiszteusok a nem túl távoli múltban is aktívak lehettek Júda ellen, talán azok között voltak, akik az arabokkal együtt jöttek, és Dávid királyi családjából sokakat lemészároltak (2Krónika 22:1).
i. Ezzel a szívvel, hogy háborút indítson ősi ellenségei ellen, nem csoda, hogy Isten megsegítette őt a filiszteusok ellen.
ii. “A filiszteusok elvesztették két nagyvárosukat, Gátot és Asdódot, valamint Jabnét. Ez utóbbi korábban a júdai Jabneel volt (Józsué 15:11), később pedig Dzsamnia lett, ahol Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történt lerombolása után újraalakult a Szanhedrin”. (Selman)
b. Az ammoniták adót hoztak Uzziásnak: Ez egy újabb példa volt Uzziás királyságának erejére. Adót követelt az ammonitáktól, ami olyan volt, mint egy adó, amely elismerte alacsonyabb helyüket Júda alatt.
c. Hírneve elterjedt… tornyokat épített… Sok kutat ásatott… Uzziásnak hadserege volt… eszközöket készített Jeruzsálemben: Uzziás figyelemre méltó király volt, aki széleskörűen érdeklődött királysága fejlesztése iránt. Sok eredménye miatt illett, hogy híre más népek között is elterjedt.
i. “Uzziás ‘sivatagi tornyainak’ (a száraz déli Júda) valóságát egy nyolcadik századi torony felfedezése igazolta Qumránban”. (Payne)
ii. “A jeruzsálemi javításokat az előző uralkodása alatt keletkezett károk tették szükségessé (figyeljük meg a sarokkapu konkrét említését a 2Krónikák 25:23-ban), és valószínűleg egy földrengés (Ámósz 1:1; Zakariás 14:5).”. (Selman)
iii. Uzziás egyik egyedi jellemzése, hogy szerette a földet. Ez azt mutatja, hogy a technológiánál és a hírnévnél többre volt figyelme és szíve; a gyakorlati dolgok és a népe többségének javát szolgáló dolgok is érdekelték.
iv. “Ez a tökéletesség egy királyban: a földműveléstől függ minden állam. Legyen bármi a kereskedelmük vagy a kereskedelem, nem lehet igazi nemzeti jólét, ha a mezőgazdaság nem virágzik; mert magát a királyt szolgálja a mező”. (Clarke)
d. Jeruzsálemben ügyes emberek által kitalált eszközöket készített a tornyokra és a sarkokra, amelyekkel nyilakat és nagy köveket lehetett kilőni: Van némi vita, sőt ellentmondás arról, hogy ezek védekező vagy támadó találmányok voltak-e. Ha valóban a katapultok feltalálását írja le, akkor figyelemre méltó dolog, hogy Uzziás és emberei több mint kétszáz évvel azelőtt találtak fel ilyesmit, hogy a régészeti bizonyítékok erre utalnának.
i. “Az ő (szó szerint) “találmányai” valószínűleg védőpajzsok vagy árnyékolók voltak a városfalakon, amelyek lehetővé tették az íjászok és mások számára, hogy viszonylagos biztonságban tevékenykedhessenek”. (Selman)
ii. Clarke mégis egy Targumot idéz a 2Krónikák 26:15-nél: “Jeruzsálemben leleményes eszközöket és kis üreges tornyokat készített, hogy a tornyokon és a bástyákon álljanak, a nyilak kilövésére és a nagy kövek kivetésére.”
iii. “Ez a legelső feljegyzett utánzata bármilyen harci gépezetnek az ostromlott helyek megtámadására vagy védelmére; és ez a beszámoló jóval megelőz minden hasonló dolgot akár a görögöknél, akár a rómaiaknál… Egyedül a zsidók voltak az ilyen gépek feltalálói; és a találmány Uzziás uralkodása idején történt, mintegy nyolcszáz évvel a keresztény korszak előtt. Nem csoda, hogy ennek következtében neve messze földön elterjedt, és rémületet keltett ellenségeiben”. (Clarke)
e. Mert csodálatosan megsegítették, amíg erőssé nem vált: Az Uzziás uralkodásának jóságát dicsérő és népszerűsítő terjedelmes szakasz végén olvassuk ezt a baljóslatú szót. Sikerei egy bizonyos pontján kezdett elfordulni Isten segítségétől, és saját erejében kezdett bízni.
i. “Uzziás sikerének legfőbb oka Isten segítsége. Ez egy különleges szó a Krónikákban (vö. pl. 1Krónika 12:19; 2Krónika 14:10; 25:8), amelynek jelentése az Újszövetségben a Szentlélek lehetővé tevő munkájával azonos (vö. Róma 8:26; 2Timóteus 1:14; vö. ApCsel 26:22; 1Tesszalonika 2:2)”. (Selman)
B. Uzziás bűne és büntetése.
1. (16) Uzziás büszke szíve.
De amikor erős volt, felemelkedett a szíve, a vesztére, mert vétett az Úr, az ő Istene ellen, amikor bement az Úr templomába, hogy tömjént égessen a tömjénező oltáron.
a. Amikor erős volt, felemelkedett a szíve, a vesztére:
i. Uzzija kiemelkedő példája annak az embernek, aki jobban kezelte a csapásokat, mint a sikereket.
i. “Az emberek történelme kitartóan tanúskodik a jólétből fakadó finom veszélyekről. Több embert tesz tönkre ez, mint a viszontagság… A jólét mindig a büszkeség, a felemelt szív veszélyébe sodorja a lelket; és a büszkeség mindig a pusztulás elé megy, a gőgös lélek pedig a bukás elé.” (Morgan)
ii. “Isten némelyikünkre nem bízhatja a jólétet és a sikert, mert természetünk nem bírná elviselni. Az evezőt kell rángatnunk, ahelyett, hogy kitárnánk a vitorlát, mert nincs elég ballasztunk”. (Meyer)
b. Megszegte az Úr, az ő Istene ellen, amikor belépett az Úr templomába, hogy az oltáron tömjént égessen: Azarja megsértette azt, ami általános elvvé vált Isten Izraellel való bánásmódjában: hogy egyetlen király sem lehet pap is, és hogy a próféta, a pap és a király tisztsége nem egyesülhet egy emberben – egészen a Messiásig, aki mindhárom tisztséget betöltötte.
i. “Uzziás hűtlen (2Krónikák 26:16, 18). Ez a legfontosabb kifejezés a bűnre a Krónikákban, és ez buktathat meg egy dinasztiát (1Krónikák 10:13) vagy vihet száműzetésbe egy nemzetet (1Krónikák 5:25; 9:1; 2Krónikák 33:19; 36:14). Ez a kifejezés Rehoboám kora óta nem fordult elő (2Krónika 12:2), most azonban rendszeres témává válik a könyv végéig”. (Selman)
ii. “Uzziásnak az volt a problémája, hogy nem volt megelégedve azzal a hatalommal, amelyet Isten adott neki, és királyi hatalmát további papi funkciókkal akarta kiegészíteni. Az abszolút hatalomnak azonban nincs helye Isten országában”. (Selman)
2. (17-21) Szembesítés és méltó büntetés.
Azarja pap tehát utána ment, és vele volt az Úr nyolcvan papja, vitéz férfiak. Szembeszálltak Uzziás királlyal, és ezt mondták neki: “Nem neked, Uzziás, jár a füstölés az Úrnak, hanem a papoknak, Áron fiainak, akik fel vannak szentelve a füstölésre. Távozz a szentélyből, mert vétkeztél! Az Úrtól, az ÚR Istentől nem kaptok tiszteletet.” Erre Uzziás dühös lett, és füstölőt tartott a kezében, hogy tömjént égessen. És miközben haragudott a papokra, lepra tört ki a homlokán, a papok előtt, az Úr házában, a tömjénező oltár mellett. És megnézte őt Azariás főpap és az összes papok, és látta, hogy ott, a homlokán leprás volt; ezért kitaszították őt onnan. Valóban, ő is sietett, hogy kijusson, mert az Úr megütötte őt. Uzziás király leprás volt halála napjáig. Elszigetelt házban lakott, mert leprás volt, mert ki volt rekesztve az Úr házából. Ekkor fiának, Jótámnak volt a király háza fölött a bírája az ország népének.
a. Azariás pap tehát utána ment: Bátorság kellett ahhoz, hogy szembeszálljon egy királlyal, Dávid király örökösével, Júda seregeinek parancsnokával. Ám Azarja pap tudta, hogy Uzziás király bűne olyan nagy, hogy az indokolta ezt a szembeszállást.
b. Nem a te dolgod, Uzziás, hogy tömjénezz az Úrnak, hanem a papoké: Azarja egyszerűen felszólította Uzziást, hogy ismerje el ezt a régóta fennálló elvet. Isten világosan kijelentette, hogy csak Áron leszármazottai járulhatnak hozzá papként (kivéve a Melkizedek szerinti papságot, amely papsághoz Jézus is tartozott).
c. Ekkor Uzziás dühös lett… Lepra tört ki a homlokán: Büszkeséggel és dühvel teli fejében Uzziásnak lepra kezdett kitörni a fején. Nem kétséges, hogy először az elborzadt papok arcán látta a problémát, akik a leprát nézték, amint az először megjelent az arcán.
i. “A lepra még a homlokán is feljött, úgyhogy nem tudta elrejteni szégyenét; bár valószínű, hogy a teste többi részén is ott volt.” (Poole)
ii. “Annak ellenére, hogy mennyire súlyos volt, amit Uzziás tett, Isten mégsem cselekszik, amíg Uzziás ‘fel nem dühödik’, ez a hangsúlyos szó kétszer fordul elő a 19. versben. Isten igazságos haragja csak az emberi lázadó haraggal szemben tör ki”. (Selman)
d. Valóban ő is sietett kijutni, mert az Úr lesújtott rá: Uzziás nem hallgatott a bibliai parancsokra és szokásokra, amelyek megtiltották neki, hogy belépjen a templomba és tömjénezzen. Nem hallgatott a papok dorgálására és figyelmeztetésére. Mégis hallgatott Isten ellene hozott ítéletére, és végül sietett kijutni.
e. Uzziás király leprás volt halála napjáig: Uzziás gőgös királyként jött be a templomba, és megalázott leprásként távozott, és így is maradt élete végéig. Még a templom külső udvaraira sem mehetett be, amelyek egykor ugyanúgy nyitva álltak előtte, mint a többi hívő előtt (ki volt vágva az Úr házából). Amikor átlépte ezt a határt, szabadságát minden korábbinál jobban korlátozva találta.
i. “Ez egy félelmetes csapás volt Istentől. A halál volt a törvény által a bűne miatt előírt tényleges büntetés (4Mózes 18:7), és a lepra valóban az volt – élő halál, meghosszabbítva és felerősítve.” (Knapp)
ii. “Aki nem tudott megelégedni Isten engedményével, hanem bitorolta a papi helyet és tisztséget, most megfosztották népének legaljasabbjainak kiváltságától, ami egy igazságos és legmegfelelőbb ítélet.” (Poole)
3. (22-23) Uzziás király halála és temetése.
Most Uzziás cselekedeteinek többi részét, az elsőtől az utolsóig, Izajás próféta, Ámósz fia írta. Uzziás tehát megpihent atyáival, és eltemették őt atyáival együtt a temetkezési mezőn, amely a királyoké volt, mert azt mondták: “Leprás”. Aztán Jótám, a fia uralkodott helyette.
a. Uzziásnak a többi cselekedetét, az elsőtől az utolsóig, Ézsaiás próféta, Ámósz fia írta meg: Ez a kapcsolat Ézsaiás és Uzziás között Ézsaiás 6:1-ben szerepel, amikor a király halála hozzájárult a próféta elhívásához: Abban az évben, amikor Uzziás király meghalt, láttam az Urat trónon ülni (Ézsaiás 6:1).
i. Fontos, hogy Uzziás uralkodását egészében vizsgáljuk meg:
– Uralkodását mindössze 16 évesen kezdte.
– 52 évig uralkodott.
– Összességében jó és erős király volt, aki sok katonai győzelemre vezette Izraelt, és aki energikus építő és látnok volt.
– Mindezek ellenére Uzziásnak tragikus vége lett.
ii. Ezért amikor Ézsaiás azt írta, hogy abban az évben hívták el, amikor Uzziás király meghalt, sokat mondott. Ez azt jelenti, hogy “abban az évben meghalt egy nagy és bölcs király”. De azt is jelenti, hogy “abban az évben halt meg egy nagy és bölcs király, akinek tragikus vége lett”. Ézsaiásnak nagy oka volt arra, hogy elcsüggedjen és kiábránduljon Uzziás király halála miatt, mert egy nagy király hunyt el, és mert élete tragikusan ért véget. Mindezek ellenére meglátta a trónra lépő Úristent, aki nagyobb volt minden földi királynál.
b. Mert azt mondták: “Ő egy leprás”: Ez egy szomorú és kissé szerencsétlen összegzése Júda többnyire nagyszerű királyának; ugyanakkor megmutatja, hogy milyen nagy költséggel és tragédiával jár, ha valaki nem fejezi be jól az életét, és hogy a késői hibák és botrányok egy egész életet vagy karriert színezhetnek ki.
i. “Ez az utolsó a három egymást követő uralkodás közül, amely az engedetlenség és a katasztrófa időszakával zárul, és úgy tűnik, hogy semmi sem képes megakadályozni Júda és királyai bűnbe és ítéletbe csúszását. A bálványimádás, a próféták elutasítása, az erőszak és a gőg pusztító rendszerességgel ismétlődik”. (Selman)
ii. “Bár Uzziás büszkesége nem okozta a száműzetést, kiválóan illusztrálja, hogy végül miért került sor a száműzetésre. Innentől kezdve Júda végleg véget ért”. (Selman)
iii. “A külön temetkezési helyre való utalást megerősítheti egy hasmoneus kori csontvázfelirat: “Ide hozták Uzziásnak, Júda királyának csontjait, és nem mozdíthatták el. (Selman)
iv. “Elég sokáig éltem ahhoz, hogy megfigyeljem, hogy a legnagyobb hibákat, amelyeket állítólag keresztény emberek elkövetnek, nem a fiatalok követik el. A legfájdalmasabb számomra, ha eszembe jut, hogy a legsúlyosabb visszaesések és hitehagyások, amelyeket valaha is láttam ebben az egyházban, idős férfiak és középkorúak által történtek, – nem pedig fiatalok által; mert a fiatalok, ha valóban Istentől tanítják őket, valahogyan ismerik gyengeségüket, és ezért Istenhez kiáltanak segítségért; de gyakran előfordul, hogy a tapasztaltabb emberek kezdik azt hinni, hogy nem valószínű, hogy beleesnek a fiatalok hibáiba és bolondságaiba; és engem nem érdekel, hogy egy ember hány éves – még akkor sem, ha hét évszázad telt el a feje felett:, – ha elkezdene önmagában bízni, bolond lenne, és hamarosan súlyos bukás érné.” (Spurgeon)