A Ford 1973-79-es generációs pickupjainak korszakában az USA-ban két OPEC által kiváltott üzemanyaghiány volt, így az 1980-as új pickupoknál az üzemanyag-takarékosság volt a prioritás. Az iparágban elsőként vették figyelembe a könnyebb súlyt az aerodinamikával együtt a formatervezésben. Bár még mindig teljes méretű teherautók voltak, karcsúsították őket, hogy vékonyabb karosszériaacélt és üveget tartalmazzanak. Ez egy tanított, letisztult stílusú teherautót eredményezett, amely az idő előrehaladtával olyan megjelenést kapott, amely jól öregedett. Míg az előző generációs motorok többsége 1979-től 1980-ig működött, a nagyobb V8-asok a nagyobb kapacitású F-250-es és F-350-es modellekbe kerültek. Az opcionális SuperCab és a felszereltségi szintek csomagjai is változatlanul folytatódtak a korábbiakhoz képest – a csupasz Custom-tól a fényűző Lariat-ig.
1981-ben az F-100-asok egy opcionális 4,2 literes V-8-as V8-assal bővültek. Szintén újdonság volt a 302 V8-as motorral felszerelt F-100-asok és F-250-esek között a választható 4 sebességes automata sebességváltó. Az első stílusváltozásokat 1982-ben vezették be. A “FORD” betűk a motorháztetőn átadták helyüket egy enyhén átdolgozott hűtőrácsnak, amelynek közepén a vállalati kék ovális logó volt. A felszereltségi vonalakat is átrendezték, most már a Lariat XLT, XL, XLS, XLS és Standard között – az előkelőtől a szigorúig.
1983 jelentős év volt az F-sorozat számára. A 4.2 V-8-as alulmotorizáltnak bizonyult, még a csak kétkerék-meghajtású F-100-asban is, ezért megszüntették. Ami az F-100-at illeti, ez volt az utolsó éve, mivel az F-150 eladásai jelentősen nagyobbak lettek, és egységesebb felállást mutatott az F-250-hez és az F-350-hez képest. E két modell esetében a legfontosabb bevezetés ebben az évben a 6,9 literes V8-as dízel volt. Ezt a motort az International Harvester építette, kezdetben kizárólag a Ford számára, majd ebből a motorból alakult ki a nagy sikerű 7,3 literes Power Stroke. Végül, ebben a generációban már négyajtós vezetőfülke is elérhető volt az F-350-eshez.
A teljesítmény 1984-ben visszatért, mivel a Windsor V-8-as 351 H.O. változata új opció volt. A felszereltségi szintek száma ismét háromra csökkent, az XLS-t elhagyva. 1985-ben megjelent az elektronikus üzemanyag-befecskendezés a 302-es (most 5,0 literes) motorhoz. 1986 volt az utolsó év a karburátoros motorok számára a Ford teherautók esetében. Ez volt az utolsó év, amikor az F-sorozatnak szögletes kerékjárati nyílások voltak, mivel az 1987-es újratervezés kerek kerékjárati nyílásokat vezetett be.