A providence-i mérkőzést 1978. december 6-án játszották, és a Boston College hat-hét pontos győzelemre volt esélyes. Kuhntól tehát azt várták, hogy a hat-hét pontos különbség alatt tartsa a pontszámot. A rendszer tesztüzeme sikertelennek bizonyult, amikor a Boston College csapata korán vezetést szerzett, és végül tizenkilenc ponttal megnyerte a mérkőzést. A Perla fivérek a szerencsejáték-veszteségükön feldühödve Mazzei, Burke és Hill társaságában úgy döntöttek, hogy további Eagles-játékosokat toboroznak, hogy fokozzák a meccsek kimenetele feletti ellenőrzésüket. Kuhnnal megkeresték Ernie Cobbot, a csapat vezető pontszerzőjét, de soha nem bizonyították, hogy Cobb beleegyezett-e az együttműködésbe. Burke utasította Hillt, hogy figyelmeztesse a játékosokat, hogy tartsák be a megállapodásban foglaltakat, mert “törött kézzel nem lehet kosárlabdázni.”
A december 16-i, Harvard elleni mérkőzést választották a csel második tesztjének. A Boston College tizenkét-tizenhárom ponttal volt esélyesebb, de csak hárompontos különbséggel, 86-83-ra nyerte meg a mérkőzést. A szindikátus nagyon elégedett volt ezzel az eredménnyel, és Kuhn készpénzt kapott, hogy szétossza a játékosoknak az erőfeszítéseikért. A rendszer a december 23-i, UCLA elleni mérkőzésen is sikeresen működött. Ezen a mérkőzésen a UCLA-t tizenöt-tizennyolc pontos különbséggel favorizálták az Eagles ellen, így a szindikátus arra fogadott, hogy a pontkülönbségnél nagyobb különbséggel nyernek. Az Eaglesnek sikerült 22 ponttal, 103-81-re kikapnia, és a szindikátus megnyerte a fogadását.
Azzal a gyanúval, hogy néhány bukméker rájött a rendszerre, az összeesküvők a UCLA-meccs után átmenetileg módosították a stratégiájukat. Hogy eloszlassák a szabálytalan játék gyanúját, úgy döntöttek, hogy arra fogadnak, hogy a Boston College a pontkülönbségnél nagyobb arányban nyer (“cover the spread”), egy olyan mérkőzésen, amelyről biztosak voltak abban, hogy a Sasok fölényesen nyernek. Az összeesküvők a január 17-i, Connecticut elleni mérkőzést választották a terv megvalósítására. Stratégiájuk eredményes volt – az ötpontos favoritnak tartott Boston College 90-80-as Connecticut elleni győzelemmel fedezte a spreadet.
Február elején a Boston College két New York állambeli csapattal, a Fordhammel és a St. John’s-szal játszott volna. Az összeesküvők úgy döntöttek, hogy ezek a mérkőzések különösen jó lehetőségeket kínálnak, mivel a New York-i bukmékerek általában nagy téteket fogadnak el a New York-i csapatokra. Újra bevezették az eredeti stratégiát, amely sikeresnek bizonyult a február 3-i Fordham-meccsen, amikor a tízpontos favoritnak tartott Boston College hét ponttal nyert. A február 6-i, St. John’s elleni mérkőzés “push” volt (a pontos fogadások visszanyerése), mivel a szindikátus sem nem nyert, sem nem vesztett, amikor a St. John’s 85-76-ra győzött, ami pontosan a bukmékerek által kínált (kilenc) pont különbség volt.
A legutóbbi sikereiken felbuzdulva az összeesküvők a február 10-i, Holy Cross elleni mérkőzésben látták a lehetőséget, hogy a teljes hasznot learassák a tervükből. Tisztában voltak azzal, hogy a bukmékerek általában nagy téteket fogadnak el erre a mérkőzésre, egyrészt azért, mert a Boston College és a Holy Cross hagyományos riválisok voltak, másrészt azért, mert a mérkőzést országos televízió közvetítette. A Holy Cross volt a favorit, és a tervnek megfelelően arra fogadtak, hogy a hétpontos különbségnél nagyobb különbséggel fog nyerni. A Holy Cross végül csak két ponttal nyert, mivel Cobb az utolsó percben nyolc pontot dobott, amivel az Eagles közel került, és minden érintett jelentős összeget veszített. Hill azt állította, hogy akkoriban ő és Burke a televízióban nézték a meccset Burke queensi otthonában, és Burke dühében, hogy 50 000 dollárt (ma 176 100 dollár) veszített, átdöfte a lábát a televízión. Hill elmondta: “Azt akarta, hogy repüljek fel Bostonba. Végül nem történt semmi. Jimmy azt mondta, hogy vége. Nem akart többé ezekkel a gyerekekkel foglalkozni”. A terv így sikertelenül ért véget.
A Boston College kosárlabdacsapata 22-9-es mérleggel zárta az 1978-79-es szezont. Nem világos, hogy mennyi pénzt fizettek a pontrablós rendszerben részt vevő játékosoknak. Hill állítólag több mint 100.000 dollárt (ma 352.300 dollár), a magasabban jegyzett fogadók pedig állítólag akár 250.000 dollárt (ma 880.700 dollár) is kaszáltak.