177. szám: Carnegie és Rockefeller

Ma két gazdag emberrel találkozunk. A Houstoni Egyetem Mérnöki Főiskolája mutatja be ezt a sorozatot a civilizációnkat működtető gépekről és azokról az emberekről, akiknek találékonysága létrehozta őket.

Amerika ipari hatalommá válása a 19. század végén két anyagon – az olajon és a vason – alapult. És két ember játszott nagy szerepet ezen anyagok biztosításában.

Andrew Carnegie 1835-ben született Skóciában, és a családja Pennsylvaniába költözött, amikor a fiatal Andrew tizenhárom éves volt. John D. Rockefeller négy évvel később született New York állam északi részén — egy kereskedő fiaként, aki hatéves korában Clevelandbe költözött.

Carnegie korai munkahelyei gyakorlatilag feltérképezték a 19. századi Amerika technológiai felemelkedését. Volt fonófiú egy textilgyárban, távírókezelő, mozdonyvezető. Aztán a vasútnál és az olajkutaknál dolgozott. De 38 éves korában megalapította a Keystone Vasműveket, és 1901-ig ott is maradt. Addigra a Keystone Ironból U.S. Steel lett, és Andrew Carnegie a világ egyik leggazdagabb embere lett.

John D. Rockefeller 20 évesen szállt be az üzleti életbe, és mellékállásban felvette az első olajkutat. Hamarosan belátta, hogy ez volt a megfelelő ló, amit meg kellett lovagolnia. Még mielőtt az autók és a repülőgépek súlyos igényt támasztottak volna az olajra, az már elkezdte felváltani a szenet az energiaiparban.

Carnegie és Rockefeller – mindketten elképesztően gazdagok voltak a 20. században – két különböző úton jutottak az adakozáshoz: Még mielőtt elérte volna a csúcspontját, Carnegie azt írta, hogy egy gazdag ember életének két szakaszból kell állnia: először vagyonra tesz szert, majd ezt a vagyont a közjó javítására használja fel. És ő ezt tette. Ő alapította a Carnegie Intézetet, a Tuskegee Intézetet és sok más iskolát. Ő lett a könyvtárak védőszentje. Jótékonysági alapítványokat hozott létre.

Rockefeller viszont akkor kezdett el adakozni, amikor a trösztellenes erők bezárták a Standard Oil Company-t. Ő is mindenféle jótékonysági vállalatokat hozott létre, hogy a felesleges pénzt szétosztogassa. A Chicagói Egyetem létrehozásával kezdte. Bármi is volt az indítéka, Rockefeller a jótékonysági adakozás dinasztiáját hozta létre, amely egészen napjainkig tart.

Természetesen Andrew Carnegie a jobb hős. Elvégre ő is részese volt azoknak a kialakulóban lévő technológiáknak, amelyek országunkat létrehozták. És az adakozása valami mélyen gyökerező elvi magból fakadt. A Rockefeller klán mégis magára öltötte a közszolgálat köpenyét. Politikai vezetőkké és hivatásos adakozókká váltak – egyikük antropológiai kutatást végezve halt meg Új-Guineában.

A pénz felelősséget teremt. Előbb-utóbb rájövünk, hogy csak akkor van tisztességes világunk, amelyben élhetünk, ha a technológiai előrelátásunk által teremtett pénz visszatér a tudás és a szépség növelésére ebben a világban.

John Lienhard vagyok, a Houstoni Egyetemen, ahol a feltaláló elmék működésével foglalkozunk.

(Témazene)