17 Montessori módszer előnyei és hátrányai

A Dr. Maria Montessori által kifejlesztett Montessori-módszer egy gyermekközpontú pedagógiai megközelítés, amely a gyermekek tudományos megfigyelésén alapul, amely a születéstől a felnőttkorig történt. Az elmúlt évszázadban a legkülönbözőbb kultúrákban alkalmazták, és általában sikeres oktatási megközelítésnek tartják.

A Montessori-módszer legfőbb előnye, hogy célja, hogy segítse a gyermekeket a teljesség fogalmának kialakításában. Ahelyett, hogy a nevelésük egy-egy aspektusával foglalkoznának, a saját tempójukban dolgoznak, és úgy tanulnak, ahogyan az nekik a legjobban megfelel. Egyénileg vagy a saját szintjükön lévő kis csoportokkal dolgozhatnak. Ez sok gyermek számára megteremti az önmotiváció alapját.

A Montessori-módszer elsődleges hátránya, hogy valóban több, mint egy oktatási hangsúly. Ez egy életmódbeli hangsúly. A módszer átvétele családi szempontból számos változtatást jelent az otthoni környezetben. Ez akár azt is jelentheti, hogy egy másfajta szülői szemléletmódra kell áttérni, ami kényelmetlen vagy természetesnek tűnhet.

Itt van néhány további előnye és hátránya a Montessori-módszernek, amit érdemes áttekinteni.

Még több előnye a Montessori-módszernek

1. Minden gyermeket egyénre szabottan értékelnek.
A Montessori-módszer nem törődik a szabványosított tesztekkel vagy azzal, hogy a tanulók egész csoportja milyen jól teljesít. A Montessori-módszert alkalmazó tanárok minden egyes gyermeket értékelnek, hogy megállapítsák, hogy történetesen milyen egyéni szükségleteik vannak. Ez a módszer minden gyermeket egyénként – “egyedülálló entitásként” – kezel. Ez a folyamat megkönnyíti a tanárok számára az egyes gyermekek képességeinek azonosítását, hogy a saját tempójukban dolgozhassanak.

2. A tanított tantárgyak szélesebb skálája van.
A Montessori-módszer az egész világra úgy tekint, mint potenciális tanulási lehetőségre. Holisztikus szemszögből vizsgálják a különböző témákat, beleértve a tudományt, a történelmet és a földrajzot. A Montessori-módszerben több időt töltenek a szabadban, és több gyakorlati projektet fejeznek be ebben a megközelítésben. Cserébe a gyerekek elfoglaltak maradnak, kevesebb a zavaró tényező, és lehetőségük van arra, hogy többet tanuljanak az őket körülvevő világról.

3. A gyerekek még mindig megtanulják az illemet.
A Montessori-módszerben az illemtanítás módja nagyban különbözik a hagyományos megközelítéstől. A Montessori-módszerben ahelyett, hogy konkrét viselkedésformákra irányítanák a gyerekeket, gyakran instrukciók nélkül, szerepjátékokkal segítik őket abban, hogy megtanulják, hogyan kezeljék a valós élethelyzeteket. Ez magában foglalja a személyes udvariassággal és kegyességgel kapcsolatos készségeket, például azt, hogyan kell visszautasítani egy meghívást anélkül, hogy megbántanánk valakinek az érzéseit.

4. Ez egy több életkorú tanulási környezet.
Noha a Montessori-módszer az óvodákban vált népszerűvé, ez egy olyan oktatási megközelítés, amely az idősebb gyerekeket is bevonhatja. Ezen a megközelítésen belül számos lehetőség van a vezetői készségek, a világos kommunikációs készségek, a szociális és érzelmi készségek, sőt a szakmai készségek fejlesztésére is. Amikor több korosztályt egyesítenek csoportos keretek között, az idősebb gyermekek tapasztalatai gyakran fokozhatják a fiatalabb gyermekek tanulási folyamatait.

5. Ez egy közösségi alapú oktatási megközelítés.
A Montessori-módszerrel tanuló gyermekek gyakran elköteleződnek a közösségük mellett. Rövid kirándulásokat tesznek, hogy felfedezzék a helyi vállalkozásokat, osztályfoglalkozásokat tartanak egy parkban, vagy sétálnak egy kicsit, hogy mozogjanak. Az ezt a megközelítést alkalmazó iskolák igen aktívak a közösségi szolgálati projektekben is, különösen, ha idősebb diákok is részt vesznek a programban.

6. Ez egy olyan tanulási módszer, amely a kíváncsiságon alapul.
A modern oktatás számos formája előírja a diákoknak, hogy milyen fogalmakat kell megtanulniuk. Az Egyesült Államokban a szabványosított tesztek megjelenésével ez ahhoz az elképzeléshez vezetett, hogy a tanároknak “tesztre kell tanítaniuk”, hogy biztosítsák, hogy a diákok megtanulják az előírt tantárgyakat. Az ilyen környezetben a gyerekek unatkozni kezdenek, mert a kíváncsiságukat nem kötik le. A Montessori-módszer egyetért azzal, hogy vannak szükséges fogalmak, amelyeket meg kell tanulni, de a gyermek kíváncsiságát a tanulás ugyanolyan fontos összetevőjeként kezeli.

7. A feladatlapok helyett projekteket várjunk el.
A Montessori-módszer ösztönzi a memorizálást, de a személyes tapasztalatok szempontjából. A munkalapok kitöltésének gondolatát ebben az oktatási megközelítésben ritkán használják ki. Ritkán vannak olyan listák, amelyeket memorizálni kell. A tanulókat ehelyett arra ösztönzik, hogy a tanulást a befejezendő projektek alapján végezzék el. Ez lehetővé teszi a tanulók számára, hogy azonosítsák természetes szerepüket a csoportban, dolgozzanak a szociális és érzelmi jólétükön, és számos további előnnyel jár.

8. A házi feladat ritkaság a Montessori-módszerben.
Noha vannak olyan programok, amelyek házi feladatot küldenek a tanulókkal, ez nem egy tipikus házi feladat. A tanulóknak naplót kell vezetniük az érzéseikről, projektfeladatokat kell elvégezniük, vagy valami újat kell felfedezniük a környezetükről. Ismétlődő, megoldandó feladatok hazaküldése, mint például gyakorló helyesírási tesztek vagy matematikai feladatlapok, soha nem része ennek az oktatási megközelítésnek, bármilyen korú tanulók számára.

Még több ellenérv a Montessori-módszerrel kapcsolatban

1. Nehéz lehet matematikát tanulni ezzel a módszerrel.
Bár néhány tantárgy természetesen alkalmas a Montessori-módszer alkalmazására, a matematika nem tartozik közéjük. A matematika egy olyan nyelv, amely meghatározott tényeken és szabályokon alapul. Ha 1+1 a feladat, akkor tudjuk, hogy a válasznak “2-nek” kell lennie. A Montessori-módszer felépítése azt sugallja, hogy a válasz az lehet, aminek a gyermek számára abban a pillanatban lennie kell. Más szóval, egy szélsőséges példával élve, 1+1 egyenlő lehet “Pizza.”

2. Minimalizálhatja a barátságok fontosságát.
A Montessori-módszer kis csoportokat ösztönöz, így azok a diákok, akik ezzel az oktatási megközelítéssel foglalkoznak, gyakran mindig ugyanazokkal a gyerekekkel vannak együtt. Bár ez életre szóló barátságokhoz vezethet, ugyanakkor minimalizálhatja e kapcsolatok fontosságát. A kialakult barátságokat az oktatási folyamat részének tekinthetik, ahelyett, hogy az élet szociális összetevőjének tekintenék. Néhány tanuló számára ez a folyamat megnehezítheti a kapcsolatok kialakítását a jövőben.

3. Nehéz lehet más iskolatípusokhoz alkalmazkodni.
Amikor egy tanuló találkozik a Montessori-módszerrel, nehéz lehet számára a hagyományos iskolai oktatás merev struktúráihoz alkalmazkodni. Sok diák, aki több mint 3 évet töltött a Montessori-módszerben, úgy találja, hogy a hagyományos iskolák bizonyos szabályaival és elvárásaival küzd. Hozzászoktak ahhoz, hogy a világot gyakorlatias megközelítéssel fedezzék fel. Egy osztályteremben ülni, a világot tankönyveken és előadásokon keresztül felfedezni számukra idegen fogalom, amitől kényelmetlenül érzik magukat.”

4. Nem minden diák alkalmazkodik a “kegyelem” koncepcióhoz.
A nehéz családi környezetből érkező tanulók általában nehezen viselik a Montessori szemléletet. Természetes ösztönük a kapcsolatok kialakításakor az, hogy uralkodni akarnak rajtuk. Mivel a megközelítés a kapcsolatfejlesztés gyakorlatias módszerét követeli meg, egyes gyerekek hajlamosak túl komolyan venni ezt az elképzelést. Azok a gyerekek, akik zsarnokoskodnak, hajlamosak arra, hogy ebben a környezetben kevesebb gátat szabjanak a viselkedésüknek, ehelyett arra támaszkodnak, hogy a megcélzott gyerek álljon ki magáért.

5. A tanulónak meg kell tanulnia az önmotivációt ahhoz, hogy sikeres legyen.”
A Montessori-módszerben a tanulóknak általában van egy természetes kíváncsiságuk, ami bizonyos tantárgyak felé tereli őket. A “rendszerint” nem jelent garanciát. Lesznek olyan tanulók ebben az oktatási megközelítésben, akiket az motivál, hogy egész nap tévét nézzenek, videojátékokkal játsszanak, vagy egész nap kimenjenek a játszótérre játszani. A nyelvtanulás vagy a matematikai feladatok megoldásának gondolata egyáltalán nem érdekli őket. Némi közvetlen beavatkozás nélkül az ilyen tanulók kieshetnek a képességeikből, és idősebb korukban hátrányos helyzetbe kerülhetnek a szakmai pályafutásuk során.

6. Nem minden közösségben van Montessori-iskola.
Noha a Montessori-megközelítés elterjedt, nem minden közösségben érhető el. Nem minden állami iskolai körzetben van Montessori lehetőség. Egyes közösségekben csak magániskolák kínálják ezt a lehetőséget, és van, ahol nincs is. Akárhogy is, a szülőket arra kérik, hogy jobban vegyenek részt az oktatási folyamatban, beleértve a diákok szállítását is. A szülő munkarendjétől függően előfordulhat, hogy az iskolakörzet kéréseinek a szülők nem tudnak eleget tenni.

7. Bármelyik iskola állíthatja magáról, hogy Montessori iskola.
A “Montessori” kifejezésre nincsenek korlátozások. Nincsenek konkrét meghatározások vagy irányelvek, amelyeknek meg kell felelni ahhoz, hogy ezt az elnevezést használhassuk. Ez azt jelenti, hogy bármelyik iskola nevezheti magát Montessori-iskolának. Ez azt jelenti, hogy minden szülőn múlik, hogy kellő körültekintéssel végezze el annak megállapítását, hogy az iskola megfelel-e a gyermeke igényeinek. Még így is néha nehéz lehet hiteles tanárt találni.

A Montessori-módszer alkalmazásának előnyeit és hátrányait mindig is hevesen fogják vitatni. Egyes szülők esküsznek erre az oktatási módszerre, míg mások úgy érzik, hogy ez visszavesz a tanulási folyamatból, és hátrányos helyzetbe hozza a gyermeküket. Itt nincs “helyes” vagy “helytelen” válasz. Az oktatásnak egyénre szabott megközelítésnek kell lennie, és a diákokat olyan programba kell beiskolázni, amely következetes hatékonysággal felel meg jelenlegi és jövőbeli igényeiknek.”