Az életed megváltoztatásához nagyon könnyű azonosítani, hogy mit kell tenned. Annyira nehéz elfogadni, hogy mit kell elengedned, milyen gyomokat kell kitépned, hogy az életed talaja újra szabad és termékeny legyen.
Az emberek az időt, az energiát és a mentális teret sok mindennel analógítják, de gondolhatsz rájuk úgy is, mint egy dobozra. Ezek végesek. Bármennyire is szeretnéd, hogy másképp legyen, csak ennyi hely áll rendelkezésre. Egy életben csak ennyi mindent tehetsz. Nem fér bele minden.
Kötelességünk, hogy gondosan megválasszuk, mire akarjuk fordítani az energiánkat. A legtöbb ember externalizálja az irányítás helyét, attól tartva, hogy a körülmények vagy mások cselekedetei határozzák meg az életüket, holott ez valójában a jellemük minőségétől függ. Nem attól, hogy mi történik, hanem attól, hogy hogyan reagálsz. Nem az, ami van, hanem az, hogy mit teszel belőle.
Ha meg akarod változtatni az életedet – hogy azzá válj, akivé tudod, hogy lenni akarsz és akinek lenned kell -, akkor nem csak elsajátítani, művelni és tökéletesíteni kell. Választanod kell. El kell engedned. Hajlandónak kell lenned elveszíteni…
A büszkeséged
“A büszkeség által mindig becsapjuk magunkat. De mélyen az átlagos lelkiismeret felszíne alatt egy csendes, kicsi hang azt mondja nekünk, hogy valami nincs rendben. ” – C. G. Jung
Az életed megváltoztatásához be kell ismerned, hogy mi nem működik. Meg kell aláznod magad. Segítséget kell kérned. Tanulnod kell, és el kell fogadnod. Az egód védeni fogja a jelenlegi körülményeidet, de nem engedheted, hogy a szégyen múló érzése háttérbe szorítsa az értelmet. Nem élheted le az életed hátralévő részét úgy, ahogy vagy, csak azért, mert túl büszke vagy ahhoz, hogy beismerd, valami nincs rendben.”
Emocionális mankóid
“A bátorság a félelem érzése, nem a félelemtől való megszabadulás, és cselekvés a félelemmel szemben”. – Roy T. Bennett
Tudod, miért nem változtattál még az életeden, miért ragadtál meg, miért stagnálsz, és miért keresel még mindig kifogásokat? Mert érzelmi mankókra támaszkodsz. A kicsiben maradás, a félelem, a kontroll alatt maradás és a cselekvés megtagadása mind annak a tünetei, hogy nem akarod elveszíteni azt, ami megszokott, ismert és megbízható.”
A kerülési technikáid
“Én, akinek már nincs vesztenivalója, a reflektorfényben tervezem a nagy bosszúmat. Adj nekem erőszakos bosszúfantáziákat, mint megküzdési mechanizmust.” – Chuck Palahniuk
Bármit is teszel, hogy elzsibbaszd a kínzó érzést, hogy valami nincs rendben – legyen az evés, ivás, szex, bármi -, nem tudod tovább eltolni ezt az érzést. Nem azért van itt, hogy feleslegesen kínozzon, hanem azért, hogy tájékoztasson. Azért van itt, hogy tanítson. Az első lépés a megküzdési mechanizmusok eltávolítása. A második az, hogy meghallgatod.”
A hedonizmusod
“Az élvezetek soha nem fognak minket egésszé tenni.” — Eric Greitens
Ellene szól, de álmaid életét élni nagyon ritkán jár azzal, hogy megfelelj az impulzív vágyaidnak. Valójában a mélyen kiteljesedett és vadul sikeres emberek megértik, hogy az élvezetek hajszolása zsákutca, olyan út, amely zűrzavarhoz, betegséghez és lustasághoz vezet.”
A komfortzónád
“A komfortzóna olyan pszichológiai állapot, amelyben az ember ismerősnek, biztonságosnak, nyugodtnak és biztosnak érzi magát. Soha nem változtatod meg az életedet, amíg ki nem lépsz a komfortzónádból; a változás a komfortzónád végén kezdődik.” – Roy T. Bennett
A komfortzónád elhagyása nem olyan egyszerű, mint kihívni magadat, hogy időnként egy kicsit kényelmetlenül érezd magad. A valóságban inkább arról van szó, hogy belelépsz egy új életbe, amelyben minden ismeretlen, minden lehetséges és minden félelmetes. Amikor valóban kilépsz a komfortzónádból, egy új életbe lépsz, és az ismétlés és az idő múlásával ez lesz az új ismerős érzésed. Mindig légy tudatában annak, hogy mihez kondicionálod magad, hogy kényelmesnek érezd magad.”
Az 5 éves terved
“A jövő elképzelése egyfajta nosztalgia. Egész életedben a labirintusban ragadsz, és azon gondolkodsz, hogy egy nap majd kiszabadulsz belőle, és milyen fantasztikus lesz, és ennek a jövőnek az elképzelése tartja benned a lelket, de sosem teszed meg. Csak arra használod a jövőt, hogy elmenekülj a jelenből.” — John Green
Ha tudod, hová vezet az utad, az valószínűleg azért van, mert valaki másét követed. Ha valóban a saját feltételeid szerint élsz, akkor előrevetítheted, de nem feltételezheted, hogy tudod, mit hoz a következő néhány év. Lehet, hogy még azt sem tudod, mit hoz a következő 6 hónap. De azt gondolni, hogy pontosan tudhatod, hová vezet az életed néhány év múlva, amúgy is illúzió. Tégy magadnak egy szívességet, és törd össze, amíg lehet.”
A nyugalmad
“A nyugalom az instabilitás uralkodója.” – Lao-ce
Ha meg akarod változtatni az életed, sírnod kell. Sokat kell sírnod. Ki kell mutatnod az érzelmeidet. Ki kell majd menned reggel 7-kor a házból ugyanabban a flanelingben, amiben aludtál, mert a kreativitás villámcsapása lecsapott, és van egy üzenet, amit ki kell adnod. Bizonytalannak kell lenned. Hitelesnek kell lenned. Fel kell cserélned azt az elvárást, hogy mindig higgadtnak kell lenned, arra a felismerésre, hogy őszintének kell lenned.”
Az elismerés szükségessége
“Tedd porózussá az egódat. Az akarat kevéssé fontos, a panaszkodás semmi, a hírnév semmi. A nyitottság, a türelem, a befogadókészség, a magány a minden.” – Rainer Maria Rilke
Azt kell tenned, amit akkor is hajlandó vagy megtenni, ha senki sem tapsol neked. Ez az igazi lakmuszpapír: ha taps nélkül is hajlandó vagy megtenni, akkor jó okokból teszed. Egy nap talán eljön az elismerés. Nem fog számítani. Nem ez a végcél.”
Bosszúvágy
“A harag azoknak való, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy tartoznak nekik valamivel; a megbocsátás viszont azoknak való, akik elég tartalmasak ahhoz, hogy továbblépjenek.”” – Criss Jami
Itt az ideje, hogy véget vess annak a gondolatnak, hogy az életed lehet az irigység és a büszkeség forrása, egy módja annak, hogy odaszúrj azoknak a gyerekeknek, akik terrorizáltak, és azoknak a társaidnak, akik alábecsültek téged. Itt az ideje, hogy ne arra a reményre építsd az életedet, hogy bosszút állj mindazokon, akik bántottak téged. Ha ez a gondolkodásmódod, akkor aszerint hozol döntéseket, hogy mit képzelsz, mit érzékelnének mások. Ez csak illúzió az illúzión. Ráadásul az, hogy boldogan és jól élsz, valójában a legjobb bosszú, nem kis részben azért, mert többé nem próbálsz bizonyítani semmit.”
Belső démonjaidnak való engedelmesség
“A démonjaid csak önmagad olyan részei, amelyeket még nem tanultál meg szeretni.”
Az érdekes dolog azzal kapcsolatban, ahogy belső démonaink kísértenek minket, az, hogy amikor megtesszük, amit kérnek, elhallgatnak. Amikor azt tesszük, ami iránt viszketést érzünk, és mégis tudjuk, hogy végül tönkretesz minket, egy szempillantásnyi időre elégedettek vagyunk. És mégis, végül rájövünk, hogy ha továbbra is engedelmeskedünk ezeknek az impulzusoknak, akkor a legrosszabb félelmeink válnak valóra, mert valóra váltjuk őket. Azoknak az embereknek a héjává válunk, akiknek szántuk magunkat. Legsötétebb késztetéseink legyőzése nem arról szól, hogy egyszerűen ellenállunk nekik, hanem arról, hogy képesek vagyunk hangosan meghallani őket, és másképp dönteni.”
Bizonyosság
“Ha az ember bizonyosságokkal akar kezdeni, kételyekkel fog végezni; de ha megelégszik azzal, hogy kételyekkel kezd, bizonyosságokkal fog végezni.” – Francis Bacon
Az életben nincsenek biztos döntések, csak olyan utak vannak, amelyeket már annyiszor végigjártak, hogy azok, akik eljutottak a végéig, visszatérhetnek és elmondhatják: ez az út – az egyetlen út. Amit nem vesznek észre, hogy valaki más életét élni, cserébe azért, hogy soha ne érezzék, hogy “félnek”, nem is élet. A bizonyosság a legmagasabb rendű illúzió: az életben semmi sem garantált, ezért az az érdekünk, hogy azt tegyük, ami nem a legkevésbé kockázatos, hanem a legérdemesebb.”
A régi elképzelésed arról, hogy milyen lenne az életed
“Bármit is keresel, nem abban a formában fog eljönni, ahogyan várod”.
– Haruki Murakami
Azt hitted, tudod, milyen lesz a felnőtt életed. Fantáziáltál róla, vártad, bíztál benne, hogy úgy alakul, ahogy elképzelted. Aztán eljutottál oda, és nem voltál boldog. Azért, mert az elképzeléseid a jövőbeli életedről egy fiatal, naiv, fejletlen emberből származtak. Ha most megpróbálod őket valóra váltani, az visszalépés. El kell engedned őket.”
A ragaszkodásod ahhoz, hogy azzá válj, akinek gondoltad magad, hogy lenned kellene
“Az embereket nem a kiválóságuk csúcsa alapján kell megítélnünk; hanem a távolság alapján, amit megtettek attól a ponttól, ahonnan elindultak”. – Henry Ward Beecher
Mint ahogy a jövőbeli életedről alkotott elképzeléseid, úgy mindenkinek vannak elképzelései arról, hogy milyen lesz a jövőbeli énje: hogyan fog kinézni, milyen korban ér majd el ezt és ezt a dolgot. De te nem tartozol semmivel a múltbeli énednek. Csak azzal tartozol most magadnak, hogy azzá válj, aki alapvetően vagy. Ehhez először is el kell engedned, hogy állandóan megpróbálj olyasvalaki lenni, aki nem vagy, nem azért, mert valaki más ezt akarja neked, hanem mert azt hitted, hogy ez az egyetlen módja az életnek.