10 dolog, amit meg kell tenned, mielőtt elhagyod a templomodat

By: Jeffrey Johnson

Soha nem helyes elhagyni az egyházadat? “Hagyjátok el a hajót!” – ezt a tanácsot kellene adni minden kereszténynek, aki olyan egyházban marad, amely kompromisszumot köt az evangélium alapvető igazságaival és elfogadja a deviáns életmódot. Fussatok és vissza se nézzetek! Meneküljetek, nehogy ti is részt vegyetek a kárhozatukban. Ilyen helyzetekben nem kell habozni, hogy ilyen tanácsot adjunk.”

Új gyülekezetet kellene keresnünk, ha egy olyan kereső-érzékeny és emberközpontú gyülekezethez tartoznánk, amely jobban aggódik amiatt, hogy a világnak eladja magát, mint hogy Istennek tetsző legyen és az igazságot tanítsa. Mindannyiunknak arra kellene törekednünk, hogy megtaláljuk a lehető legjobb egyházat – a mi lelkünkről van szó -, nem is beszélve a házastársunk és a gyermekeink lelkéről.”

Az a kérdés azonban, hogy mikor kell elhagynunk egy egyházat, nem mindig könnyen megválaszolható. Sőt, sok esetben hihetetlenül nehéz. Ahogyan nem bölcs dolog tanácsot adni anélkül, hogy a történet mindkét oldalát meghallgatnánk, úgy nem bölcs dolog azt tanácsolni valakinek, hogy lépjen ki egy gyülekezetből anélkül, hogy elegendő információval rendelkeznénk a helyzetről. Ez a veszélye annak, ha arról írunk cikket, hogy mikor van itt az ideje elhagyni a gyülekezetet. Az általános tanácsok széles körben alkalmazhatóak lehetnek, de az ilyen tanácsokat gyakran olyan módon használják fel, amire eredetileg nem gondoltak. És amikor az emberek már meghozták a döntésüket egy kérdésben, az ilyen tanácsokat gyakran úgy illesztik be, hogy egyetértsenek a döntésükkel.

Ezek a veszélyek miatt gyakran az a legjobb, ha átfogalmazzuk a kérdést. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: “Mikor kell elhagyni egy gyülekezetet?”. Talán jobb lenne azt kérdezni: “Hogyan hagyjunk el egy gyülekezetet?”. Talán ha nem tudunk egy gyülekezetet a megfelelő módon elhagyni, akkor Istennek tetszőbb lenne, ha egyáltalán nem hagynánk el. Mivel egy gyülekezetet nem szabad könnyelműen elhagyni, van néhány dolog, amit fel kell tennünk magunknak, mielőtt ilyen döntést hozunk. Biztos vagyok benne, hogy több kérdés is van, amit fel kellene tennünk magunknak, de íme tíz, amire igyekeznünk kell őszintén válaszolni, mielőtt a távozás mellett döntünk:

Tanulmányoztad már az egészséges gyülekezet jegyeit?

Amint ahogy sok hitvalló keresztény rossz okokból dönt úgy, hogy belép egy gyülekezetbe, sok hitvalló keresztény rossz okokból dönt úgy, hogy elhagyja azt. Feltételezem, hogy az olyan egyházak, amelyek kávézással és más hasonló kényelmi szolgáltatásokkal igyekeznek vonzani az embereket, ne lepődjenek meg túlságosan, amikor ugyanezek az emberek azért távoznak, mert már nem elégedettek ezekkel a kényelmi szolgáltatásokkal. Bár még soha nem hallottam olyanról, hogy valaki azért hagyott volna el egy gyülekezetet, mert nem a megfelelő kávémárkát szolgálják fel, hallottam már olyanról, aki azért hagyott el egy gyülekezetet, mert nem volt a kívánt korosztályhoz kapcsolódó szolgálat, vagy mert a gyülekezetben nem volt elég nagy a szinglik száma. Tragikus, hogy az emberek nem bibliai kérdések alapján lépnek be és lépnek ki egyházakból. Még tragikusabb, amikor az emberek egy egészséges gyülekezetet hagynak el egy nem bibliai kérdés miatt, hogy aztán egy egészségtelen gyülekezethez csatlakozzanak, mert ott jobb kávét szolgálnak fel. Lehet, hogy élvezik a nagyobb “közösséget”, de nem veszik észre, hogy a doktrinális prédikációt elcserélték jó érzésű motivációs beszédekre. Nekünk azonban nem aszerint kell értékelnünk a gyülekezeteinket, hogy mi fontos nekünk, hanem hogy mi fontos Istennek.

Azt tanácsolom mindenkinek, aki azon gondolkodik, hogy elhagyjon egy gyülekezetet, hogy először is tanulmányozza, mi teszi az egészséges gyülekezetet. Ismerje a Szentírást elég jól ahhoz, hogy megválaszolja az olyan alapvető kérdéseket, mint például:

Mi az egyház?

Mi a gyülekezet küldetése és célja?

Hogyan kell irányítani az egyházat?

Milyen kötelezettségeim vannak a helyi gyülekezettel szemben?

Hogyan kell a gyülekezetnek Istent imádnia?

A kérdésekre adott válaszok segítenek az egyes gyülekezeteink megfelelő értékelésében. Segítenek abban is, hogy megakadályozzuk, hogy rossz okokból hagyjunk el egy gyülekezetet. Az ekkleziológia (az egyházról szóló tanítás) tanulmányozásához segítségül ajánlom Mark Dever 9 Marks of a Healthy Church (Az egészséges egyház 9 jegye) című könyvét és az én könyvemet, A gyülekezet: Her Nature, Authority, Purpose, and Worship.”

Have You Committed to Be Active and Faithful Members?

Mielőtt kilépsz egy gyülekezetből, győződj meg róla, hogy nem azért, mert rosszul ítéled meg az egyháztagságot. Attól tartok, hogy sokan az elkötelezettség hiánya miatt ugrálnak néhány évente egyik gyülekezetből a másikba. Sokan úgy tekintenek az egyházra, mint a kedvenc éttermükre – bemennek, jóllaknak, és elkötelezettség nélkül távoznak.

El kell ismernünk, hogy azok számára, akik Krisztus követőinek vallják magukat, az egyháztagság kötelező. Azt a parancsot kaptuk, hogy engedelmeskedjünk a véneknek (Zsidók 13:17), ne hagyjuk el a helyi gyülekezetet (Zsidók 10:25), és jöjjünk össze a szentekkel az úrvacsora megtartására (1Korinthus 11:20). A Szentírás arra is tanít bennünket, hogyan viselkedjünk Isten házában, amely a gyülekezet (1Tim 3:14-15).

Az e parancsolatoknak való engedetlenség a keresztény számára nem lehetséges. Normális körülmények között kötelesek vagyunk csatlakozni egy gyülekezethez, és utána aktívak és hűségesek lenni ahhoz a gyülekezethez. A hívőket Isten arra utasítja, hogy bizonyos feladatokat lássanak el a gyülekezetben. A hívők számára nem az a kérdés, hogy elkötelezzük-e magunkat egy gyülekezet mellett, hanem az, hogy melyik gyülekezet szolgálatára kötelezzük el magunkat?

A megfigyeléseim szerint egyesek gyorsan kilépnek egy gyülekezetből, mert nem bánják, hogy meghatározatlan ideig az egyházak között maradnak. Otthon maradni és hétről hétre online prédikációkat hallgatni nem okoz nekik problémát. A puritánok azonban úgy gondolták, hogy a keresztényeknek soha nem szabadna nem egy gyülekezet tagjainak lenniük, még rövid ideig sem. Amikor például a tagok elköltöztek Bedfordból egy másik helyre, John Bunyan továbbra is pásztorolta és felügyelte őket, amíg hivatalosan nem csatlakoztak egy új gyülekezethez.

Az egyháztagság iránti ilyen elkötelezettség manapság ritka. Úgy tűnik, minél kevésbé elkötelezett valaki az egyháztagság iránt, annál könnyebben hagyja el a gyülekezetet. De mindannyian arra vagyunk elhívva, hogy hűséges és elkötelezett tagjai legyünk egy helyi testületnek. Nem kaptuk meg azt a szabadságot, hogy a gyülekezeti tagságot választhatónak gondoljuk.

Ezért, mielőtt elhagysz egy gyülekezetet, vizsgáld meg, mennyire vagy elkötelezett a helyi gyülekezet iránt.

Fontos számodra a gyülekezeti tagság?

Az egyházhoz aktív és hűséges voltál?

Bevonták-e Önt a gyülekezet életébe?

Ha nem, akkor lehet, hogy nem az egyház a probléma. Próbálj meg alacsony elkötelezettséggel házas maradni. Képzeld el egy olyan kapcsolat nyomorúságát, amelyben az egyik fél nem hajlandó elnézni a hibákat vagy feldolgozni a nézeteltéréseket. Az elkötelezettség fontos az egyháztagsághoz és a házassághoz is. Röviden, mielőtt úgy döntesz, hogy elhagysz egy gyülekezetet, győződj meg róla, hogy nem látod bűnösen alacsonynak a tagságot.”

Biztos vagy benne, hogy nincs alávetettségi problémád?

Feltételezem, senki sem szereti beismerni, hogy alávetettségi problémája van. De gyakorlatilag beismerhetjük, hogy nem mindig könnyű benyújtani. Az egy dolog, hogy alávetjük magunkat olyan dolgoknak, amiket szeretünk, de nem olyan szórakoztató alávetni magunkat olyan dolgoknak, amiket nem szeretünk. Egyszer hallottam egy idősebb férfiról, aki az egyetlen ellenző hangja volt annak, hogy a gyülekezet új zongorát vásároljon. Úgy gondolta, hogy a gyülekezet pénzét máshol bölcsebben is el lehetne költeni. Az adott körülmények között talán igaza volt az ítéletében. De miután a gyülekezet úgy döntött, hogy továbblép a vásárlással, ahelyett, hogy dühös lett volna és elment volna, felállt, elővett némi készpénzt, és elsőként járult hozzá anyagilag az új zongorához. Ez azért volt így, mert tudta, hogyan kell alávetni magát olyan döntéseknek, amelyek nem tetszettek neki. Ez azért volt, mert a gyülekezet egységét fontosabbnak tartotta az ilyen döntéseknél.

Noha a lelkiismeretünk egyedül Isten Igéjéhez van kötve, fontos, hogy megtanuljunk alávetni magunkat olyan dolgoknak, amelyekkel nem mindig értünk egyet – például annak, hogy a gyülekezet új zongorát vásároljon. Több kegyelemre van szükség, amikor alávetjük magunkat annak, amit nem tartunk bölcsnek, mint amikor megkapjuk, amit akarunk. Számítanunk kell arra, hogy Isten ilyen kérdésekben próbára tesz minket.

Mindamellett a gyülekezeti tagság nehéz lehet, mert engedelmességet igényel. Arra vagyunk hivatottak, hogy alávessük magunkat a véneknek és egymásnak. A gyülekezethez való csatlakozás, amely a hívők számára kötelező, az alárendelődés aktusa. Alávetjük magunkat, hogy számon kérjenek rajtunk. Alávetjük magunkat a gyülekezet életünk feletti felügyeletének. Alávetjük magunkat annak, hogy a gyülekezeti családunk ellenőrizzen, sőt fegyelmezzen bennünket – olyan emberek, akik ismernek és szeretnek bennünket. Ezért fel kell tennünk magunknak a kérdést, mielőtt meghozzuk a döntést, hogy elhagyunk egy gyülekezetet, hogy van-e alávetettségi problémánk?

Megpróbáltál mindent megtenni a hit egységének megőrzése érdekében?

A gyülekezeti tagság egyik fő felelőssége, hogy a magunk erejéből mindent megtegyünk a Lélek egységének megőrzése érdekében (Ef 4:3). Ez azzal kezdődik, hogy óvjuk elménket és szívünket az önzéstől és a szeretetlenségtől. Persze könnyen lehet, hogy vakok vagyunk saját önzésünkre. És nem nevezzük a Smith kisasszonnyal szembeni ellenszenvünket és a Rick lelkipásztorral szembeni frusztrációnkat az irántuk való szeretet hiányának. De az a szeretet, amely többszörös bűnt takar el másokban, éppen nem olyan erős, mint az önszeretet, amely megkönnyíti számunkra, hogy elnézzük saját hiányosságainkat.

Gyakran mielőtt az emberek fizikailag elhagynának egy gyülekezetet, már mentálisan is elmentek. Nehéz igazolni, hogy egy gyülekezetet egyetlen okból hagynak el, különösen, ha ez az ok csekély. Amikor apró és ellenőrizetlen elégedetlenségek keletkeznek a szívünkben, könnyen elkezdünk mindent negatívan szemlélni. Ez a hozzáállás a Lélek egységének megőrzésére való törekvésünk kudarcát jelenti. Ha egyszer nem sikerül megőriznünk a Lélek egységét a szívünkben és az elménkben, könnyen hibát találunk mindenhol, amíg olyan nyomasztó ügyet nem építünk fel, amely arra késztet bennünket, hogy végleg távozzunk.

Ez azonban megelőzhető lett volna, ha engedelmeskedünk a Szentírásnak, és mindent megteszünk, hogy szeretetben, alázatban és megbocsátásban járjunk (1Kor 13). Mielőtt elhagysz egy gyülekezeti családot, kérdezd meg:

Megtettem-e minden tőlem telhetőt, hogy megőrizzem a Lélek egységét a békesség kötelékében?

A szeretetben és alázatosságban jártam-e?

Megadtam-e az embereknek a kételkedés előnyét?

Tartok-e neheztelést a szívemben?

Gondoltál-e arra, hogy te lehetsz a változás hangja?

Minden gyülekezetben vannak hiányosságok, vakfoltok és problémák. Charles Spurgeon mondta: “Amint megtaláljuk a tökéletes gyülekezetet, abban a pillanatban tökéletlenné válik, amint csatlakozunk hozzá”. Elképesztő például, hogy mennyi probléma volt a korinthusi gyülekezetben. Nem hiszem, hogy szívesen lettem volna tagja egy olyan egyháznak, amely tele van frakciókkal, amelynek tagjai egymást perlik, és amelynek vezetősége eltűri a szexuális bűnöket a tagságon belül. Nem is beszélve az istentiszteleteken uralkodó káoszról. De még mindezen problémák ellenére sem tanácsolta Pál a hűséges tagoknak, hogy távozzanak és alapítsanak új gyülekezetet.

Ő sem nézte el a problémákat. Inkább engedelmességre szólított fel mindenkit. Az engedelmesség minden tag felelőssége. Ha bűnt látunk a gyülekezetben, nem az a felelősségünk, hogy elhagyjuk, hanem hogy foglalkozzunk a problémákkal (Mt 18).

Talán azért engedte meg Isten, hogy mi legyünk azok, akik meglátják a vakfoltokat a gyülekezetben, mert Isten azt akarja, hogy mi legyünk a változás hangjai. Ahelyett, hogy panaszkodnánk, hogy a gyülekezet nem barátságos a látogatókkal szemben, igyekezzünk betölteni a rést azzal, hogy üdvözöljük a látogatókat, amikor belépnek az ajtón. Ha a probléma komolyabb és mélyebben gyökerező, forduljunk a vezetőséghez. Ne feledje azonban, hogy alázatosan, segítőkészen menjen oda.”

Keresett már megbocsátást és kiengesztelődést?

Egy gyülekezetet haraggal elhagyni soha nem jó dolog. Bűn elhagyni egy gyülekezetet anélkül, hogy bűnbánatot és megbocsátást keresnél, bűn. Nem vagyok benne biztos, hogy Eúdiás és Szintyché min veszekedtek, de Pál apostol azt parancsolta nekik, hogy egyezzenek meg (Fil 4:2). Nem lesz szükségünk a Lélek minden gyümölcsére, például a megbocsátásra, a hosszútűrésre és a türelemre, amikor a mennybe jutunk. De a gyülekezetben mindenképpen szükségünk van rájuk. Könnyű lenne szeretni a tökéletes embereket, de arra vagyunk hivatottak, hogy szeressük és sokáig szenvedjünk a tökéletlen emberekkel. Arra vagyunk hivatottak, hogy megbocsássunk nekik, ha rosszat tesznek velünk. Sőt, mielőtt megfelelően imádhatnánk Istent, azt a parancsot kaptuk, hogy hozzuk rendbe a dolgokat azokkal, akik megbántottak minket (Mt 5:24). Ne higgy a hazugságnak, hogy Istennek tetsző új gyülekezetben való imádkozással lehet Istennek tetszeni, ha nem sikerült rendbe hoznod a dolgokat a jelenlegi gyülekezetedben lévő emberekkel.”

Beszéltél már a gyülekezet vezetőségével?

Ezt szem előtt tartva nem kell a hátsó ajtón keresztül elhagyni a gyülekezetet anélkül, hogy bármit is mondanánk a gyülekezet vezetőségének. Ez sajnos állandóan megtörténik. Az emberek belépnek a bejárati ajtón a tagsági osztályon keresztül, hogy aztán a hátsó ajtón távozzanak anélkül, hogy bárkinek is szólnának.

Azt mondják persze, hogy ezt a béke kedvéért teszik, és azért, hogy ne okozzanak bajt. Bár ezek jó indítékok, ez sem nem kedves, sem nem helyes. Természetesen mindent, amit teszünk, igazolni akarunk, és könnyű a saját szemünkben igaznak lenni. De ahogyan nem bölcs dolog ítéletet hozni egy ügyben anélkül, hogy meghallgatnánk a másik oldalt is (Péld 18:17), úgy nem bölcs dolog azt gondolni, hogy jogosnak tartjuk, ha elhagyunk egy gyülekezetet anélkül, hogy meghallgatnánk a vének véleményét. Persze lehet, hogy úgy érezzük, hogy nincs szükségünk a vének bölcsességére (különösen, ha elvesztettük a tiszteletünket irántuk), de lehet, hogy a vének tisztázhatnak valamilyen félreértést, vagy tisztázhatják a helyzetet. És még ha tévednek is, és nekünk van igazunk, nincs joguk megismerni a mi oldalunkat a történetben? Nem kellene, hogy a véneknek lehetőségük legyen arra, hogy foglalkozzanak a vádjainkkal, és szükség esetén megbánják azokat? Röviden, mindent meg kell tennünk, hogy ne lépjünk ki egy gyülekezetből anélkül, hogy a gyülekezet vezetőségét is bevonjuk a folyamatba.”

Kérte már a gyülekezet vezetőségének áldását?

Az egyház vezetőivel való őszinte beszélgetésen túl mindent meg kell tennünk azért, hogy az egyház áldásával távozzunk. Nem ismerek olyan gyülekezetet, amelyik örömmel látja a tagok távozását, de a tagok elvesztésével járó fájdalom nagy része minimalizálható, ha a tagok igyekeznek a gyülekezet áldásával távozni. Ha a gyülekezet nem tud imádkozni és megáldani minket, amikor távozunk, az arra utalhat, hogy a sértett érzéseket és a támadásokat meg kell oldani, mielőtt továbblépünk a következő gyülekezetbe. A helyes módon való távozás azt jelenti, hogy igyekszünk mindent megtenni azért, hogy mindvégig hűséges tagként távozzunk.”

Elgondolkodtál már azon, hogy a fű talán nem zöldebb a másik oldalon?

A hibákat annál könnyebb észrevenni, minél közelebb állunk valamihez. Távolabbról minden (Istenen kívül) szebbnek tűnik. A saját gyülekezetünk következetlenségeit és hiányosságait gyakran azért látjuk, mert olyan közel vagyunk a helyzethez. Lehet, hogy megtévesztenek bennünket, és azt hisszük, hogy az út mentén lévő gyülekezet jobbnak tűnik, csakhogy kiderül, hogy még mélyebb problémákkal küzd. Vigyázzunk, nehogy egy tökéletlen gyülekezetet elhagyva azt találjuk, hogy nincs más hely, ahová mehetnénk. Egy tökéletlen gyülekezet jobb, mintha nem lenne gyülekezet. Hónapokig és évekig vándorolni és különböző gyülekezeteket látogatni nem egészséges. Lehet, hogy az általunk ismert problémák csak kicsik azokhoz a mély problémákhoz képest, amelyek egy gyülekezeti otthon elvesztéséből fakadnak.”

Imádkoztál már erről?

A gyülekezet elhagyása miatt imádkozni létfontosságú. Mindenben, amit teszünk, tiszta lelkiismerettel kell lennünk Isten előtt – különösen, amikor egy gyülekezet elhagyásáról van szó. De miközben imádkozunk, kérjük az Urat, hogy segítsen nekünk engedelmeskedni a Szentírás összes “egymás” parancsolatának. Imádkozzunk isteni segítségért a testvérek szeretetében. Kérjük az Urat, hogy segítsen nekünk úgy távozni, hogy ne legyen keserűség, neheztelés vagy bármiféle kegyetlenség a szívünkben. Kérjük az Urat, hogy áldja meg a gyülekezetet, amelyet elhagyunk, és vezessen minket abban a gyülekezetben, amelyhez csatlakozni szeretnénk.”

Következtetés

A gyülekezeti családtól való elválásnak fájdalmasnak kell lennie. Nehéznek kell lennie. Az elkötelezettség megmaradásának kellene az alaphelyzetünknek lennie. Lehet, hogy itt az ideje elhagyni egy gyülekezetet, de győződjünk meg róla, hogy a megfelelő módon távozunk. Ha nem tudunk tiszta lelkiismerettel távozni, akkor lehet, hogy maradnunk kell.”