Az élelmiszerekben található ösztrogénekről úgy gondolják, hogy negatív szerepet játszanak az emberi reproduktív egészségben, de a kutatók még nem biztosak a kettő közötti pontos kapcsolatban. Az egyik aggodalomra okot adó terület a szarvasmarhatej, amelyről ismert, hogy természetes módon előforduló ösztrogéneket tartalmaz. Bonyolítja a helyzetet, hogy a méhlepényben történő termelés miatt a tehén vemhessége esetén a tej ösztrogénszintje megemelkedik. Jelenleg a teheneket általában 60 nappal a várható ellés előtt fejik, ami azt jelenti, hogy a vemhesség harmadik harmadában lévő tehenek teje akár 20-szor több ösztrogént tartalmazhat, mint a nem vemhes tehenek teje.
A tejben lévő ösztrogének és a vér ösztrogénszintje közötti kapcsolat jobb megértése érdekében a szlovéniai Ljubljanai Egyetem kutatócsoportja megvizsgálta, hogy a tej különböző ösztrogénszintjei milyen hatással vannak a felnőtt egerekre. “Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük, vajon az ismert dózisú ösztrogéneket (mind a természetben előforduló, mind a 100 és 1000-szer magasabb koncentrációban hozzáadott) tartalmazó tej fogyasztása befolyásolja-e a vér hormonszintjét és az egerek szaporodási szerveit” – magyarázta Tomaz Snoj, vezető társszerző, DVM, PhD, a Ljubljanai Egyetem Állatorvosi Karának Preklinikai Tudományok Intézete, Ljubljana, Szlovénia.
Konkrétan azt vizsgálták, hogy a tejben lévő ösztrogének különböző koncentrációi hogyan befolyásolják az egereknél a következő paramétereket: a természetes ösztron (E1) és a 17β-ösztradiol (E2) plazmaszintje; a méh súlya nőstényeknél; és a tesztoszteronszint, a herék súlya és az ondóhólyag súlya hímeknél. A három vizsgált E1- és E2-szint a vemhes tehénből származó natív tejhez hasonló koncentráció volt (0,093 ng/ml az E1 és 0,065 ng/ml az E2 esetében), a hozzáadott 10 ng/ml E1-et és E2-t tartalmazó tej, és végül a hozzáadott 100 ng/ml E1-et és E2-t tartalmazó tej.
A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a vemhes tehénből származó tej fogyasztása nem emelte az E1 és E2 plazmaszintjét egerekben. Nem befolyásolta a vizsgált nemi szervek súlyát sem a hím, sem a nőstény egereknél. Ugyanezeket az eredményeket találták a további 10 ng/ml E1-et és E2-t tartalmazó tej esetében is; a kutatók azonban megállapították, hogy amikor a koncentrációt 100 ng/ml-re emelték, az egereknél hatások jelentkeztek. “Mindkét nemnél emelkedett plazma-ösztrogénszintet, a nőstényeknél megnövekedett méhsúlyt, a hímeknél pedig csökkent plazma-tesztoszteronszintet figyeltünk meg abban a csoportban, amelyik 100 ng/ml hozzáadott E1 és E2-t tartalmazó tejet kapott” – mondta Gregor Majdic, DVM, PhD, vezető társszerző, a Ljubljanai Egyetem Állatorvosi Kar Állatgenomikai Központjának dékánhelyettese. “A harmadik csoportban azonban a koncentrációk 1000-szeresen meghaladták a tejösztrogének fiziológiás koncentrációját, így rendkívül valószínűtlen lenne, hogy ilyen koncentrációkat találjunk a natív tehéntejben.”
A korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a gyomor-bélrendszer és a máj képes nagy mennyiségű ösztrogént inaktiválni, mielőtt azok a szervezet más részeibe jutnának, és ez a tény magyarázhatja, hogy a tejben természetesen előforduló ösztrogének miért tűntek kevés hatással az egerekre. “A mi vizsgálatunkban” – jelentette ki Dr. Snoj – “valószínű, hogy a plazma E1 és E2 szintje nem emelkedett a vemhes tehéntejet ivó egerekben, mert a tejben lévő ösztrogének elég alacsony szinten voltak ahhoz, hogy az első májpassázs során metabolizálódjanak, és ne jussanak el a szisztémás keringésbe”. A kutatók azonban figyelmeztetnek, hogy ezeket a vizsgálatokat érett egereken végezték, és további kutatásokra van szükség annak vizsgálatára, hogy a tejből származó ösztrogén milyen hatással van a reproduktív rendszer fejlődésére a pubertás előtt és alatt.
Ez az új kutatás nagyon szükséges betekintést nyújt a tehéntejből származó natív ösztrogén és annak a vér hormonszintjére gyakorolt hatása közötti összefüggésbe. Bár a kérdés további feltárása szükséges, ez egy ígéretes eredmény felnőtt egereknél.
“Eredményeink arra utalnak, hogy a tejben lévő ösztrogének, még akkor is, ha a vemhesség harmadik trimeszterében lévő tehenektől származnak, nem jelentenek kockázatot a reproduktív egészségre” – összegezte Dr. Majdic. “Még a natív tejben általában megtalálhatónál 100-szor magasabb koncentrációjú ösztrogének sem okoztak semmilyen élettani hatást a jelen vizsgálatban.” Ez arra utal, hogy a tejben természetesen előforduló hormonok túlságosan alacsony koncentrációban fordulnak elő ahhoz, hogy bármilyen biológiai hatást gyakoroljanak a fogyasztókra.