Az Új Néphadsereg 1969. március 23-án alakult meg a Fülöp-szigeteki Kommunista Párt Lava és Guerrero frakciójának szétválása után. A korábbi évtizedek során elkövetett hibák a PKP-1930 mint szervezet gyakorlatilag felbomlásához vezettek. Az 1960-as években a radikális ideológia újjáéledt, miután megalakult a Kabataang Makabayan és a Mao Ce Tsung-gondolat, mint az ideológiai marxizmus-leninizmus továbbfejlesztése egyre népszerűbbé vált. 1966-ban Jose Maria Sison Amado Guerrero néven megírta a Javítsátok ki a hibákat és építsétek újjá a pártot! című értekezését, amelyben bírálta a régi lávita vezetést, és hangsúlyozta a Mao Ce Tung-gondolat követésének szükségességét az újjáalakulás elősegítése érdekében. A konfliktus 1968. december 26-ig tartott, amikor a Fülöp-szigeteki Kommunista Párt hivatalosan is újjáalakult a maoista irányvonalak mentén, és az egész ügyet az Első Nagy Helyreigazítási Mozgalomnak nevezték el.
A CPP újjáalakulása után Guerrero nekilátott a Néphadsereg létrehozásának. A KM káderei Tarlacban felvették a kapcsolatot Guerreróval, és összekötötték őt Bernabe Buscaynóval, a régebbi Hukbong Mapagpalaya ng Bayan egykori tagjával. A kapcsolatok létrejöttek, és március 29-én hivatalosan is megalakult az Új Néphadsereg, a korábbi Hukbalahap folytatásaként. Ekkor az NPA-nak mindössze 60 fegyveres harcosa volt.
Az NPA-t azonnal azzal a feladattal bízták meg, hogy hajtsa végre a CPP népi demokratikus forradalomra vonatkozó programját. Az Új Népi Hadsereg Nyilatkozatában Amado Guerrero a következőket vázolta fel fő feladataiként::113-117
- Az Új Néphadseregnek részt kell vennie a párt újjáépítésében
- Az Új Néphadseregnek agrárforradalmat kell végrehajtania, vidéki bázisokat kell építenie és elő kell mozdítania a fegyveres harcot
- Az Új Néphadseregnek ki kell építenie a Nemzeti Egyesült Frontot
Az NPA gyorsan elterjedt a KPP szervezeti munkája mellett. 1972-re 735 barrio szervezőbizottságot és 60 barrio szervezőbizottságot hozott létre, amelyek becslések szerint 400 000 embert irányítottak országszerte. A CPP az NPA-t használta fel a barrio szervező és forradalmi bizottságok létrehozására, amelyek a népi forradalmi kormányzat igazgatásának eszközeiként szolgáltak. A barrio szervezőbizottságokat azért hozták létre, hogy csökkentsék a földbérleti díjakat, felszámolják az uzsorát, és biztosítsák “az ellenséges csapatok megsemmisítését és a földesúri despoták, az ellenséges kémek és az olyan rossz elemek, mint a marhatolvajok, zsarolók, rablók, gyilkosok, gyújtogatók és hasonlók felszámolását”. Miután megalakultak, a barriók forradalmi bizottságai léptek a BOC helyébe, hogy a területet hivatalosan is a forradalmi kormány fellegvárává tegyék. Az NPA akkoriban 72 osztaggal rendelkezett, 800 fegyverrel felfegyverzett törzstaggal.
A következő évtizedben az NPA terjeszkedett Ferdinand Marcosra és a Fülöp-szigeteki hadiállapot kihirdetésére válaszul. A CPP és az NPA sikeresen meg tudta alapozni magát vidéken, és 1977-re több mint egymillió fős tömegbázist ért el, 1000 nagy teljesítményű puskákkal felfegyverzett harcossal. 1981-re az NPA taktikai offenzívákban kezdett részt venni, amelyekben század méretű egységek alakultak ki, különösen a dél-mindanaói régióban. 1983-ra az NPA 5000 nagy teljesítményű puskával rendelkezett. 1988-ra 10 000 nagy teljesítményű puskával rendelkezett, 7000 gyengébb tűzfegyverrel. A Fülöp-szigetek 63 tartományában 60 gerillafronton működött.
Taktikai változások és Kampanyang AhosSzerkesztés
Az 1980-as években megszerzett lendületet többszörös visszaesés is megadta. A stratégiaváltások és a CPP-n belüli belső konfliktusok a CPP-NPA-NDF ideológiai, politikai és szervezeti veszteségeit eredményezték. A CPP egy “stratégiai ellentámadásnak” (SCO) nevezett tervet dolgozott ki azzal a céllal, hogy “átugorjon” a fegyveres forradalom egy magasabb szintjére, és gyorsan megnyerje a forradalmat. A SCO program az egységek “legalizálásához”, városi partizánakciókhoz, parasztlázadásokhoz és a “lehetőségek megragadásának” lázadó koncepciójához vezetett.
1981-től az NPA stratégiai előnyöket élvezett Mindanaón, és képes volt megszilárdítani ott az erőit. A Mindanao Bizottság azonban a SCO programmal együtt elfogadta a területek vörös (ahol a katonai harc volt alkalmazható) vagy fehér (ahol a politikai harc és a lázadás volt alkalmazható) kijelölésének stratégiáját.
A 80-as éveket a CPP-NPA soraiban lévő “mélyen behatoló ügynökök” (DPA vagy impil) elleni tömeghisztéria is sújtotta, ami széles körű belső tisztogatásokhoz vezetett. A Mindanao Bizottság elindította a Kampanyang Ahos-t (“Fokhagymakampány”), amely 1985-től 1986-ig tartott, és becslések szerint 606 kádert ölt meg, miközben több mint 6000 tagot kényszerített lemondásra, megadásra vagy a pártmunka abbahagyására. Az Ahos a becslések szerint 16 századról kettőre tizedelte az NPA-t.:144
A fegyelemmel kapcsolatos problémák is felmerültek ebben az időszakban, valamint az NPA tömegmunkára való képességének romlása. Ezek az ideológiai és szervezeti hiányosságok, párosulva a Corazon Aquino-kormányzat felkelésellenes programjával, az Oplan Lambat Bitaggal, súlyos károkat tudtak okozni az NPA-nak és a CPP egészének.
1989-ben az NPA meggyilkolta James “Nick” Rowe amerikai ezredest, az amerikai hadsereg túlélési, kitérési, ellenállási és menekülési (SERE) tanfolyamának alapítóját. Rowe ezredes a Fülöp-szigeteki hadseregnek nyújtott katonai segítségnyújtási programban vett részt. Az NPA állítása szerint ez legitim katonai célponttá tette őt.
Második Nagy Helyreállítási MozgalomSzerkesztés
1991-re a CPP központi bizottsága értékelte az előző évtized hibáit, és 1992-től a Második Nagy Helyreigazítási Mozgalmat hajtotta végre, amíg 1998-ban sikeresnek nem nyilvánította azt. A Második Nagy Helyreigazítási Mozgalom azonban megosztottságot eredményezett a CPP soraiban: az elutasítók, mint Filemon Lagman, Romulo Kintanar, Etta Rosales és mások elhagyták a CPP-t, és ideológiai nézetkülönbségek alapján saját csoportokat alakítottak. A partizántevékenységéről hírhedt Alex Boncayao Brigád Lagmannal együtt elhagyta a CPP-t, és megalakította a Forradalmi Proletár Hadsereget.
1998-ban a GRP és az NDFP aláírta az Átfogó Megállapodást az emberi jogokról és a nemzetközi humanitárius jogról (CAHRIHL), amely mindkét fél számára a nemzetközi háborús szabályoknak megfelelő harci szabályokat állapít meg. Az NPA-t, mint a CAHIRHL aláíróját, kötik a Genfi Egyezményben rögzített nemzetközi megállapodások, így követi a hadifoglyokra, a parancsra felrobbantott robbanóanyagokra és hasonló harci szabályokra meghatározott szabályokat.
Azóta az elutasítókkal szemben megtorlások történtek. Lagmant 2001-ben a Fülöp-szigeteki Egyetemen fegyveresek rajtaütöttek és megölték. Az NPA elismerte, hogy 2003-ban megölte Kintanart. Más elutasítók, mint Rosales és Walden Bello a szociáldemokrata Akbayan párt tagjaiként folytatják tevékenységüket. Ricardo Reyes aktív a helyi politikában, legutóbb 2010-ben próbálkozott Pasig City polgármesteri székének megszerzésével.
A helyreigazítás utánSzerkesztés
A CPP 1998-ban “véglegesen megnyertnek” nyilvánította a Második Nagy Helyreigazítási Mozgalmat. Azóta újra megerősítette, hogy a CPP abszolút parancsnoka az NPA-nak, felvázolva, hogy a legsürgetőbb feladata “az USA által létrehozott és az USA által támogatott Fülöp-szigeteki reakciós fegyveres erők legyőzése és megsemmisítése.”
Azóta is folytatja az elhúzódó népi háborút a gerilla taktikák alkalmazásával, miközben folyamatosan terjeszkedik. 2002-ben Gloria Macapagal-Arroyo elnök asszony kérte az Egyesült Államok Külügyminisztériumától, hogy a CPP-NPA-t nyilvánítsák külföldi terrorista csoportnak, amit augusztus 2-án meg is kaptak. Ez összhangban volt a felkelésellenes programjával, az Oplan Bantay Laya-val, amelynek célja az AFP és az NPA közötti konfliktus lezárása volt. 2005-ben az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája az NPA-t terrorista csoportként sorolta be. Ezen erőfeszítések ellenére az NPA az Oplan Bantay Laya I-et “kudarcnak” nyilvánította, arra hivatkozva, hogy az AFP erőfeszítései ellenére egyetlen gerillafrontot sem veszített el, annak ellenére, hogy erőit egy adott időpontban 300-600 barrióban koncentrálta.
2005-ben az NPA arról számolt be, hogy ereje 2005-ben meghaladta korábbi csúcspontját. Arroyo ekkoriban az OBL1-et felváltotta az Oplan Bantay Laya 2, amelynek célja “a forradalmi mozgalom 2010-ig történő befejezése” volt. Az OBL2, valamint a CPP által a sorokban “konzervativizmusként” azonosított jelenség 2009-ig az NPA erejének csökkenéséhez vezetett.
A Benigno Aquino III kormányzása alatt az OBL2-t az Oplan Bayanihan váltotta fel, amely az OBL katonai jellegű taktikájához képest “emberközpontúbb” megközelítést alkalmazott. Az NPA tagsága ebben az időben folyamatosan nőtt. 2017-re az NPA ereje 3%-kal meghaladta a korábbi, 2005-ös csúcsot.
A 2018-as adatok szerint az NPA ereje nagyobb, mint a CPP 1985-ös plenáris ülésén feljegyzett 5600 puskás. A Központi Bizottság a 2017-es kongresszusán kijelentette, hogy ötéves tervvel rendelkezik, amelynek céljai: “az antifasiszta, antifeudális és antiimperialista mozgalom továbbvitele és a zsarnoki USA-Duterte-rezsim megdöntése, valamint az elhúzódó népi háború előrehaladott szakaszába, a stratégiai defenzívába juttatása, a stratégiai patthelyzet küszöbének elérése érdekében”. Az ötéves terv:
- A gerillaharc erőssége, elterjedtsége és előrehaladása szempontjából 7-10 fejlett régió kialakítását tűzi ki célul, körülbelül 20 000 vörös harcossal az egész országban szétszórva.
- Az alrégiók kialakítását követeli meg, egy vagy két alulméretezett századdal és 9-15 horizontális szakaszokkal, amelyek három-öt századnyi gerillafronton keresztül kapcsolódnak egymáshoz.
- Az a cél, hogy minden régióban és alrégióban minden kilenc szakasznyi egységre jusson egy századnyi egység, és e cél elérése érdekében toborzási kampányokat alkalmazzanak.
A CPP ötéves terve hangsúlyozza a konzervativizmus elleni küzdelem szükségességét az NPA soraiban, a tömegmunka fontosságát a pártcsoportok építésében és megerősítésében, valamint az ellenséges célpontok elleni gerillaharc fokozását.
Az NPA régóta támadja a bányavállalatokat és a fakitermelő vállalatokat, amelyeket azzal vádol, hogy károsítják a Fülöp-szigeteki erdőket. 2011-ben a bányászatellenes aktivista, Rabenio Sungit meggyilkolásáért bosszúból az NPA három bányát támadott meg Mindanaón, 190 millió dolláros kárt okozva. Néhány vállalat, amely hajlandó az NPA-nak adót fizetni a helyi szociális programokért, folytathatja működését az NPA területén, azokat, amelyek ezt nem teszik meg, az NPA gyakran megtámadja, és felgyújtja a berendezéseiket.
FegyverszünetekSzerkesztés
- 1986 novemberében a Fülöp-szigeteki kormány és a lázadók 60 napos tűzszünetet írtak alá. Ezt a megállapodást 1987 januárjában felbontották a mendiolai mészárlás eseményeit követően, ahol a rendőrség tüntetőkre lőtt, és 13 földművest megölt, további 30-at pedig megsebesített.
- A béketárgyalások a két fél között 1986 óta megszakításokkal és eredménytelenül folytak, és 2012-ben elakadtak, amikor a kormány megtagadta a politikai foglyok szabadon bocsátását. A tárgyalások 2016 augusztusában újraindultak, amikor Duterte 19 lázadó vezetőt engedett ki a börtönből. Duterte elnök azonban 2017 februárjában megszakította a tárgyalásokat, amikor a lázadók rajtaütöttek egy katonai konvojon, és ezzel felbontották az öt hónapig tartó egyoldalú tűzszünetet. Mindkét fél 2017. április 1-jén tért vissza a tárgyalóasztalhoz.
- 2017 áprilisában béketárgyalásokra került sor Hollandiában a Nemzeti Demokratikus Front és a Fülöp-szigeteki kormány között Norvégia közvetítésével, remélve, hogy tizenkét hónapon belül politikai megállapodásra jutnak a konfliktus lezárása érdekében. Ez volt a második alkalom, hogy a két fél 1986 novembere óta kétoldalú tűzszünetről állapodott meg.
- 2019-től a Duterte-kormányzat egyoldalúan véget vetett a GRP és az NDFP közötti béketárgyalásoknak, helyette az Oplan Kapanatagan nevű felkelésellenes programjukra és az általa “egész nemzetnek” nevezett megközelítésre összpontosítva.