A spirometriás manőver során kapott áramlási térfogathuroknak négy jellegzetes alakja lehet, amelyek bizonyos kórképekhez kapcsolódnak: obstruktív tüdőbetegség, restriktív tüdőbetegség, kevert tüdőbetegség és felső légúti elzáródás.
Az áramlási térfogathurok alakja jelezheti a légáramlás korlátozásának helyét, például a nagy felső légutakat vagy a kisebb distalis légutakat. Gyakori obstruktív légzési zavarok, például asztma vagy emphysema esetén a betegség általában a kilégző végtagot érinti, és csökkentheti az erőfeszítésfüggő kilégzési csúcsáramlást, valamint a későbbi, erőfeszítéstől független légáramlásokat. A kilégzési hurok leszálló végága jellemzően homorú. Ezzel szemben számos szokatlan anatómiai rendellenesség, amely a nagy légutakat szűkíti, a hurok egyik végtagjának (változó felső légúti elzáródás) vagy mindkét végtagjának (fix felső légúti elzáródás) csonkulását vagy laposodását eredményezheti.
Nagyon fontos, hogy a technikát kalibrált spirométeren helyesen végezzük, hogy az áramlás-térfogat hurok helyesen értelmezhető legyen. A háziorvosok gyakran szeretik a spirometriás eredményeket tüdőfunkciós laboratóriumban megerősíteni, a vizsgálatot képzett légzésorvos végzi.
